Számtalan dolgot meg lehet tanítani egy kutyának, számtalan módon. De sokszor elfelejtjük végiggondolni, hogy miért is akarjuk egyáltalán tanítani a kutyánkat? És milyen tudásra van nekik szükségük?
Ha egyszer elkezdünk ezen gondolkodni, rögtön világos lesz, hogy amire nekik van szükségük és amit mi szeretnénk, az nem azonos. Mit is akarunk mi tőlük?
Az én válaszom ez: Szeretném, hogy biztonságban legyen a kutyám. Szeretném, hogy boldog legyen a kutyám.
Ahhoz, hogy biztonságban legyen, a következőket kell tudnia:
megáll, amikor kérem;
visszajön hozzám, amikor hívom;
nem rohan előre új helyzetekben (azaz nem ugrik ki a kocsiból és nem megy ki az ajtón); és
együttműködik, amikor megvizsgálja az orvos.
Ahhoz, hogy boldog legyen, lehetősége kell legyen azzal foglalkozni, amit szeret. Ehhez elsősorban meg kell figyelnem őt és hallgatnom kell rá, hogy rájöjjek, mit is szeret.
Kellenek ehhez bonyolult trükkök vagy engedelmességi gyakorlatok? Nem.
Élvezik a kutyák a trükköket és az engedelmességi gyakorlatokat? Valószínűleg, talán – igazából erről nagyon megoszlanak a vélemények.
Ez a blog arról szól, hogyan lehet erőszakmentesen kiképezni a kutyákat arra, hogy biztonságban legyenek; és hogyan tudunk nekik segíteni abban, hogy boldogok legyenek és a lehető legjobb valójukká válhassanak. Talán mi is kiteljesedünk és a legjobb valónkká válunk eközben.
A cukiság átok lehet is, különösen a kutyák számára. Biztosan tőletek is megkérdezték már vadidegenek, hogy megsimogathatják-e a kutyátokat – jellemzően akkor, amikor közlekedtek. És nehéz nemet mondani, mert valljuk be, jólesik nekünk, hogy mások cukinak tartják a kutyánkat. Én személy szerint ráadásul mindig azt érzem, hogy jutalmat érdemelnek azért, mert legalább megkérdezték (és nem csak odanyúltak, mintha a kutya egy tárgy lenne). És mégis nemet mondok. Mindenkinek. A nagymamának is, és a gyerekeknek is.
Mert a kutyák nem tudják elkerülni a hozzájuk nyúló kezet.
Mert a kutyáknak – mint nekünk is – joguk van eldönteni, hogy ki és mikor érhet hozzájuk.
Mert ez még akkor is egy megterhelő helyzet nekik, ha hozzá vannak szokva a tömegközlekedéshez. Sok a hirtelen mozgás, szag és ismeretlen tárgy – és ezt nem szeretném még megterhelőbbé tenni.
Mit válaszolhatsz ilyenkor?
Nagyon köszönöm, hogy megkérdezte, nagyra értékeljük, de…
a kutyám nem szereti, amikor ismeretlen emberek megsimogatják1
a kutyám most eléggé stresszel, úgyhogy kérem, inkább ne simogassa2
ebben a helyzetben a kutyám nem tudja világosan kommunikálni, hogy mit szeretne, ezért kérem, inkább ne simogassa.
Ne felejtsd el a kutya fejéhez illeszkedő szájkosarat 🙂
Hogyan tudod megkönnyíteni az utazást a kutyádnak?
Ha még nem utazott tömegközlekedéssel:
kezdjetek viszonylag üres járművekkel, hogy fokozatosan hozzá tudjon szokni
teremts pozitív képzettársításokat – eleinte csak olyan helyre utazzatok, ahol jól érzi magát
Keress neki egy jó helyet:
próbálj nem csúcsidőben utazni
segíts neki találni egy biztonságos helyet (pl. sarkok, ülések között) és jutalmazd meg, ha jól választ
állj vagy ülj úgy, hogy megakadályozd, hogy bárki rálépjen a kutyádra, különösen a farkára
Ha már megvan a jó hely:
ügyelj a többi kutyára és a gyerekekre
ha a kutyád szereti, nyugodtan simogasd őt
ha a kutyád szereti, adj neki jutalomfalatokat
támogasd őt, amennyire szüksége van rá – ha aznap rossz kedve van, rosszabbul fogja bírni az utazást is
ne hagyd, hogy idegenek megsimogassák 😉 (de köszönd meg nekik, ha megkérdezik)
Elhatároztam, hogy a kutyakiképzés alapjairól fogok írni több, de rövidebb bejegyzést. Egyelőre a dicséretről, a jutalmazásról, a felszerelésről (pl. nyakörvek, hámok), és a testbeszédről tervezek bejegyzést. De ha van valami téma, ami téged érdekel, írj bátran!
