Blog

Trauma az állatoknál

Manapság már nagyon gyakran elhangzik, hogy valaki “traumatizált” vagy “PTSD-s” – mind az emberekre, mind a kutyákra vonatkoztatva -, de gyakran ez nem igaz. A valóságban sok “viselkedési probléma” nem felel meg a PTSD vagy más traumás állapot kritériumainak. És fontos megjegyezni, hogy bár számunkra ijesztőek vagy kellemetlenek lehetnek, de attól még a súlyos viselkedési problémák is egyfajta megküzdési kísérletet jelentenek, és az állat számára valamilyen funkciót szolgálnak.

Nézzük meg, mit tudunk az állatokról és a traumáról.

PTSD, fóbiák, szorongás…

Először is, a traumatikus eseményekre adott reakciók egész sora létezik:

  • PTS (poszttraumás stressz) / PTSD (poszttraumás stressz zavar),
  • fóbiák,
  • generalizált szorongásos zavar (GAD), és
  • depresszió.

Becslések szerint az emberek 75%-a teljesen felépül a traumatikus események után. Nem laboratóriumban tartott állatokról nincsenek adatok, de egy laboratóriumi patkányokkal végzett vizsgálat hasonló felépülési arányt mutatott ki.

Fóbiák

A fóbia egy túlzott, abnormális félelemreakció, amely a tényleges veszélyhez képest aránytalan mértékű. A fóbiák maladaptívak, klinikailag jelentős distresszt vagy a normális működés (szociális és örömteli tevékenységek) zavarát okozzák olyankor, amikor a félelemkeltő inger jelen van vagy várható.

Generalizált szorongásos zavar

A generalizált szorongásos zavarban szenvedő állat jellemzően a félelem és szorongás állandó vagy szinte állandó jeleit mutatja, függetlenül a kontextustól vagy az őt érő ingerektől. Az ebben szenvedő kutyáknál gyakori tünet a környezet fürkészése, a hangok kiadása és a feszült/félős testbeszéd, mint például az éber fülek, a merev testtartás és a behúzott farok. Ezek a viselkedések bizonyos helyzetekben intenzívebbé válhatnak, de hosszú távon is jelen vannak.

Depresszió

A depressziót széles körben vizsgálták mind akut stressznek, mind krónikus stressznek kitett állatokon. Az általuk mutatott depressziós viselkedésformák hasonlítanak az emberi depresszió tüneteihez. Jellemzően az állat által korábban kedvelt tevékenységektől való visszahúzódást (anhedónia), alvászavarokat, valamint a felfedező viselkedés, a mozgás és/vagy az étvágy csökkenését látjuk.

PTSD

A PTSD az egyik legsúlyosabb következménye annak, ha egy súlyosan averzív eseménynek vagyunk kitéve. A PTSD klinikai diagnózisához az embereknél több feltételnek kell teljesülnie:

  • a páciens kórtörténetében volt egy traumatikus esemény
  • a páciensnek az alább felsorolt négy csoport mindegyikéből számos tünetet kell mutatnia, és
  • a tüneteknek 1 hónapnál hosszabb ideig kell fennállniuk.

A négy csoport a következő:

  1. a traumatikus esemény emlékeinek nemkívánatos betörései, gyakran disszociáció, flashbackek és rémálmok formájában
  2. a traumatikus eseményre emlékeztető dolgok kerülése.
  3. negatív hangulati és kognitív változások
  4. az izgatottsági szint és a reaktivitás változásai, beleértve az olyan tüneteket is, mint a fokozott éberség és a fokozott ijedtségi reakció.

Az állatok esetében a PTSD-nek nincs egyetlen olyan modellje, amellyel mindenki egyetértene, ami nem meglepő, mivel a PTSD számos tünetét nehéz állatokon tanulmányozni.

A traumával kapcsolatos problémák kezelésének alapelvei

Fontos különbséget tenni a fóbiák, a generalizált szorongásos zavar, a depresszió és a PTSD között, mivel ezek különböző kezelési protokollokat igényelnek.

