Számtalan dolgot meg lehet tanítani egy kutyának, számtalan módon. De sokszor elfelejtjük végiggondolni, hogy miért is akarjuk egyáltalán tanítani a kutyánkat? És milyen tudásra van nekik szükségük?
Ha egyszer elkezdünk ezen gondolkodni, rögtön világos lesz, hogy amire nekik van szükségük és amit mi szeretnénk, az nem azonos. Mit is akarunk mi tőlük?
Az én válaszom ez: Szeretném, hogy biztonságban legyen a kutyám. Szeretném, hogy boldog legyen a kutyám.
Ahhoz, hogy biztonságban legyen, a következőket kell tudnia:
megáll, amikor kérem;
visszajön hozzám, amikor hívom;
nem rohan előre új helyzetekben (azaz nem ugrik ki a kocsiból és nem megy ki az ajtón); és
együttműködik, amikor megvizsgálja az orvos.
Ahhoz, hogy boldog legyen, lehetősége kell legyen azzal foglalkozni, amit szeret. Ehhez elsősorban meg kell figyelnem őt és hallgatnom kell rá, hogy rájöjjek, mit is szeret.
Kellenek ehhez bonyolult trükkök vagy engedelmességi gyakorlatok? Nem.
Élvezik a kutyák a trükköket és az engedelmességi gyakorlatokat? Valószínűleg, talán – igazából erről nagyon megoszlanak a vélemények.
Ez a blog arról szól, hogyan lehet erőszakmentesen kiképezni a kutyákat arra, hogy biztonságban legyenek; és hogyan tudunk nekik segíteni abban, hogy boldogok legyenek és a lehető legjobb valójukká válhassanak. Talán mi is kiteljesedünk és a legjobb valónkká válunk eközben.
A mi vásárlási szokásaink is megváltoztak most, hogy úgy érezzük, a boltok kifogyhatnak az élelmiszerből. Felhalmozzuk a kaját, és összehúzott szemmel figyeljük, ha valaki pont azokhoz az árukhoz közelít, amiket mi is kinéztünk magunknak. Itt fontos megemlítenünk, hogy jelenleg nincs igazán hiány semmiből, csak félünk attól, hogy esetleg hiány lesz.
Hányszor mondtad már kétségbeesve a kutyádnak, hogy tényleg nem kell minden utcán talált falatra rávetnie magát, hiszen mindig adsz neki eleget enni? Valószínűleg még soha nem maradt igazán éhen, de ő akkor is úgy érzi, hogy ettől tartani kell.
2. Idegesek leszünk, ha az emberek túl közel jönnek hozzánk
Az utcák kiürültek, de a tömegközlekedésen és a boltokban még mindig találkozunk másokkal. Egy szűk térben gyakran elég nehéz betartani a 2 méter távolságot egymástól. Ha egy kicsit odafigyelsz, láthatod, ahogy mások idegesen arrébbhúzódnak, próbálják tartani a távolságot.
A kutyák egy csomószor pont így érzik magukat, mivel nekik nagyon fontos a személyes tér. Így segíthetsz nekik:
sétáltasd őket hosszabb pórázon, hogy nagyobb mozgásterük legyen
menj át az utca másik oldalára, ha veletek szemben jön egy kutya
tartsd észben, hogy a zsúfolt helyek mindenképpen stresszesek egy kutya számára, és lehetőleg kerüld őket
3. Kimenni a lakásból izgalmas
Ki nem találja idegesítőnek, amikor a séta elején a kutyája rá sem hederít? De most, hogy otthon kell maradnunk, és nem mehetünk ki, amikor csak akarunk, számunkra is izgalmasabbá válik a kint töltött idő.
Gondolj erre legközelebb, amikor kiviszed a kutyát, és a nyugodt séta helyett csak szaglászik és izgatottan ugrál összevissza.
4. A szeretteid is idegesíteni fognak, ha hosszan össze vagy zárva velük
A te családtagodnak vagy lakótársadnak is vannak fura szokásai? Ha össze vagytok zárva éjjel-nappal, akkor előbb-utóbb az ártalmatlan hóbortok is jó eséllyel bosszantani fognak.
Ha több kutyád is van, akkor ők ezt élik át nap mint nap. Ezért is nagyon fontos, hogy minden kutyának legyen saját pihenőhelye, ahol senki nem zavarja. Ha tudsz, tölts velük külön-külön időt (sétáljatok, vagy tanítsd meg valamire), valószínűleg élvezni fogják a figyelmet!
5. Számít, hogy van-e választásod
Amint a kormányok elrendelték, hogy mindenki maradjon otthon, az internetet elöntötték a tanácsok arról, hogy hogyan vigyázzunk a lelki egészségünkre és hogyan kezeljük a stresszt és az idegességet. A bezártság a legtöbb embernek nem tesz jót.
Ahogyan a kutyáinknak sem. Bár jellemzően a mi napirendünkhöz vannak kötve, de javíthatunk az életminőségükön azzal, hogy amikor csak lehet, választási lehetőségeket kínálunk nekik. Pár ötlet ehhez:
taníts nekik egy jelet, amivel jelezni tudják, ha készen állnak valamire (pl. fésülésre, karomvágásra, zuhanyzásra stb.)
hagyd őket olyan gyorsan vagy lassan sétálni, ahogy nekik jólesik
mielőtt tanítasz nekik valamit, ellenőrizd, van-e kedvük éppen tanulni
amikor simogatod őket, időről időre vedd el a kezed – ha szeretnék, hogy folytasd, jelezni fogják
Nagy bajt okozhat az, ha a gyerekek nem ismerik a kutya testbeszédét. Ha a gyerek azt hiszi a vicsorító kutyáról, hogy mosolyog, annak könnyen harapás lehet a vége.