Kezdjük a jó öreg dicsérettel. Ez egy nagyon egyszerű, mindig elérhető eszköz, ami mégis sokat segíthet a kutyáddal való kapcsolatodon. Amikor dicsérünk, azt mondjuk a kutyánknak, hogy “ügyes”, “okos”, “nagyon jó” stb. Mivel a kutyák nyilván nem értik az emberi beszédet, ezért ilyenkor a hanghordozásunk a legfontosabb (legyen lágy, kedves).
Tévhitek
Sajnos a legtöbb gazdi vagy soha nem dicséri a kutyáját, vagy azt gondolja, hogy a dicséret önmagában is elég. Mindkét hozzáállás részben téves – nézzük meg, miért.
Sok ember egyáltalán nem dicséri a kutyáját. Mintha azt feltételeznék, hogy a kutyák maguktól kitalálják az emberi világ szabályait. Sajnos a háziasítás nem azt jelenti, hogy a kutyák megtanulták az összes önkényes emberi elvárást, mint pl. megállni a járda szélén, szépen sétálni a pórázon, vagy nem megenni a földön talált kaját. Tényleg nagyon érdekli őket minden, amit teszünk, de ettől még meg kell tanítani nekik azt, amit szeretnénk tőlük.
Mások azt gondolják, hogy a dicséret az egy nagyon értékes dolog a kutyáknál, mivel annyira szeretnek minket, és vágynak az elismerésünkre. Valószínűleg neked is feltűnt, hogy igazából amint kiléptek a házból, szinte bármi más érdekesebb lesz a kutyádnak, mint te és a véleményed. És ez teljesen rendben is van – viszont a legtöbb esetben pont emiatt nem elég önmagában a dicséret.
Mire jó a dicséret?
A dicséret lehet jutalom is
Egyes kutyák tényleg nagyon vágynak az elismerésünkre, és számukra ez egyben jutalom is lehet. Ezen túl működhet jól ismert környezetekben is (pl. otthon, vagy az autóban), ahol könnyű nekik ránk figyelni.
A dicséret mindig tanulságos
A dicséret mindenképpen tartalmazza azt az információt, hogy a kutya valami olyat tett, aminek mi örülünk – még akkor is, ha a dicséret számára nem minősül jutalomnak. Ezért nagyon hasznos kiképzési módszer.
A dicséret mindig kéznél van
Mi is emberek vagyunk, és néha-néha bizony elfelejtjük a jutalomfalatokat. A dicsérettel a kutyád tudtára adhatod, hogy értékeled az erőfeszítéseit, és mindezt azonnal megteheted – még mielőtt nekilátsz megkeresni azt a falat virslit.
A dicséret javíthatja a kutyáddal való kapcsolatodat
Végül, de nem utolsósorban, ha megpróbálod többet dicsérni a kutyádat, akkor jobban észre fogod venni a “jó” viselkedéseket (és már nem veszed őket többé magától értetődőnek). Így az a pár “ballépés” csak elszórt eset lesz a sok siker között.
Cserébe lehet, hogy a kutyád is gyakrabban fog magától rádfigyelni séta közben, ami valljuk be, számunkra is jutalom.
Tudom, hogy nagyon fárasztó és idegesítő egy olyan kutyát sétáltatni, aki állandóan húz, ugrál összevissza és/vagy ugat. De hidd el, nem azért csinálják, hogy felbosszantsanak téged. Igazából sok kutyának okoz nehézséget a más kutyákkal történő találkozás, főképp akkor, amikor pórázon vannak1. Ebben a bejegyzésben megvizsgáljuk ennek fő okait és pár lehetséges megoldást a problémára.
Mindemellett mindegyik helyzet más és más és ha az egy komoly probléma nálatok, akkor a legjobb, ha megkeresel egy hozzáértő, erőszakmentesen dolgozó kutyakiképzőt.
Okok
Ha egy kutya túl hevesen reagál más kutyákra, azt jellemzően vagy félelemből, vagy lelkesedésből teszi. Mindkét esetben az a gond, hogy túlságosan felizgul: ilyenkor nem tudja magát kontrollálni, ami azt is jelenti, hogy ránk sem tud figyelni.
Csak úgy, mint nekünk, a kutyáknak is el kell sajátítaniuk a társas készségeket, és a kölyökként átélt élményeik meghatározhatják a későbbi viselkedésüket2. További befolyásoló tényező lehet a személyiségük, a stressz-szintjük, a koruk és az egészségi állapotuk. Míg a személyiségüket vagy a korukat nem tudod megváltoztatni, arra odafigyelhetsz, hogy egészségesek és nyugodtak legyenek.
Mindig tartsuk észben, hogy minden viselkedésnek célja van. Ezért először meg kell értenünk, mi is a kutyánk célja.
Egy olyan kutya, aki imád más kutyákkal játszani, valószínűleg azért húz (vagy ugat vagy ugrál), mert azt tanulta meg, hogy a gazdija előbb-utóbb beadja a derekát és odaengedi a másik kutyához.