Van azonban néhány általános elv, amely minden esetre érvényes:

  • Gondoskodj a meglévő egészségügyi problémákról (kezeld/menedzseld a tüneteket).
  • Legyen ismereted, megértésed és empátiád a traumatikus élménnyel kapcsolatban.
  • Legyenek alacsonyak az elvárásaid, és készülj fel arra, hogy még lejjebb szállítsd azokat.
  • Legyél türelmes, és összpontosíts az állat érzelmeire, ne a cselekedeteire. A traumakezelés nem tréning.
  • Teremts biztonságos környezetet, amely következetes és kiszámítható.
  • Előzd meg az újratraumatizálódást.

Források

Esettanulmányok:

Kötelező olvasmány: “Mental Health and Well-being in Animals”, szerk. Frank McMillan, Boston 2020

Agresszió: a patkány verzió

Ha már az agresszióról beszélünk, muszáj mesélnem a patkányainkról. Az idősebb csapat egy éve van nálunk, a fiatalok március elején költöztek ide. Két hétig tartott, mire egy közös ketrecbe tudtak költözni, és ezalatt az idő alatt sokféle agresszív viselkedést figyeltünk meg (lásd a videót).

Igazából nagyon keveset tudunk a patkányok szociális életéről. Ráadásul az, amit tudunk, nem érvényes 100 százalékban a mieinkre, mert vagy vadon élő patkányokat, vagy laboratóriumi patkányokat vizsgáltak. Jelenleg 6 patkányunk van, és bár kiengedjük őket 2-3 órára naponta, sokkal korlátozottabb az életterük és sokkal kisebb csapatban élnek, mint a vadon élő patkányok.

Amit tudunk az az, hogy – a kutyákkal ellentétben – a patkányoknál tényleg kialakul egy dominancia hierarchia, amit különböző szociális viselkedések tartanak fenn (pl. ápolás, élelem megosztása (és lopása :D), együttalvás, szubmisszív testhelyzetek felvétele és jelölés). Itt is érvényes az, hogy a stabil viszonyok kialakulása után jellemzően csökken az agresszív viselkedések gyakorisága.

Sok mindenről viszont azért nem tudunk, mert egyszerűen nem érzékeljük azt. A patkányok kommunikációjában nagyon fontos szerepe van a vokalizációnak (azaz a hangok kiadásának) és a szaglásnak – mi viszont a legtöbb általuk kiadott hangot nem is halljuk (túl magas frekvenciájúak), a szaglásunkról pedig ne is beszéljünk…

A patkányaink két héten át csak kint találkoztak, először egy semleges helyen (a fürdőszobában), utána a szobámban. A koszos almot közben cseréltük a ketreceik között, hogy megszokják egymás szagát.

Miből tudtuk, hogy már össze lehet költöztetni őket?

  • csökkent az agresszív viselkedések gyakorisága (kergetés, verekedés, vokalizációk, kierőszakolt ápolás stb.)
  • a fiatal patkányok sokkal gyorsabban jöttek elő a búvóhelyükről egy kergetés/verekedés után
  • a fiatal patkányok elkezdtek enni, amikor kint voltak együtt a felnőttekkel – egy idő után már a felnőtt patkányok közelében is
  • sokszor egymás mellett voltak a patkányok, akár rajtunk, akár a ketrecekben

És még egy fontos dolog: az összeszoktatás alatt soha nem sérült meg senki! Bár nehéz volt őket a kutyakiképző szemével nézni, bíztam a szakember (Klikk patkányok/Sunny Side Dog Behavior) véleményében és tényleg nem volt szükség semmiféle közbeavatkozásra. Végső soron az agresszív viselkedések a természetes kommunikáció részei – mind a patkányoknál, mind a kutyáknál.

Gyógyszerek a viselkedésterapiában

Bár az emberek esetén már kevésbé stigmatizált, a gyógyszeres kezelés az állattartókban még mindig bizalmatlanságot kelt. Sokan attól félnek, hogy megváltozik a kutyájuk személyisége, hogy “zombivá” fog válni. Még mindig gyakori az a rögeszme, hogy gyógyszer csak végső esetben alkalmazható, pedig bizonyos esetekben gyorsabb és hatékonyabb lehet a tréning, ha mellette bevetjük a gyógyszeres terápiát is.