Egy tanulságos kísérletet végzett erről egy német kutyakiképző, Aurea Verebes, aki különösen sokat foglalkozik a gyerek-kutya kapcsolatokkal és a harapás megelőzésével. Megmutatta ezt a 3 képet 103 gyereknek és megkérdezte, hogy szerintük hogy érzi magát a kutya. A gyerekek szinte kivétel nélkül rosszul értelmezték a kutya testbeszédét.
Szerencsére sem neked, sem a gyerekednek nem kell szakértőnek lennie ahhoz, hogy felismerjétek a kutya testbeszédét. Van pár alapvető jel, ami még egy kisgyereknek is érthető. A következő tanácsok általánosak – csak te tudod, mennyire fejlett a gyereked felfogóképessége, és mit érdemes tanítani neki az adott életkorban.
Általános tanácsok:
Figyeld meg minél több testrészét – csak te ismered a kutyádat és te tudod eldönteni, mennyire fontos egy adott jel. Pl. az agarak alacsonyabban tartják a farkukat, mint más kutyák, ezért az alacsony faroktartás náluk nem feltétlenül utal szorongásra.
Vedd figyelembe a konkrét helyzetet. Pl. ha futás után liheg a kutya, akkor valószínűleg le akarja hűteni magát, de ha otthon vagytok és nem csinált semmit, akkor valószínűleg más oka van.
A kutya teste feléd fordul, vagy inkább tőled elfele?
Ha abbahagyod a simogatását, kéri, hogy folytasd? (pl. megbök?)
A kutya teste laza vagy merev? Pl. csak a farka csóvál, vagy az egész hátsó része is együtt mozog vele?
Az alapvető testtartások
Az alábbi képeken láthatod a semleges, a védekező-fenyegető és a támadó-fenyegető testtartást. A fenyegetést kísérheti ugatás, morgás vagy vicsorítás is. Élőben a testbeszéd ritkán ennyire “tiszta”, sokszor a különböző jelek keveréke, ami arra utal, hogy a kutyádban is többféle érzelem kavarog1. Avatkozz közbe, mielőtt a helyzet elfajul, tehát mielőtt a kutyád testbeszéde bármelyik fenyegető irányba eltolódik.
A semleges testtartás: a kutya nem próbál nagyobbnak vagy kisebbnek tűnni, a súlypontja középen van. Figyeld meg a kutyádat, mely helyzetekben viselkedik így! Forrás: www.sprichhund.de
A védekező-fenyegető testtartás: láthatóak a fogak, a súlypont hátrébb és lentebb kerül, a farok, a fej és a fülek lefele mozognak – megpróbálja minél kisebbnek mutatni magát. Minél több lefelé és hátra irányuló mozdulatot látsz, annál valószínűbb, hogy a kutya inkább elmenekülni szeretne, mint támadni. Forrás: www.sprichhund.de
A támadó-fenyegető testtartás: itt minden mozdulat felfelé és előre történik, a kutya nagyobbnak akar tűnni. Ne feledd, hogy a kutyák általában kerülik a konfliktusokat: sok helyzetben maga a tény, hogy szükség esetén az egyik kutya hajlandó lenne támadni, elég ahhoz, hogy a másik kutya visszavonulót fújjon. Forrás: www.sprichhund.de
Ahogy az előző bejegyzésemben írtam, a gyerekek viselkedése gyakorlatilag a szöges ellentéte annak, amit a kutyák szeretnek: a gyerekek hangosak, kiszámíthatatlanok és gyakran nem ismerik a határokat. A finommotorikájuk még fejletlen, ezért durván játszhatnak a kutyával. Vagy elvehetik a kutya játékát vagy ételét. A mi felelősségünk, hogy mind a gyerekek, mind a kutyák biztonságban érezzék magukat otthon. És ki tudná jobban megtanítani a gyerekedet erre, mint te magad?
Mutass példát
Az alábbi szabályok a gyerekekhez szólnak, de alapvetően rád is vonatkoznak. A kutatások szerint a gyerekek utánzás útján tanulnak (bővebben: egy rövid összefoglaló és egy tanulmány). Tehát ha nekik nem szabad megközelíteniük a kutyát, amikor eszik, akkor neked sem! Ha azt szeretnéd, hogy a gyereked betartsa a szabályaidat, akkor tartsd be azokat te is.
Természetesen mindig lesznek kivételek. Ha a gyereked már elég idős, akkor magyarázd el, miért kell kivételt tenni. Ha még nem elég idős, akkor pedig próbálj ragaszkodni a szabályokhoz, amikor ő is jelen van1.
Ajánlj fel alternatívákat
Ezt a hasznos tippet is Aurea Verebes előadásán hallottam. Lesznek olyan helyzetek, amikor a gyereked nagyon szeretne játszani a kutyával, de a közvetlen, fizikai kontaktus valamiért nem lehetséges (a kutya nem áll rá készen, fáradt, beteg stb.). Ilyenkor felajánlhatsz alternatívákat:
csináljatok játékot a kutyának (pl. vécépapírgurigából)
töltsétek meg együtt kajával a kongját vagy hasonló játékát
rejtsetek el együtt dolgokat (ha a kutyáddal szoktál szimatmunkát végezni)
rejtsetek el együtt kaját a lakásban, amit aztán megkereshet
Ezek a tevékenységek azért is hasznosak, mert a kaja vagy a játék a gyereked szagát fogja viselni, amihez a kutyád így kellemes képzeteket fog társítani2.