Egy félős kutya pedig valószínűleg azt tanulta meg, hogy ha húz (vagy ugat vagy ugrál), azzal elijesztheti a másik kutyát.
Gyakorlatilag a kutyák megpróbálják vagy csökkenteni, vagy növelni a távolságot a többi kutyától. Azért viselkednek úgy, ahogy, mert ez már bevált számukra. Ehelyett a bevált stratégia helyett kell egy másikat tanítanunk nekik.
Azért muszáj megértenünk, mi motiválja őket, mert ez alapján tudjuk kiválasztani a megfelelő jutalmazást. Ezekben az esetekben néha segíthet a jutalomfalat vagy a játék, de igazán hatékony csak az a jutalom lehet, amit a kutyád tényleg szeretne (azaz a távolság növelése vagy csökkentése)3.
Ahogy írtam, a fő probléma az, hogy a kutya túlságosan izgatott ahhoz, hogy kontrollálni tudja a saját viselkedését. Függetlenül attól, mi motiválja erre, ha még izgatottabbá tesszük őket, az csak tovább fogja rontani a helyzetet. Ha pl. kiabálunk, megrántjuk a pórázt vagy rácsapunk a kutyára, nem fog megnyugodni a kutyánk. Ehelyett a következőkre számíthatunk:
még stresszesebbé válik
félni fog tőlünk
nem fog bízni bennünk
kevésbé akar majd a közelünkben lenni – ami pont az ebben a helyzetben kívánt viselkedésnek az ellentéte
A büntetés-alapú módszerekkel dolgozó kiképzők sokszor ígérnek gyors sikereket. De amit ők csinálnak, az nem a viselkedés megváltoztatása, hanem a viselkedés elnyomása. Sok kutya csak egyre jobban és jobban stresszel ettől, majd eljön egy pont, amikor “minden ok nélkül harapnak” (ismerős?) vagy beleesnek a “tanult tehetetlenségbe”4”. Nem hiszem, hogy ezek közül bármelyikre vágysz.
ismerd meg a kutyák testbeszédét, hogy fel tudd mérni a saját kutyád és más kutyák érzelmeit.
csak akkor gyakoroljatok, amikor ellenőrzésed alatt tarthatod a helyzetet – a kutyád csak akkor képes tanulni, amikor nem izgul túlságosan
vegyél egy hámot nyakörv helyett – ha a kutyádon nyakörv van és sokat húz, az károsíthatja a légcsövét; azoknak a kutyáknak, akik húznak és zihálnak, nem asztmájuk van, hanem egyszerűen nem kapnak levegőt
csökkentsd le a stresszt az életükben, amennyire lehet – gondold végig a kutya egy napját: van elég ideje pihenni? van-e valami más is, amitől kiborul? elég kiszámítható a napja ahhoz, hogy biztonságban érezze magát? (olvass többet a nyugodt, de élvezetes sétákról)
A SÉTA KÖZBEN
maradj nyugodt – egyszerűbb lesz a kutyádnak nyugodtnak maradni, ha te sem izgulsz
mindig legyen nálad jutalomfalat – ha a kutyád motiválható kajával, és látod, hogy közeledik egy másik kutya, akkor dobhatsz a sajátodnak néhány falatot. ha ezt időben teszed, akkor lehet, hogy inkább ezzel fog foglalkozni, és észre sem veszi az idegen kutyát5
támogasd a kutyádat – ha félős, segíts neki biztonságos távolságot tartani a többi kutyától
figyelj arra, hogy a más kutyákkal való találkozás jó élmény legyen nekik – ha a kutyád imád más kutyákkal játszani, akkor nem lenne kedves teljesen letiltani erről. Inkább találj egy vagy két barátot, akinek jól szocializált, nyugodt kutyája van, és sétálj velük. vagy csatlakozz egy közös sétához, amit egy hozzáértő kiképző szervez.
mindig dicsérd meg a kutyád, amikor valamit jól csinál – pl. amikor közeledik egy kutya és a kutyád:
lelassul ívben,
oldalról közelíti meg a másik kutyát
elforgatja a fejét/máshova néz
rád néz
leül
fekszik
szimatol
Amikor nincsenek pórázon, világosan tudnak a kutyák egymással kommunikálni: Leus (balra) ívben közelíti meg a másik kutyát, egy kicsit feszülten. A kutya felészalad, Leus megugrik, hogy ellentétes irányban álljanak és elfordítja a fejét. A feszültség feloldva, a másik kutyát behívják és mindketten lerázzák magukat.
Mit csináljak, ha póráz nélküli kutyával találkozunk?