Continue reading “Gyógyszerek a viselkedésterapiában”

Segítség, agresszív a kutyám! 2. rész

(Elöljáróban: Nem akarom kisebbíteni a problémát. Az agresszív viselkedések nem elfogadhatóak a társadalmunkban és súlyos következményei lehetnek mind a kutyára és tulajdonosára, mind az agresszió áldozatára nézve. Az élet egy agresszív kutyával sok stresszt és szorongást okozhat a gazdájának. Néha az embernek is szüksége van pszichológus segítségére.)

Az “agresszió” az egyik leggyakoribb indok, amivel az emberek a kutyakiképzőket megkeresik. Alapvetően bármilyen erős reakciót (ugatás, ugrálás, odakapás) agressziónak neveznek, és általában azt is feltételezik, hogy a viselkedés rosszindulatú.

Nyilván előfordul olyan, hogy a kutya tényleg harapni akar. De sok kutya (talán a legtöbbjük) azért mutat agresszív viselkedést, hogy növelje a távolságot az adott ingertől, hogy nagyobb személyes tere legyen. Amikor problémás viselkedésekről van szó, különösen fontos megkülönböztetni a tényeket (mi történt) attól, ahogyan ezeket a tényeket értelmezzük (szerintem / a gazda szerint ez mit jelent). 

Ez a rész arról szól, mi is az agresszió és hogyan tudjuk elemezni. Az agresszióval kapcsolatos tévhitekért olvasd el az első részt.

két kutya morog egymásra egy labda fölött

Végső soron mi is az az agresszió?

Az “Aggression in dogs” (“Agresszió kutyáknál”) konferenciára való felkészülés során Michael Shikashio – egy amerikai tréner, aki csak agresszióval foglalkozik – megkérdezte több szakembertől, hogy számukra mit jelent az agresszió. A következő válaszokat kapta:

Ken Ramirez, állatkiképző, Karen Pryor Academy:

“Bármilyen nemkívánatos, agonista viselkedés.”

Sue Sternberg, viselkedési szakértő, a menhelyi kutyák jólétének úttörője, Dogs of Course

“Sérülés okozására vagy erőszakra irányuló szándék, ami [a kutyáknál] nem csak a fogak használatáról szól. Kárt okozhatnak a karmukkal is, vagy azzal hogy felborítanak vagy a falhoz szorítanak valakit.”

Dr. Roger Abrantes, etológus, Ethology Institute Cambridge

“Az agresszív viselkedés olyan viselkedés, melynek célja az ellenfél jelentette verseny kiküszöbölése azáltal, hogy őt megsebesíti, fájdalmat okoz neki, vagy ezekre a várható következményekre figyelmezteti, ha [az ellenfél] nem tér ki.

(…) Az agresszív viselkedés a sérülést okozó viselkedésre való előzetes figyelmeztetéstől, (például morgástól, ordítástól és dobbantástól) a sérülést okozó viselkedésekig (például a harapás és a rúgás) terjed. A ragadozó viselkedés nem agresszív viselkedés.”

“Az etológiában az “agresszió” egy viselkedés jelzője, nem egy egyéné. És így a helyes kifejezés az, hogy “XY agresszív viselkedést tanúsít”, nem pedig az, hogy “XY agresszív”.

Dr. Susan Friedman, alkalmazott viselkedés elemző, Behavior Works

“…az “agresszió” nem egy dolog, hanem a szóbeli leírása egy bizonyos körülmények között tanúsított viselkedésnek.”