Tippek és trükkök
Megtaníthatod a gyerekedet arra, hogy tartson tiszteletben egy konkrét határt. Először is egy színes zsinórral (vagy bármi mással) körülkeríted a kutyád fekhelyét. Ez jelzi a gyerek számára, hogy ezen a területen belül hagyja békén a kutyát. Ezután meg kell tanítanod arra, hogy ne lépje át ezt a vonalat3.
“Melyik játék kié” lista – készítsetek egy listát a gyerekeddel együtt. Legyen benne két oszlop: mik a gyerek játékai, és mik a kutya játékai. Megállapodhattok egy jutalomban is, ha a gyerek betartja a listában foglaltakat, és nem nyúl a kutya játékaihoz. Függeszd ki a listát egy jól látható helyre, hogy könnyen elérhető legyen.
Kérjen segítséget – sok gyerek nem képes békén hagyni a kutyát magától4. De ekkor is meg tudod tanítani arra, hogy ismerje fel ezt a helyzetet és kérjen tőled segítséget.
Kutya és gyerek felfedezi a környezetét. pasja1000 képe
Röviden a gyerekek tanításáról
Ahhoz, hogy javuljon otthon a helyzet, ki kell képezned a kutyádat, és akár fizikai korlátokat is kell állítanod közéjük (ld. a bejegyzést arról, hogyan segíthetsz a kutyádnak), de egészen biztosan meg kell húznod pár határt a gyereked számára is.
A pozitív megerősítés módszerének alapelvei minden állatnál működnek, így az embereknél is. Ha a gyereked valami rosszat tesz a kutya körül5, próbáld meg megérteni, miért viselkedik így, mi motiválhatja őt erre, és mi lenne a megfelelő ösztönző ahhoz, hogy ezen változtasson. A kisebb gyerekeket jellemzően lehet valami aprósággal jutalmazni, pl. egy kis édességgel vagy extra játékidővel. Minél nagyobbak a gyerekek, annál inkább elég jutalom lesz önmagában a sikerélmény is.6
Rengeteg “cuki” kutyás videót találhatunk az interneten, amiben gyerekek is szerepelnek. Míg az átlagos nézők lájkokkal és szívecskékkel reagálnak rájuk, a kutyakiképzők általában rettegve nézik ezeket. Aztán vannak a “megdöbbentő” videók is, ahol a kutya “minden előzmény nélkül” harap. A kutyák soha nem harapnak előzmény nélkül – és erről szól ez a bejegyzés.
Kezdésnek nézzünk pár adatot az Egyesült Államokból. A harapások:
80 százaléka otthon történik 77 százalékánál az áldozat vagy családtag, vagy egy barát 69 százaléka akkor történik, amikor egyedül van otthon a gyerek1 51 százalékánál az áldozat egy 12 év alatti gyerek
Szerencsénkre a kutatások szerint hatékonyan meg lehet előzni a kutyaharapásokat, ha megtanítjuk az embereket a felelős kutyatartás alapvető szabályaira. Vágjunk bele!
De miért is harapnak?
Először is gondoljunk bele abba, hogy milyenek a kutyák: fontos nekik a személyes tér, nagyon apró jelekkel kommunikálnak, és a legtöbbjük imádja a kiszámíthatóságot.
A gyerekekre viszont éppen ennek az ellentéte az igaz:
A gyerekek nem ismerik a kutya testbeszédét, különösen az apró jeleket.
Gyakran a kutya arcát nézik, arról próbálják leolvasni az érzelmeit, és szemből közelednek hozzá.
Még nem feltétlenül tudják tiszteletben tartani mások határait.
Kiszámíthatatlanul viselkednek és hangosak (ami tovább stresszeli a legtöbb kutyát).
Sok játékuk van, ami érdekes lehet a kutyának, vagy pont ők próbálják elvenni a kutyától a játékait.
Még fejletlen a finommotorikájuk, és túl durván játszanak a kutyával.
A kutya kiölti a nyelvét, visszahúzza a fülét, a súlypontja hátul lent van – ez a kutya nem boldog! [Forrás: Michal Jarmoluk ]
Hogyan segíthetsz a kutyádnak?
Ha békés otthont szeretnél, akkor minden családtag szükségleteit figyelembe kell venned. Ebben a bejegyzésben a kutyákról lesz szó, a következőben pedig a gyerekekről. A legfontosabb dolog, amit észben kell tartanod, hogy egy gyerekes háztartás mindenképpen stresszesebb, mint egy gyerek nélküli – nem csak a kutyának, hanem az embereknek is! Mint mindig, most is azt javaslom, hogy segíts a kutyádnak megbirkózni a stresszel.
Nem tudsz mindig mindent szemmel tartani, és nem is várható ez el tőled. És amikor kész vagy a házimunkával, biztos vagyok benne, hogy leginkább csak leülnél és pihennél az állandó őrködés helyett. A megelőzés a legjobb barátod:
használj babarácsot vagy más hasonló korlátot, ahol szükséges
sose hagyd felügyelet nélkül együtt a kutyát és a gyereket
legyen a kutyádnak egy olyan helye, ahol zavartalanul pihenhet
gondoskodj arról, hogy eleget tudjon aludni (ez pontosan úgy működik a kutyáknál is, mint a gyerekeknél)
csinálj a kutyával olyan dolgokat, amiket kifejezetten szeret (nyugodt séták, hancúrozás a kutyapajtikkal, szimatmunka, játékok… bármi, amit szeret)
tanuld meg felismerni, amikor kellemetlenül érzi magát, hogy még időben be tudjál avatkozni
Tanítsd őket
Megtaníthatod a kutyádat arra, hogy tartson tiszteletben egy konkrét határt. Először is egy színes zsinórral (vagy bármi mással) körülkeríted azt a területet, ahol a gyereked játszik. Ez jelzi a kutyának, hogy ezen a területen belül hagyja békén a gyereket. Ezután ki kell képezned a kutyát arra, hogy ne lépje át ezt a vonalat3.