Az alap az, hogy a kutyák csak póráz nélkül találkozzanak. Ha közeledik valaki és pórázon van a kutyája, tedd fel te is a pórázt és tarts megfelelő távolságot. Ha te pórázon tartod a kutyádat, elvárhatod, hogy más gazdik is ugyanezt tegyék, amikor találkoztok. Ha valamiért erre nem hajlandóak, használhatod a következő trükköket:
Megállíthatod a közeledő kutyát, ha eldobsz pár jutalomfalatot – dobd úgy, hogy mindenképp lássák, hívd fel rá a figyelmüket. Sokszor meg fog állni a kutya, hogy megehesse a falatokat, és ti addig arrébb tudtok állni.
Motiválni lehet a gazdit arra, hogy tekintetbe vegye a kérésed és tegyen pórázt a kutyájára/kikerüljön titeket, ha azt mondod neki, hogy… bolhás a kutyád. Tényleg.
Tévhitek
Végül, de nem utolsósorban nézzük meg a gyakori tévhiteket:
A kutyád azért húz, mert domináns, és ő akarja irányítani a helyzetet – HAMIS Éppen ellenkezőleg. Ez annak a jele, hogy túlságosan izgatottak.
A hám csak ront a helyzeten, mert még jobban fog húzni – HAMIS Azzal biztos nem rontasz el semmit, hogy figyelsz a kutyád egészségére. Sőt, a nyakörv feszülése miatt fellépő oxigénhiány tovább növeli a stressz szintjét.
Mindegyik kutya imád játszani más kutyákkal – HAMIS Mindenki szereti nézni az egymással játszó kutyákat, de a szabadon kóborló kutyákról szóló kutatások szerint a felnőtt kutyák csak ritkán játszanak egymással. Mint mi, a kutyák is egyéniségek, és eltérő igényeik vannak.
Sohasem szabad felvenni egy kis kutyát. – HAMIS Meg kell tanulnod, hogy mikor van szüksége a kutyádnak segítségre, és mikor nincs. Hagyd, hogy a lehető legtöbb problémát egyedül oldja meg. De ha túl sok lesz neki, akkor nyugodtan vedd fel – így fogja tudni, hogy biztonságban van melletted.
Amikor fél, sok kutya igyekszik felhívni magára a figyelmet, pl. ugat, nyüszít, követ minket mindenhova. Sok gazdi pedig attól fél, hogy ha erre reagál (megsimogatja, beszél hozzá), azt jutalmazásnak veszi a kutya és csak egyre többet fog ugatni (nyüszíteni stb). Nézzük meg ezt a kérdést tudományos szemszögből.
Nyugodtan simogasd meg, nem fogsz tovább rontani a helyzeten.
Másodszor, az elv, amire itt gondolni szoktak, az az operáns kondicionálás – amikor jutalmazás segítségével növeljük egy viselkedés gyakoriságát. Itt viszont nem ez történik.
Egyrészt, amint láttuk, azért viselkedik így a kutya, mert fél; ezek csak a stressz tünetei. Tehát nem az a célja velük, hogy mi megsimogassuk őket. Sőt, ezeket a viselkedéseket nem is lehet simogatással megerősíteni, mert nem azt akarja a kutya. Ő leginkább biztonságban szeretné érezni magát.
Másrészt az operáns kondicionálás segítségével csak akaratlagos viselkedéseket lehet tanítani. Amit a kutyád a vihar alatt csinál, az pedig akaratlan viselkedés.
Ráadásul, ha nem segítesz neki megnyugodni, akkor lehet hogy valami más, még ennél is rosszabb módon fogja kifejezni a félelmét, pl. szétrág valamit…
Nem, a kutyád nem fogja majd “megszokni”.
Amit mi “megszokásnak” hívunk, annak a tudományos neve a habituáció. A folyamat során a kutya hozzászokik egy ingerhez annyira, hogy az a végén gyakorlatilag háttérzajjá válik számára. De ez csak akkor működhet, amikor az inger nem túl erős3 és a kutya nem érzi magát rosszul tőle.
Viszont, ha nagyon erős az inger – mint pl. tűzijátéknál – ennek pont az ellentéte fog történni4: a kutya még jobban fog rettegni (pl. bepisil, lerombolja a lakást) vagy akár teljesen le is fagyhat.
Sok kutya retteg a tűzijátéktól és a vihartól. Néha szinte megőrülnek a félelemtől: elbújnak a fürdőszobában, bepisilnek, akár meg is szöknek… – és az elszökött kutyák 40-50 százaléka soha nem kerül haza! Ezért a legfontosabb feladatunk az, hogy csökkentsük a félelem szintjét.
Tartsd észben, hogy minden kutya más és más, nem lehet mindegyiket kigyógyítani, és mi sem vagyunk mind képesek arra, hogy végigcsináljunk egy szigorú kiképzési programot. Legyünk őszinték azzal kapcsolatban, hogy mit tudunk elérni, és próbáljuk a lehető legjobbat kihozni az adott helyzetből.