Az agresszió nem csak egy dolgot jelent: az agresszió több szemszögből nézve

Ahhoz, hogy megértsünk egy viselkedést, a megfelelő kérdéseket kell feltennünk:

  • Mit csinál az állat, milyen körülmények között? Mi a megerősítési története? (alkalmazott viselkedés elemzés szemszög)
  • Van-e egészségi probléma a háttérben? (állatorvosi szemszög)
  • Miért alakult ki ez a viselkedés az evolúció során? (etológiai szemszög)
  • Milyen belső folyamatok befolyásolják a kutya viselkedését? (kognitív szemszög)

Semelyik szemszög sem “jobb” vagy “helyesebb” mint a másik, de az adott esettől függ, hogy épp mennyire fontos. Ahogy láthatjuk, az agresszió nem csak egy dolgot jelent és minél hamarabb felismerjük ezt, annál jobban, hatékonyabban és humánusabban tudunk segíteni a velünk élő állatoknak.

Segítség, agresszív a kutyám! 1. rész

(Elöljáróban: Nem akarom kisebbíteni a problémát. Az agresszív viselkedések nem elfogadhatóak a társadalmunkban és súlyos következményei lehetnek mind a kutyára és tulajdonosára, mind az agresszió áldozatára nézve. Az élet egy agresszív kutyával sok stresszt és szorongást okozhat a gazdájának. Néha az embernek is szüksége van pszichológus segítségére.)

Az “agresszió” az egyik leggyakoribb indok, amivel az emberek a kutyakiképzőket megkeresik. Alapvetően bármilyen erős reakciót (ugatás, ugrálás, odakapás) agressziónak neveznek, és általában azt is feltételezik, hogy a viselkedés rosszindulatú.

Nyilván előfordul olyan, hogy a kutya tényleg harapni akar. De sok kutya (talán a legtöbbjük) azért mutat agresszív viselkedést, hogy növelje a távolságot az adott ingertől, hogy nagyobb személyes tere legyen. Amikor problémás viselkedésekről van szó, különösen fontos megkülönböztetni a tényeket (mi történt) attól, ahogyan ezeket a tényeket értelmezzük (szerintem / a gazda szerint ez mit jelent). Ez a bejegyzés azokról az agresszióval kapcsolatos hiedelmekről szól, amelyek tévútra vezethetnek minket.

Ez a rész arról szól, mi NEM az agresszió. A 2. részben olvashatsz arról, hogy hogyan tudjuk definiálni és elemezni az agressziót.

Az agresszió nem düh

Gyakran egyenlőségjelet teszünk az agresszió és a düh közé.

Sokszor hallhatjuk azt, hogy a kutya:

  • “mérges”
  • “utál” valakit
  • “féltékeny” valakire

Két probléma van ezzel a megközelítéssel.

Az egyik, hogy nem segít a hatékony tréning terv kidolgozásában. Ez egy körkörös logika: a kutya azért agresszív, mert dühös (vagy mérges vagy utál valakit stb.), és onnan tudjuk, hogy dühös, hogy agresszív. Ez nem ad túl sok adatot, amire a tréning tervet alapozhatnánk.

A másik, hogy az ilyenfajta “érzelmi címkézésnél” a kutya és környezete helyett a mi megbántott érzelmeink lesznek a középpontban. Egy ellenséges gondolkodásmódot alakít ki, ami megnehezíti a helyzet pontos elemzését. (Persze nekünk is rosszul eshet, ha a kutyánk agresszívan viselkedik, de meg kell tanulnunk ettől elvonatkoztatni, ha szeretnénk neki segíteni.)

Az agresszió nem egy jellemvonás

Sok kutya csak különleges helyzetekben mutat “agresszív” magatartást:

  • egy kutya a parkban fixál egy másik kutyát, aki túl gyorsan és túl direktben közelít hozzá
  • egy kutya megmorogja azt a gyereket, aki megpróbálta elvenni a játékát
  • egy kutya egyszer, élesen ugat egy ismeretlen emberre, aki meglepte őt az utcán

Agresszívak ezek a kutyák? Aggódnál a biztonságodért, ha egy kutya a fenti viselkedések egyikét mutatná?