Megtaníthatod arra is, hogy lenyugodjon – vezess be egy olyan jelet, ami azt jelenti, hogy “nem történik semmi, megnyugodhatsz” (erről többet megtudhatsz Grisha Stewarttól vagy Dr. Ute Blatschke-Berhtodtól, vagy írj nekem, ha azt szeretnéd, hogy írjak erről bővebben).
Lehet, hogy a kutyád rettentő türelmes és elviseli, hogy a gyerekek ölelgessék és nyúzzák-húzzák. De az, hogy elviseli, még nem jelenti azt, hogy szereti is. A kutyádnak ugyanúgy joga van kényelmesen és biztonságban éreznie magát az otthonodban, ahogyan minden más családtagnak.
Amikor a kutyasétáltatásra gondolunk, általában egy new yorki utcakép ugrik be (legalábbis nekem), ahol 10 pici kutyát visz valaki pórázon1. Vagy esetleg egy állatorvostan-hallgató, aki így keres egy kis mellékest. Úgy alakult, hogy az egyik jóbarátom is így kezdte a kutyasétáltatást (állatorvostan-hallgatóként, nem New Yorkban). Most már évek óta főállásban űzi ezt, a párjával együtt. Októberben meglátogattam őket, hogy többet tudjak meg erről.
A munka nagy része abból áll, hogy a kutyákat egy csapatban megsétáltatják reggelente. Összesen legfeljebb 10 kutyát vállalnak (fejenként ötöt), plusz a két saját kutyájuk is velük tart.
Egy ilyen nagy csoport kezeléséhez lankadatlan figyelem kell és az, hogy nagyon jól tudják olvasni a kutyák testbeszédét. A helyzet nagyon gyorsan elfajulhat ennyi kutyával, mivel hát kutyák.
Nagyon fontos megfelelő helyet találni a sétához – minél kevesebb más kutyával találkoznak, annál kevésbé kell “fegyelmezni” a csapatot.
A közhiedelemmel ellentétben nem kell 10 kilométeres sétákat tenniük, néha épp csak egy kilométert tesznek meg. De gondolj bele abba, mit jelent ez a kutyáknak. A séta tele van ingerekkel: valaki fölveszi őket otthonról, aztán autóban utaznak, kiszállnak, sétálnak, szaglásznak, játszanak, kaját keresnek, megnézik, mit csinál a másik… Ez nagyon fárasztó!
Új kutya csak egy beszoktatási időszak után csatlakozhat a csoporthoz, ami alatt a gazdája is velük tart. A beszoktatás hossza azon múlik, hogy milyen gyorsan találja meg a helyét az új kutya a csoportban.
A legtöbb kutya, de nem mindegyik, egy idő után póráz nélkül sétálhat. A jó sétáltatónak tudnia kell, hogy melyik kutyát lehet póráz nélkül sétáltatni. Néhány kutya túlságosan szeret vadászni, vagy túl izgatott ahhoz, hogy ebben a helyzetben el lehessen engedni. Egyszerűen nem tudsz rájuk elég egyéni figyelmet fordítani, amikor több kutya rohangál összevissza.
A kutyasétáltató egyik legfontosabb eszköze a bőségesen osztogatott jutalomfalat. Ne feledd, hogy ők nem a saját kutyáik, tehát kevésbé fognak rájuk hallgatni, ha valami elvonja a figyelmüket.
Ha egyik kutya sem szokta bevédeni a kajáját, akkor nem fognak a falatokért harcolni, amíg mindenkinek jut elég.
A jutalmazáson túl a falatokat szét is lehet szórni, hogy megkereshessék őket – a szaglászás lefoglalja és megnyugtatja őket, és figyelemelterelésként is működhet. Természetesen ha a kutyák bármelyike érzékeny valamire, azt figyelembe kell venni,
A különleges igényeket tiszteletben kell tartani. Például ha van velük egy kölyökkutya, aki inkább csak lefeküdne és megfigyelné a többieket, akkor ő lefekhet és ezt teheti.
Kutyasétáltatónak lenni sokkal többet jelent, mint csak játszani a kutyákkal. A barátaim legalább annyi (ha nem több) időt töltenek a vezetéssel, mint magával a sétával. Fel kell őket venniük, hazavinniük magukhoz stb. Nem meglepő módon elég sok időt töltenek a lakásuk porszívózásával is…
Ezentúl egy csomó adminisztrációs és logisztikai problémát is meg kell oldaniuk, hogy az emberi ügyfeleik boldogok legyenek. De végső soron az a legfontosabb nekik, hogy a négylábú ügyfeleik boldogok legyenek, és ez elég egyszerű. Csak meg kell nekik adni a lehetőséget, hogy kutyák lehessenek: szaglászhassanak, ehessenek, hancúrozhassanak és időnként büdös dolgokban fetrenghessenek.
A cukiság átok lehet is, különösen a kutyák számára. Biztosan tőletek is megkérdezték már vadidegenek, hogy megsimogathatják-e a kutyátokat – jellemzően akkor, amikor közlekedtek. És nehéz nemet mondani, mert valljuk be, jólesik nekünk, hogy mások cukinak tartják a kutyánkat. Én személy szerint ráadásul mindig azt érzem, hogy jutalmat érdemelnek azért, mert legalább megkérdezték (és nem csak odanyúltak, mintha a kutya egy tárgy lenne). És mégis nemet mondok. Mindenkinek. A nagymamának is, és a gyerekeknek is.