Fel kell tudnod ismerni, hogy mennyire stresszel a kutyád egy adott helyzetben1. Ezek alapján el tudod dönteni, hogy mennyire súlyos a helyzet, és mit kezdjél vele. Felsorolom a stressz jellemző jeleit, a kevésbé súlyos jelekkel kezdve – figyeld meg, melyik jeleket tanúsítja a kutyád:
liheg
járkál
ásít
önmagát nyalogatja (főképp a mancsait)
hangokat ad ki (nyüszít, ugat)
nyáladzik
igyekszik felhívni magára a figyelmet
vedlik
elbújik
megrázza magát
pisil (vagy bepisil a félelemtől, vagy annyira feszült, hogy egyáltalán nem képes üríteni)
2. Az esemény elött: csökkentsd a stressz szintjét
A stressz nem egy egyszeri esemény, hanem az idő múlásával felhalmozódik. Tehát a kutyád gyorsabban rendbe fog jönni egy tűzijáték után, ha amúgy általában jól érzi magát – még akkor is, ha amúgy nem tudod kigyógyítani a tűzijáték-fóbiából.
Ha tudod, hogy tűzijáték lesz, vagy viharok jönnek, akkor készülhetsz rá:
Kerülj minden olyan tevékenységet, amitől fél vagy amitől rosszul érzi magát (pl. utazás a kocsiban, étterembe menés, állatorvosi vizit), de azokat is, amiktől nagyon izgatott lesz (pl. labdázás). Hasznos lehet szüneteltetni az agility órákat is. Ehelyett sétálj vele olyan helyeken, ahol nem kell állandóan ellenőrizned és utasítgatnod, hagyd minél többet szaglászni, masszírozd meg, vidd el úszni… te tudod, mitől érzi magát legjobban és legnyugodtabban a kutyád.
Mit tehetsz még:
nyugtatók – beszélj az állatorvosoddal, hogy ez nálatok működhet-e
3. Az esemény közben: kezeld a helyzetet, amennyire csak lehet
sétáljatok még a tűzijáték előtt
séta közben legyen rajta biztonsági hám, vagy nyakörv és hám – hogy ne tudjon kibújni belőle
legyen rajta a GPS nyomkövető, ha van
ha van egy kedvenc búvóhelye otthon, tedd a lehető legkényelmesebbé
tegyél be zenét, vagy kapcsold be pl. a mosógépet, hogy elnyomja a kinti zajokat
nyugtasd meg, ha kéri
Sokan gondolják azt, hogy nem szabad nagy hűhót csapni a kutya körül, ha ideges. Ez részben igaz: te nem félsz a tűzijátéktól, tehát ne tégy úgy, mintha félnél. De nem jelenti azt, hogy ne simogasd a kutyádat, ha kéri! Viszont ez esetben figyelj oda, hogyan érsz hozzá: ne a fejét veregesd simogatás címszó alatt, és ne játsszál vele durván. Helyette válassz megnyugtató érintéseket: pl. bújjatok össze, masszírozd meg óvatosan, vagy simogasd lassan, a fejétől a farkáig.
4. Hosszútávú megoldások: relaxáció tréning és a klasszikus ellenkondicionálás
A HundeUni Bern kutatóközpont tanulmánya szerint a két leghatásosabb módszer a relaxáció tréning és a klasszikus ellenkondicionálás.
A relaxáció tréning része lehet:
megtanítani a kutyát arra, hogy egy szőnyeget vagy egy zeneszámot a relaxálással társítsa
megtanítani neki egy kondicionált relaxáló jelet – tehát, hogy egy adott jelre meg tudjon nyugodni
megjutalmazni minden egyes alkalommal, amikor magától lehiggad
A félelmeket általában a klasszikus ellenkondicionálás módszerével szokták kezelni. Jean Donaldson, a modern kiképzési módszerek egyik úttörője a következőt írja erről: Az ellenkondicionálás a képzettársítások megváltoztatásáról szól. Azért ellenkondicionálás, mert a kutya már egy negatív érzelmi reakciót társít ahhoz a dologhoz, amire kondicionálni próbáljuk. Tehát ezzel szemben akarunk létrehozni egy pozitív képzettársítást.2.
Például: a kutyád utálja a porszívót. Lehet mondjuk az a célod, hogy amikor előveszed a porszívót, akkor nyugodtan hagyja el a szobát ahelyett, hogy elkezdene vadul ugatni.
Kezdd el hozzászoktatni a porszívó hangjához vagy úgy, hogy felveszed a hangját és halkan visszajátszod, vagy megkérsz valakit, hogy a lakás másik végében kezdjen el porszívózni3. A kutyádon múlik, mi az, ami még elfogadható.
Párosítsd valamivel, amit imád: valami ínycsiklandó falattal, a kedvenc játékukkal vagy egy masszírozással. Nem szabad, hogy a stressz jeleit mutassa eközben!
Fokozatosan növeld az inger erősségét addig, amíg a kutyád megkedveli a porszívó hangját, vagy legalább már nem készül ki tőle.
Ezután elkezdhetsz dolgozni a kívánt viselkedésen, például hogy menjen át a másik szobába.