Nyilván lehet egy kutyáról azt mondani, hogy “agresszív”, de ilyenkor előre meg kell egyeznünk abban, hogy mit értünk ez alatt. Például én akkor hívok egy kutyát agresszívnek, amikor sok különböző inger vált ki nála agresszív visekedéseket, és az ugatás/odakapás az azonnali válasza azokban a helyzetekben, amiket nem tud kezelni. A te definíciód lehet, hogy más lenne.

Az agresszió nem rendellenes

Majdnem minden állatfaj mutat agresszív viselkedéseket. Ezek gyakran problémakat okoznak a kutyákkal való együttélésükn során, de ettől még nem rendellenesek. Az agresszív viselkedések forrása sokszor a stressz vagy a diszkomfort érzés (az ún. “félelmi agresszió”), de sok kutyafajtát kifejezetten a magas agressziószint miatt tenyésztettek – el tudsz képzelni egy rendőrkutyát, aki meghátrál, ha túl félelmetes a gyanúsított?

Amikor “rendellenesként”, “helytelenként” kezeljük az agressziót (“a kutya nem moroghat rám”), az nem csak igazságtalan a kutyákkal szemben, hanem kifejezetten veszélyes is lehet. A kutyák nem tudnak beszélni, csak a testbeszédükkel tudnak velünk kommunikálni. Ignorálhatod vagy megbüntetheteted a morgást, de ha a kutya ezután odakap vagy megharap, akkor már el fogod húzni a kezedet – így a kutya azt tanulja meg, hogy a harapás a hatékony megoldás ebben a helyzetben.

Pro tipp: ha a kutyád harap, lépj kapcsolatba egy trénerrel. A kistestű kutyák is tudnak veszélyes sérülést okozni!

Az agresszió nem ragadozás

Először is, most már tudjuk, hogy neurológiai szempontból teljesen más folyamatok mennek végbe az agyban ragadozáskor, mint egy agresszív viselkedésnél.

Másodszor, az agresszió célja a távolság növelése, a ragadozás célja pedig pont a távolság csökkentése.

A ragadozó viselkedés a kutyák számára nagyon kielégítő – ezért találkozunk kényszeres labdakergetőkkel, valamint ezért használunk sok játékot a kiképzésben.

Figyelem! Csak azért, mert az agresszió nem egyenlő a ragadozással, a ragadozás még nagyon is veszélyes lehet. Ha a kutyád ragadozó viselkedéseket mutat kisállatok vagy gyerekek felé, figyelj a biztonságukra és keress meg egy trénert.

Az agresszió nem csak egy dolgot jelent: az agresszió több szemszögből nézve! (2. rész)

Agresszívan viselkedik a kutyád? Dolgozz velem!

A csüccsvödör

Ez a játék nagyon könnyű a kutyáknak, és rettentően hasznos, amikor vendégek jönnek. A lényege, hogy ha elővesszük a vödröt, akkor a kutya üljön le. Mivel nem használunk sem szóbeli jelet, sem gesztust, hanem csak a vödröt, ezért bárki meg tudja így kérni a kutyát arra, hogy leüljön. 

Lépések:

  • Készülj sok apró jutalomfalattal. Legyen elég értékes ahhoz, hogy a kutya hajlandó legyen dolgozni érte, de ne legyen túl izgalmas.
  • Válassz egy tartót, pl. egy kis vödröt. Ha szeretnéd, írd rá, hogy “ÜLJ!”, így mindenki tudni fogja, hogy mire szolgál.
  1. Hívd oda a kutyát és jutalmazd meg.
  2. Mutasd meg neki a vödröt. Amikor leül, rögtön jutalmazd. Ha használsz klikkert vagy egyéb markert, akkor először a markert add, és csak utána a kaját.
  3. Helyezd a vödröt a hátad mögé.
  4. Dobj el egy falatot (újraindítás).
  5. Amikor visszajön a kutya, vedd elő megint a vödröt.
  6. Ismételd a 2-4. lépéseket 5x, utána tarts szünetet.