Mert a kutyák nem tudják elkerülni a hozzájuk nyúló kezet.
Mert a kutyáknak – mint nekünk is – joguk van eldönteni, hogy ki és mikor érhet hozzájuk.
Mert ez még akkor is egy megterhelő helyzet nekik, ha hozzá vannak szokva a tömegközlekedéshez. Sok a hirtelen mozgás, szag és ismeretlen tárgy – és ezt nem szeretném még megterhelőbbé tenni.
Mit válaszolhatsz ilyenkor?
Nagyon köszönöm, hogy megkérdezte, nagyra értékeljük, de…
a kutyám nem szereti, amikor ismeretlen emberek megsimogatják1
a kutyám most eléggé stresszel, úgyhogy kérem, inkább ne simogassa2
ebben a helyzetben a kutyám nem tudja világosan kommunikálni, hogy mit szeretne, ezért kérem, inkább ne simogassa.
Ne felejtsd el a kutya fejéhez illeszkedő szájkosarat 🙂
Hogyan tudod megkönnyíteni az utazást a kutyádnak?
Ha még nem utazott tömegközlekedéssel:
kezdjetek viszonylag üres járművekkel, hogy fokozatosan hozzá tudjon szokni
teremts pozitív képzettársításokat – eleinte csak olyan helyre utazzatok, ahol jól érzi magát
Keress neki egy jó helyet:
próbálj nem csúcsidőben utazni
segíts neki találni egy biztonságos helyet (pl. sarkok, ülések között) és jutalmazd meg, ha jól választ
állj vagy ülj úgy, hogy megakadályozd, hogy bárki rálépjen a kutyádra, különösen a farkára
Ha már megvan a jó hely:
ügyelj a többi kutyára és a gyerekekre
ha a kutyád szereti, nyugodtan simogasd őt
ha a kutyád szereti, adj neki jutalomfalatokat
támogasd őt, amennyire szüksége van rá – ha aznap rossz kedve van, rosszabbul fogja bírni az utazást is
ne hagyd, hogy idegenek megsimogassák 😉 (de köszönd meg nekik, ha megkérdezik)
Elhatároztam, hogy a kutyakiképzés alapjairól fogok írni több, de rövidebb bejegyzést. Egyelőre a dicséretről, a jutalmazásról, a felszerelésről (pl. nyakörvek, hámok), és a testbeszédről tervezek bejegyzést. De ha van valami téma, ami téged érdekel, írj bátran!
Kezdjük a jó öreg dicsérettel. Ez egy nagyon egyszerű, mindig elérhető eszköz, ami mégis sokat segíthet a kutyáddal való kapcsolatodon. Amikor dicsérünk, azt mondjuk a kutyánknak, hogy “ügyes”, “okos”, “nagyon jó” stb. Mivel a kutyák nyilván nem értik az emberi beszédet, ezért ilyenkor a hanghordozásunk a legfontosabb (legyen lágy, kedves).
Tévhitek
Sajnos a legtöbb gazdi vagy soha nem dicséri a kutyáját, vagy azt gondolja, hogy a dicséret önmagában is elég. Mindkét hozzáállás részben téves – nézzük meg, miért.
Sok ember egyáltalán nem dicséri a kutyáját. Mintha azt feltételeznék, hogy a kutyák maguktól kitalálják az emberi világ szabályait. Sajnos a háziasítás nem azt jelenti, hogy a kutyák megtanulták az összes önkényes emberi elvárást, mint pl. megállni a járda szélén, szépen sétálni a pórázon, vagy nem megenni a földön talált kaját. Tényleg nagyon érdekli őket minden, amit teszünk, de ettől még meg kell tanítani nekik azt, amit szeretnénk tőlük.
Mások azt gondolják, hogy a dicséret az egy nagyon értékes dolog a kutyáknál, mivel annyira szeretnek minket, és vágynak az elismerésünkre. Valószínűleg neked is feltűnt, hogy igazából amint kiléptek a házból, szinte bármi más érdekesebb lesz a kutyádnak, mint te és a véleményed. És ez teljesen rendben is van – viszont a legtöbb esetben pont emiatt nem elég önmagában a dicséret.
Mire jó a dicséret?
A dicséret lehet jutalom is
Egyes kutyák tényleg nagyon vágynak az elismerésünkre, és számukra ez egyben jutalom is lehet. Ezen túl működhet jól ismert környezetekben is (pl. otthon, vagy az autóban), ahol könnyű nekik ránk figyelni.
A dicséret mindig tanulságos
A dicséret mindenképpen tartalmazza azt az információt, hogy a kutya valami olyat tett, aminek mi örülünk – még akkor is, ha a dicséret számára nem minősül jutalomnak. Ezért nagyon hasznos kiképzési módszer.
A dicséret mindig kéznél van
Mi is emberek vagyunk, és néha-néha bizony elfelejtjük a jutalomfalatokat. A dicsérettel a kutyád tudtára adhatod, hogy értékeled az erőfeszítéseit, és mindezt azonnal megteheted – még mielőtt nekilátsz megkeresni azt a falat virslit.
A dicséret javíthatja a kutyáddal való kapcsolatodat
Végül, de nem utolsósorban, ha megpróbálod többet dicsérni a kutyádat, akkor jobban észre fogod venni a “jó” viselkedéseket (és már nem veszed őket többé magától értetődőnek). Így az a pár “ballépés” csak elszórt eset lesz a sok siker között.
Cserébe lehet, hogy a kutyád is gyakrabban fog magától rádfigyelni séta közben, ami valljuk be, számunkra is jutalom.