A fenti lépesek egyszerűnek tűnhetnek, de igazából nagyon nehéz pontosan és sikeresen végrehajtani. Ha szeretnél segíteni a kutyádnak, javaslom, hogy dolgozz egy hozzáértő kiképzővel!
Ez a téma azért fontos nekem, mert – mint sok más ember – én is túl sokat sétáltattam Leust. De aztán kiderült, hogy csípőízületi gyulladása van, és át kellett gondolnom a hozzáállásomat. Majd voltam egy konferencián, ahol számtalan profi kutyakiképző beszélgetett arról, hogy túlerőltetjük a kutyáinkat és túl sok ingernek tesszük ki őket. Majd egy másik konferencián egy egész előadás szólt csak erről a témáról. A következőket tanultam:
Bízz a kutyádban. Ha a kutyád szeret futni, akkor sokat fog futni. Nem kell külön elvinned futni vagy kutyás sportokat űzni. Csak biztosíts neki lehetőséget arra, hogy eldönthesse, össze-vissza akar rohangálni vagy inkább szaglászna egy kicsit.
Szeretem reggel sétáltatni Leust, amikor minden csendes.
A kutyás sportok (agility, dog cross, flyball…) egy kicsit ellentmondásosak, egyes kiképzők szerint nem etikusak. Ők azt mondják, hogy a kutyás sportok a mi igényünket elégítik ki, és nem a kutyáét. Én nem szeretnék most általánosító kijelentéseket tenni a kutyás sportokról. Mindenesetre tartsuk szem előtt azt, hogy ezek a nagysebességű sportok fizikailag nagyon megterhelőek lehetnek a kutyának: a sok ugrás és a gyors fordulatok nem feltétlenül tesznek jót nekik. Ha mindenképp szeretnél sportolni a kutyáddal, beszélj először az állatorvossal és győződj meg róla, hogy nincs elvi akadálya (pl. sok buldog és németjuhász hajlamos a csípőízületi problémákra).
Ráadásul ezek az energiaigényes játékok megemelik az adrenalin szintjét, azaz stresszelik a kutyát. A stressz önmagában nem feltétlenül rossz, de ha a kutyád amúgy is könnyen felizgul, akkor lehet, hogy ez nem egy jó megoldás. A végeredmény lehet egy nagyon fitt, nagyon ideges kutya, egyszerűen azért, mert nem tudja eléggé lecsökkenteni a stressz szintjét ahhoz, hogy pihenhessen.
Ha a kutyád jól behívható, akkor megérdemli, hogy póráz nélkül sétálhasson.
A labdázás szintén egy olyan nagyon népszerű tevékenység, amivel óvatosnak kell lennünk. Ha te (vagy a kutyád!) ragaszkodtok a labdázáshoz, gondolkodj el rajta egy kicsit:
Ha a kutyád szívesen rágja a labdát – hagyjad neki! Csak figyelj oda, hogy ne egye meg a darabjait. A rágás megnyugtatja a kutyádat, úgyhogy jó is neki az, ha rághat.
Kérd meg, hogy maradjon és rejtsd el a labdát, amit majd kiszagolhat. Ez egy jó alternatíva lehet azoknak a kutyáknak, akik imádnak labdával játszani, de egészségi okok miatt már nem futhatnak utána.
Ne kényszerítsd a kutyádat, hogy visszahozza a labdát. Ha a kutya egyszer megérti, miről van szó, magától vissza fogja hozni a labdát, ha azt szeretné, hogy újra eldobd. Tudom, hogy hihetetlenül kielégítő azt nézni, ahogy utánafutnak és visszahozzák, de a játék róluk kell szóljon, nem rólunk.
Ha a kutyád imádja a labdát, használhatod jutalmazásként (pl. egy sikeres behívás után, játszhattok egyet)
Az egyik legfontosabb dolog, hogy adjunk a kutyánknak választási lehetőséget. A kutyakiképzők között most slágertéma a “tanulók bevonása” és a “kiképzési párbeszéd kezdeményezése”, és ennek jó oka van: a kutatások szerint minél több mindenről dönthet a kutya és minél többet léphet kapcsolatba a környezetével úgy, ahogy ő szeretne, annál magabiztosabb és nyugodtabb lesz. Ez nem jelenti azt, hogy mindig mindenben ők döntenek. De azért próbálj nekik minél több választási lehetőséget biztosítani. Most komolyan, annyira fontos neked, hogy balra vagy jobbra indultok annál a kereszteződésnél a parkban?
A kutyád stresszelhet, ha nagyon sok futó, piknikező, gyerek, vagy más kutya van körülötte.Minél kevésbé kell irányítanod a kutyádat, annál jobban fogjátok mindketten élvezni a sétát. Ha lehet, válassz egy olyan útvonalat, ahol kevesebben járnak.