Tippek:

  • Ha a kutyád nem ül le magától, először mutasd neki a vödröt, utána 1-2 másodpercen belül használd a megszokott “ülj parancsot” ( new cue, old cue protokoll).
  • Ha a kutyád nem ül le magától, és nem tud parancsra/jelre leülni, vezesd meg egy falattal.
  • Fontos mindig a hátad mögé rejteni a vödröt, mielőtt eldobod a falatot, így világosabb a helyzet a kutyának.
  • Amikor veled már jól működik, kérj segítséget a többi családtagtól vagy vendégektől.
  • Fokozatosan lehet nyújtani az időt, hogy a kutya addig maradjon ülve, amíg látható a vödör.
  • Az elején érdemes a földre szórni egy kis kaját, ezzel csökkentheted a kezdeti felugrálást és csillapíthatod az izgatottság szintjét a kutyának. Utána könnyebben fog menni neki az ülés.
Sok sikert!

3 lépés, hogy hatékonyabb és élvezetesebb legyen a tréninged

Elsőre mindenkinek nagyon egyszerűnek tűnik a kutyakiképzés, csak előbb-utóbb elakadunk, és kiderül, hogy azért mégsem annyira egyszerű… Kövesd az alábbi 3 lépést a hatékonyabb és élvezetesebb tréninghez – mindkettőtök számára.

10 tipp a tréning átalakításához

 

1. Tervezd meg alaposan a tréningedet

A hiba mindig a tanár felelőssége. A kutyák mindig mindent megtesznek, ami az adott körülmények között telik tőlük. Nagyon fontos a tréning megtervezése és pontos kivitelezése.

Continue reading “3 lépés, hogy hatékonyabb és élvezetesebb legyen a tréninged”

Segítség a kutyám bevédi a kaját/játékát/… 2. rész

Az erőforrások (kaja, játék, stb.) bevédése gyakran jelent problémát a gazdiknak. Az előző bejegyzésben arról írtam, hogy mit jelent ez pontosan, hogyan néz ki, és milyen kiváltó okai vannak. Most arról fogok írni, hogy mit lehet kezdeni vele.

  • megelőzés – mindenki érezze magát biztonságban
  • vészhelyzet kezelése
  • tréning

Continue reading “Segítség a kutyám bevédi a kaját/játékát/… 2. rész”

Segítség, a kutyám bevédi a kaját/játékát/… 1. rész

Az erőforrások (kaja, játék, stb.) bevédése gyakran jelent problémát a gazdiknak. Találkozhatunk ezzel a problémával mentett és fajtatiszta kutyáknál is, és akár már kölyökkorban is megjelenhet.

Hiszek abban, hogy minél jobban értjük a kutya viselkedését, annál hatékonyabban tudunk neki segíteni. Ezért ebben a bejegyzésben a következőket nézzük meg:

  • Mit jelent az erőforrások bevédése? Mik ezek az erőforrások?
  • Hogyan néz ez ki?
  • Mi váltja ki?
  • Milyen tényezőkön múlik az, hogy mit tudunk vele kezdeni?
  • Hogyan előzhetjük meg?

Egy következő bejegyzésben arról is van szó, hogy mit tehetünk akkor, ha már fennáll a probléma.

Continue reading “Segítség, a kutyám bevédi a kaját/játékát/… 1. rész”

10 módszer arra, hogy hogyan adj kaját

Kaját adni nem csak egyféleképpen lehet. Sőt, ha változatos módon adod a kutyádnak a kaját, akkor értékesebb lesz számára. Ez rettentő hasznos lehet, ha a kutyád csak párféle kaját ehet, de akkor is, ha éppen valami szuper dolgot csinált és csak száraztáp van nálad.

közvetlenül a kezedből

Ez a legegyszerűbb módja a kajaadásnak, de az egyszerűség nem baj. Ha mindig ugyanott (pl. magad előtt vagy a lábad mellett) és ugyanolyan tempóban adod a kaját, az kiszámíthatóságot teremt és segíthet a kutya izgalmi szintjét kordában tartani. Ha jól megtervezed, hogyan adod a kaját, akkor gyorsabban és precízebben tudsz dolgozni.

Continue reading “10 módszer arra, hogy hogyan adj kaját”