Tudom, hogy nagyon fárasztó és idegesítő egy olyan kutyát sétáltatni, aki állandóan húz, ugrál összevissza és/vagy ugat. De hidd el, nem azért csinálják, hogy felbosszantsanak téged. Igazából sok kutyának okoz nehézséget a más kutyákkal történő találkozás, főképp akkor, amikor pórázon vannak1. Ebben a bejegyzésben megvizsgáljuk ennek fő okait és pár lehetséges megoldást a problémára.
Mindemellett mindegyik helyzet más és más és ha az egy komoly probléma nálatok, akkor a legjobb, ha megkeresel egy hozzáértő, erőszakmentesen dolgozó kutyakiképzőt.
Okok
Ha egy kutya túl hevesen reagál más kutyákra, azt jellemzően vagy félelemből, vagy lelkesedésből teszi. Mindkét esetben az a gond, hogy túlságosan felizgul: ilyenkor nem tudja magát kontrollálni, ami azt is jelenti, hogy ránk sem tud figyelni.
Csak úgy, mint nekünk, a kutyáknak is el kell sajátítaniuk a társas készségeket, és a kölyökként átélt élményeik meghatározhatják a későbbi viselkedésüket2. További befolyásoló tényező lehet a személyiségük, a stressz-szintjük, a koruk és az egészségi állapotuk. Míg a személyiségüket vagy a korukat nem tudod megváltoztatni, arra odafigyelhetsz, hogy egészségesek és nyugodtak legyenek.
Mindig tartsuk észben, hogy minden viselkedésnek célja van. Ezért először meg kell értenünk, mi is a kutyánk célja.
Egy olyan kutya, aki imád más kutyákkal játszani, valószínűleg azért húz (vagy ugat vagy ugrál), mert azt tanulta meg, hogy a gazdija előbb-utóbb beadja a derekát és odaengedi a másik kutyához.
Egy félős kutya pedig valószínűleg azt tanulta meg, hogy ha húz (vagy ugat vagy ugrál), azzal elijesztheti a másik kutyát.
Gyakorlatilag a kutyák megpróbálják vagy csökkenteni, vagy növelni a távolságot a többi kutyától. Azért viselkednek úgy, ahogy, mert ez már bevált számukra. Ehelyett a bevált stratégia helyett kell egy másikat tanítanunk nekik.
Azért muszáj megértenünk, mi motiválja őket, mert ez alapján tudjuk kiválasztani a megfelelő jutalmazást. Ezekben az esetekben néha segíthet a jutalomfalat vagy a játék, de igazán hatékony csak az a jutalom lehet, amit a kutyád tényleg szeretne (azaz a távolság növelése vagy csökkentése)3.
Ahogy írtam, a fő probléma az, hogy a kutya túlságosan izgatott ahhoz, hogy kontrollálni tudja a saját viselkedését. Függetlenül attól, mi motiválja erre, ha még izgatottabbá tesszük őket, az csak tovább fogja rontani a helyzetet. Ha pl. kiabálunk, megrántjuk a pórázt vagy rácsapunk a kutyára, nem fog megnyugodni a kutyánk. Ehelyett a következőkre számíthatunk:
még stresszesebbé válik
félni fog tőlünk
nem fog bízni bennünk
kevésbé akar majd a közelünkben lenni – ami pont az ebben a helyzetben kívánt viselkedésnek az ellentéte
A büntetés-alapú módszerekkel dolgozó kiképzők sokszor ígérnek gyors sikereket. De amit ők csinálnak, az nem a viselkedés megváltoztatása, hanem a viselkedés elnyomása. Sok kutya csak egyre jobban és jobban stresszel ettől, majd eljön egy pont, amikor “minden ok nélkül harapnak” (ismerős?) vagy beleesnek a “tanult tehetetlenségbe”4”. Nem hiszem, hogy ezek közül bármelyikre vágysz.
ismerd meg a kutyák testbeszédét, hogy fel tudd mérni a saját kutyád és más kutyák érzelmeit.
csak akkor gyakoroljatok, amikor ellenőrzésed alatt tarthatod a helyzetet – a kutyád csak akkor képes tanulni, amikor nem izgul túlságosan
vegyél egy hámot nyakörv helyett – ha a kutyádon nyakörv van és sokat húz, az károsíthatja a légcsövét; azoknak a kutyáknak, akik húznak és zihálnak, nem asztmájuk van, hanem egyszerűen nem kapnak levegőt
csökkentsd le a stresszt az életükben, amennyire lehet – gondold végig a kutya egy napját: van elég ideje pihenni? van-e valami más is, amitől kiborul? elég kiszámítható a napja ahhoz, hogy biztonságban érezze magát? (olvass többet a nyugodt, de élvezetes sétákról)
A SÉTA KÖZBEN
maradj nyugodt – egyszerűbb lesz a kutyádnak nyugodtnak maradni, ha te sem izgulsz
mindig legyen nálad jutalomfalat – ha a kutyád motiválható kajával, és látod, hogy közeledik egy másik kutya, akkor dobhatsz a sajátodnak néhány falatot. ha ezt időben teszed, akkor lehet, hogy inkább ezzel fog foglalkozni, és észre sem veszi az idegen kutyát5
támogasd a kutyádat – ha félős, segíts neki biztonságos távolságot tartani a többi kutyától
figyelj arra, hogy a más kutyákkal való találkozás jó élmény legyen nekik – ha a kutyád imád más kutyákkal játszani, akkor nem lenne kedves teljesen letiltani erről. Inkább találj egy vagy két barátot, akinek jól szocializált, nyugodt kutyája van, és sétálj velük. vagy csatlakozz egy közös sétához, amit egy hozzáértő kiképző szervez.
mindig dicsérd meg a kutyád, amikor valamit jól csinál – pl. amikor közeledik egy kutya és a kutyád:
lelassul ívben,
oldalról közelíti meg a másik kutyát
elforgatja a fejét/máshova néz
rád néz
leül
fekszik
szimatol
Amikor nincsenek pórázon, világosan tudnak a kutyák egymással kommunikálni: Leus (balra) ívben közelíti meg a másik kutyát, egy kicsit feszülten. A kutya felészalad, Leus megugrik, hogy ellentétes irányban álljanak és elfordítja a fejét. A feszültség feloldva, a másik kutyát behívják és mindketten lerázzák magukat.