A szaglásuk még egy olyan dolog, amiről elméletileg mindannyian tudunk, de a gyakorlatban sokszor elfeledkezünk a jelentőségéről. Nem igazán tudjuk elképzelni, hogy mit jelent a kutyáknak a szaglás – hasonlították már a szaglást az újságolvasáshoz és a facebookozáshoz is, ami vagy pontos vagy sem. Ami biztos, hogy a kutyák a legjobban és legszívesebben az orrukon keresztül lépnek kapcsolatba a környezetükkel. Úgyhogy hagyd szaglászni. Képzeld el, hogy minden egyes alkalommal, amikor elkezdesz olvasni valamit a facebookon, valaki félbeszakít. Nem lenne kedves, ugye?
És ezzel el is érkeztünk az utolsó ponthoz: ne siess, amikor sétáltatod a kutyádat. Ne feledd, a séta elsősorban értük van, nem pedig értünk. Ha a kutyádnak aznap nincs kedve futni, hagyd békén. Attól függetlenül lehettek egy egész órát kint (ha van kedve egyáltalán), csak próbáld meg nem előírni neki, hogy mit csináljon. Tulajdonképpen a szaglászás nagyon megdolgoztatja a kutyák agyát és meg is nyugtatja őket (a szó szoros értelmében lelassítja a szívdobogásukat), szóval lehet, hogy a kutyád nyugodtabb lesz egy óra intenzív szaglászás után, mint ha labdázott volna.
Mindehhez meg kell változtatni a hozzáállásunkat – ne sétáltassuk a kutyát, hanem sétáljunk a kutyával. De szerintem az, hogy boldognak látjuk őket, már önmagában is megéri.
Végre itt a nyár. Lehet, hogy ez nekünk divatos nyári ruhákat és szabadtéri fröccsözést jelent, de a kutyáink valószínűleg kevésbé boldogok tőle. Egyrészt, mert ők csak a tappancsukon keresztül izzadnak, és a testhőmérsékletüket leginkább lihegéssel tudják szabályozni. Másrészt pedig – a közhiedelemmel ellentétben – akutyák is le tudnak égni, főleg a rövidszőrűek. Ha rövidfejű (pl. bulldog, boxer, mopsz, Cavalier King Charles spániel) kutyád van, különösen figyelj rá, mert ők a legjobb körülmények között is csak nehezen kapnak levegőt.
(Forrás: www.balancebehaviour.org)
Pont úgy, mint mi, a kutyák is kiszáradhatnak, túlhevülhetnek, vagy akár hőgutát is kaphatnak. A nagyon motivált kutyáknál előfordulhat, hogy akkor sem hagyják abba, amit csinálnak (pl. labdázás), ha ez nem tesz jót nekik, úgyhogy rendkívül fontos figyelnünk a jelekre. Egy kiszáradt kutyának száraz lehet a szája, a fogínye és az orra, beeshet a szeme. A túlhevülés tünete lehet a komoly lihegés és nyáladzás, szédülés, összeesés, megzavarodás, megemelkedett hőmérséklet, hányás és hasmenés.
Két egyszerű módon is ellenőrizheted, hogy kiszáradt-e a kutyád:
Finoman feszíts ki a bőrét egy helyen, és engedd el. Rögtön vissza kell ugrania a helyére. Ha nem elég rugalmas, akkor valami nem stimmel.
Nyomd meg finoman egy ujjal az ínyét, majd vedd el az ujjad. A nyomás helye fehér lesz, de pár másodpercen vissza kell nyerje az eredeti színét. Ha ennél tovább marad fehér, az rossz jel.
Ha úgy tűnik, hogy a kutyád kiszáradt vagy túlhevült, azonnal beszélj egy állatorvossal!
Leus liheg.
MIT TEGYÉL?
Legyen mindig elég friss vize (nem csak nyáron!).
Figyelj oda, hogy eleget igyon. Ha szerinted nem iszik eleget, összekeverheted a kajáját vízzel vagy a vizét erőlevessel.
Mindig legyen lehetősége az árnyékban pihenni.
Sétálj minél korábban, mielőtt meleg lesz.
Csak olyan helyen sétálj, ahol elég árnyék van.
Ha elmentek a melegben kirándulni, vízhez (pl. patak, tó) közeli útvonalat válassz, hogy a kutyád lehűthesse magát.
Vigyél magaddal vizet a sétákra és gyakran kínáld meg vele.
Figyelj rá, hogy a szájkosara úgy legyen beállítva, hogy a kutyád liheghessen!
Ha bizonytalan vagy, ellenőrizd a kezeddel az aszfalt hőmérsékletét mielőtt elindultok.
Fésüld rendszeresen a kutyádat – minél kevésbé gubancos és koszos a szőrük, annál jobban tudják szabályozni a testhőmérsékletüket.
Rendszeresen adj neki gyógyszert az élősködők ellen: védekezni kell a bolhák és kullancsok ellen, de a szívférgesség ellen is, amit a szúnyogok terjesztenek. Természetesen először erről konzultálj az állatorvossal.