Mit csináljak, ha póráz nélküli kutyával találkozunk?
Az alap az, hogy a kutyák csak póráz nélkül találkozzanak. Ha közeledik valaki és pórázon van a kutyája, tedd fel te is a pórázt és tarts megfelelő távolságot. Ha te pórázon tartod a kutyádat, elvárhatod, hogy más gazdik is ugyanezt tegyék, amikor találkoztok. Ha valamiért erre nem hajlandóak, használhatod a következő trükköket:
Megállíthatod a közeledő kutyát, ha eldobsz pár jutalomfalatot – dobd úgy, hogy mindenképp lássák, hívd fel rá a figyelmüket. Sokszor meg fog állni a kutya, hogy megehesse a falatokat, és ti addig arrébb tudtok állni.
Motiválni lehet a gazdit arra, hogy tekintetbe vegye a kérésed és tegyen pórázt a kutyájára/kikerüljön titeket, ha azt mondod neki, hogy… bolhás a kutyád. Tényleg.
Tévhitek
Végül, de nem utolsósorban nézzük meg a gyakori tévhiteket:
A kutyád azért húz, mert domináns, és ő akarja irányítani a helyzetet – HAMIS Éppen ellenkezőleg. Ez annak a jele, hogy túlságosan izgatottak.
A hám csak ront a helyzeten, mert még jobban fog húzni – HAMIS Azzal biztos nem rontasz el semmit, hogy figyelsz a kutyád egészségére. Sőt, a nyakörv feszülése miatt fellépő oxigénhiány tovább növeli a stressz szintjét.
Mindegyik kutya imád játszani más kutyákkal – HAMIS Mindenki szereti nézni az egymással játszó kutyákat, de a szabadon kóborló kutyákról szóló kutatások szerint a felnőtt kutyák csak ritkán játszanak egymással. Mint mi, a kutyák is egyéniségek, és eltérő igényeik vannak.
Sohasem szabad felvenni egy kis kutyát. – HAMIS Meg kell tanulnod, hogy mikor van szüksége a kutyádnak segítségre, és mikor nincs. Hagyd, hogy a lehető legtöbb problémát egyedül oldja meg. De ha túl sok lesz neki, akkor nyugodtan vedd fel – így fogja tudni, hogy biztonságban van melletted.
Amikor fél, sok kutya igyekszik felhívni magára a figyelmet, pl. ugat, nyüszít, követ minket mindenhova. Sok gazdi pedig attól fél, hogy ha erre reagál (megsimogatja, beszél hozzá), azt jutalmazásnak veszi a kutya és csak egyre többet fog ugatni (nyüszíteni stb). Nézzük meg ezt a kérdést tudományos szemszögből.
Nyugodtan simogasd meg, nem fogsz tovább rontani a helyzeten.
Másodszor, az elv, amire itt gondolni szoktak, az az operáns kondicionálás – amikor jutalmazás segítségével növeljük egy viselkedés gyakoriságát. Itt viszont nem ez történik.
Egyrészt, amint láttuk, azért viselkedik így a kutya, mert fél; ezek csak a stressz tünetei. Tehát nem az a célja velük, hogy mi megsimogassuk őket. Sőt, ezeket a viselkedéseket nem is lehet simogatással megerősíteni, mert nem azt akarja a kutya. Ő leginkább biztonságban szeretné érezni magát.
Másrészt az operáns kondicionálás segítségével csak akaratlagos viselkedéseket lehet tanítani. Amit a kutyád a vihar alatt csinál, az pedig akaratlan viselkedés.
Ráadásul, ha nem segítesz neki megnyugodni, akkor lehet hogy valami más, még ennél is rosszabb módon fogja kifejezni a félelmét, pl. szétrág valamit…
Nem, a kutyád nem fogja majd “megszokni”.
Amit mi “megszokásnak” hívunk, annak a tudományos neve a habituáció. A folyamat során a kutya hozzászokik egy ingerhez annyira, hogy az a végén gyakorlatilag háttérzajjá válik számára. De ez csak akkor működhet, amikor az inger nem túl erős3 és a kutya nem érzi magát rosszul tőle.
Viszont, ha nagyon erős az inger – mint pl. tűzijátéknál – ennek pont az ellentéte fog történni4: a kutya még jobban fog rettegni (pl. bepisil, lerombolja a lakást) vagy akár teljesen le is fagyhat.
Sok kutya retteg a tűzijátéktól és a vihartól. Néha szinte megőrülnek a félelemtől: elbújnak a fürdőszobában, bepisilnek, akár meg is szöknek… – és az elszökött kutyák 40-50 százaléka soha nem kerül haza! Ezért a legfontosabb feladatunk az, hogy csökkentsük a félelem szintjét.
Tartsd észben, hogy minden kutya más és más, nem lehet mindegyiket kigyógyítani, és mi sem vagyunk mind képesek arra, hogy végigcsináljunk egy szigorú kiképzési programot. Legyünk őszinték azzal kapcsolatban, hogy mit tudunk elérni, és próbáljuk a lehető legjobbat kihozni az adott helyzetből.
Fel kell tudnod ismerni, hogy mennyire stresszel a kutyád egy adott helyzetben1. Ezek alapján el tudod dönteni, hogy mennyire súlyos a helyzet, és mit kezdjél vele. Felsorolom a stressz jellemző jeleit, a kevésbé súlyos jelekkel kezdve – figyeld meg, melyik jeleket tanúsítja a kutyád:
liheg
járkál
ásít
önmagát nyalogatja (főképp a mancsait)
hangokat ad ki (nyüszít, ugat)
nyáladzik
igyekszik felhívni magára a figyelmet
vedlik
elbújik
megrázza magát
pisil (vagy bepisil a félelemtől, vagy annyira feszült, hogy egyáltalán nem képes üríteni)
2. Az esemény elött: csökkentsd a stressz szintjét
A stressz nem egy egyszeri esemény, hanem az idő múlásával felhalmozódik. Tehát a kutyád gyorsabban rendbe fog jönni egy tűzijáték után, ha amúgy általában jól érzi magát – még akkor is, ha amúgy nem tudod kigyógyítani a tűzijáték-fóbiából.
Ha tudod, hogy tűzijáték lesz, vagy viharok jönnek, akkor készülhetsz rá:
Kerülj minden olyan tevékenységet, amitől fél vagy amitől rosszul érzi magát (pl. utazás a kocsiban, étterembe menés, állatorvosi vizit), de azokat is, amiktől nagyon izgatott lesz (pl. labdázás). Hasznos lehet szüneteltetni az agility órákat is. Ehelyett sétálj vele olyan helyeken, ahol nem kell állandóan ellenőrizned és utasítgatnod, hagyd minél többet szaglászni, masszírozd meg, vidd el úszni… te tudod, mitől érzi magát legjobban és legnyugodtabban a kutyád.
Mit tehetsz még:
nyugtatók – beszélj az állatorvosoddal, hogy ez nálatok működhet-e
3. Az esemény közben: kezeld a helyzetet, amennyire csak lehet
sétáljatok még a tűzijáték előtt
séta közben legyen rajta biztonsági hám, vagy nyakörv és hám – hogy ne tudjon kibújni belőle
legyen rajta a GPS nyomkövető, ha van
ha van egy kedvenc búvóhelye otthon, tedd a lehető legkényelmesebbé
tegyél be zenét, vagy kapcsold be pl. a mosógépet, hogy elnyomja a kinti zajokat
nyugtasd meg, ha kéri
Sokan gondolják azt, hogy nem szabad nagy hűhót csapni a kutya körül, ha ideges. Ez részben igaz: te nem félsz a tűzijátéktól, tehát ne tégy úgy, mintha félnél. De nem jelenti azt, hogy ne simogasd a kutyádat, ha kéri! Viszont ez esetben figyelj oda, hogyan érsz hozzá: ne a fejét veregesd simogatás címszó alatt, és ne játsszál vele durván. Helyette válassz megnyugtató érintéseket: pl. bújjatok össze, masszírozd meg óvatosan, vagy simogasd lassan, a fejétől a farkáig.
4. Hosszútávú megoldások: relaxáció tréning és a klasszikus ellenkondicionálás
A HundeUni Bern kutatóközpont tanulmánya szerint a két leghatásosabb módszer a relaxáció tréning és a klasszikus ellenkondicionálás.
A relaxáció tréning része lehet:
megtanítani a kutyát arra, hogy egy szőnyeget vagy egy zeneszámot a relaxálással társítsa
megtanítani neki egy kondicionált relaxáló jelet – tehát, hogy egy adott jelre meg tudjon nyugodni
megjutalmazni minden egyes alkalommal, amikor magától lehiggad
A félelmeket általában a klasszikus ellenkondicionálás módszerével szokták kezelni. Jean Donaldson, a modern kiképzési módszerek egyik úttörője a következőt írja erről: Az ellenkondicionálás a képzettársítások megváltoztatásáról szól. Azért ellenkondicionálás, mert a kutya már egy negatív érzelmi reakciót társít ahhoz a dologhoz, amire kondicionálni próbáljuk. Tehát ezzel szemben akarunk létrehozni egy pozitív képzettársítást.2.
Például: a kutyád utálja a porszívót. Lehet mondjuk az a célod, hogy amikor előveszed a porszívót, akkor nyugodtan hagyja el a szobát ahelyett, hogy elkezdene vadul ugatni.
Kezdd el hozzászoktatni a porszívó hangjához vagy úgy, hogy felveszed a hangját és halkan visszajátszod, vagy megkérsz valakit, hogy a lakás másik végében kezdjen el porszívózni3. A kutyádon múlik, mi az, ami még elfogadható.
Párosítsd valamivel, amit imád: valami ínycsiklandó falattal, a kedvenc játékukkal vagy egy masszírozással. Nem szabad, hogy a stressz jeleit mutassa eközben!
Fokozatosan növeld az inger erősségét addig, amíg a kutyád megkedveli a porszívó hangját, vagy legalább már nem készül ki tőle.
Ezután elkezdhetsz dolgozni a kívánt viselkedésen, például hogy menjen át a másik szobába.
A fenti lépesek egyszerűnek tűnhetnek, de igazából nagyon nehéz pontosan és sikeresen végrehajtani. Ha szeretnél segíteni a kutyádnak, javaslom, hogy dolgozz egy hozzáértő kiképzővel!
A munka nagy része abból áll, hogy a kutyákat egy csapatban megsétáltatják reggelente. Összesen legfeljebb 10 kutyát vállalnak (fejenként ötöt), plusz a két saját kutyájuk is velük tart.