Ha elfelejtettél vizestálat magaddal vinni, egy sima nejlonzacskó is megteszi.
MIT NE TEGYÉL?
Ne hagyd a kutyádat a kocsiban (néhány percre sem, akár 10 perc alatt is felhevülhet az autó belseje 40 fokra).
Ne sétáljatok dél körül.
Ne sétáljatok a napon.
Ne kényszerítsd a kutyádat arra, hogy többet fusson, mint amennyit szeretne.
Ne kényszerítsd a kutyádat arra, hogy a forró aszfalton sétáljon!
Nem feltétlenül jó ötlet lenyírni őket – a kutyák szőre másképp működik, mint a hajunk. Egyrészt egyes szőrtípusok sose nőnek vissza ugyanúgy, ha egyszer lenyírjuk őket. Másrészt ha lenyírod a szőrüket, igazából még kevésbé fogják tudni szabályozni a testhőmérsékletüket.
A forró talaj megégeti a kutyák tappancsát! Ha nem tudod 5 másodpercig kényelmesen rajta tartani a kezedet, akkor az a kutyának is túl forró lesz. (Forrás: https://www.facebook.com/RedandHowling/)
EXTRA TIPPEK
A kutyák is hasznát vehetik egy kerti gyerekmedencének.
Vehetsz nekik egy hűsítő matracot (utazáshoz különösen hasznos), de egy nedves törülköző vagy egy jégzsák is segíthet.
Kínálj nekik jégkockát (vagy fagyasztott levest!) és más fagyasztott finomságokat is (pl. földimogyoróvajat, joghurtot, gyümölcsöt…)
Cesar Millan az egyik legismertebb kutyakiképző a világon. A csodálatos kutyadoki című tévéműsora 8 évig futott a National Geographic csatornán, és csak akkor vették le a képernyőről, amikor állatkínzással vádolták meg. De én most nem Cesar Millanról és az ő karrierjéről fogok írni.
Ehelyett egy alternatív, tudományosan megalapozott magyarázatot szeretnék adni arról, hogy mi történt az Indexnek adott bemutató alatt. Ha a jó kiképzés azt jelenti, hogy olyan feltételeket teremtünk a kutya számára, hogy sikeres lehessen, akkor ez nyilvánvalóan egy példa a rossz kiképzésre – a kutyáknak esélyük sem volt a sikerre
Két idegen kutyát kényszerítenek arra, hogy szemtől szembe közelítsék meg egymást2 egy kis, zárt területen, ahol ráadásul sok ember is van.
Mindkét kutya pórázon van.
Mindkét kutya csúszkál a padlón.
Az emberek nem mondják a kutyáknak, hogy mit is várnak tőlük.
Eleinte a kutyák kíváncsiak és egy kicsit izgatottak. Majd látható a változás, különösen a vizslán, akit Cesar fog: a farka lefelé konyul, elfelé néz, majdnem lefagy, először szorosan összezárja a száját, majd pedig elkezd erősen lihegni. Egy izgatott, de alapvetően rendben lévő kutyából egy feszült, egyértelműen stresszes kutyává válik, aki nagyon sok nyugtató jelet használ.
Ha a kiskutyára figyeltek, látszik, hogy igazából ő tökéletesen kommunikálja, hogy mit szeretne. Ő is sok nyugtató jelet használ, hogy csillapítsa a feszültséget. Egyértelműen megpróbál odébb menni.
Még egy dologról muszáj írnom. Cesar használ egy eszközt, amiről azt mondja, hogy “lenyugtatja (a vizslának) az agyát”. HAZUGSÁG. Ez egy vékony póráz, a végén hurokkal. A hurkot ráhúzza a kutya szájára, és a póráz ott csatlakozik hozzá, ahol a koponya és a nyak találkozik. Bár sokat beszél arról, hogy ne húzzon a kutya, ő folyamatosan nyomást gyakorol ezzel az eszközzel, és ezzel gyakorlatilag megakadályozza, hogy a kutya levegőt vegyen. Ehhez nem kell sok erőt használnia, mert a fizika és a természet törvényei neki dolgoznak:
Minél kisebb az a terület, amire nyomást gyakorlunk, annál kevesebb erőt kell kifejteni ahhoz, hogy hatékony legyen. Tehát minél vékonyabb a kötél, annál könnyebben lehet fojtogatni a kutyát.
Az a hely, ahol a koponya és a nyak találkozik, különösen sérülékeny, tehát ez az eszköz valószínűleg fájdalmat is okoz.
Cesar nem mondja meg, hogy mi a célja ennek a gyakorlatnak. De tételezzük fel, hogy a gazdi mellett nyugton kellene maradnia a kutyának anélkül, hogy húzná a pórázt. Képesek erre a kutyák ilyen nehezített körülmények között? Biztosan. DE EZT MEG KELL TANÍTANI NEKIK, nem pedig terrorizálni őket.
fotó: www.pexels.com
Alább olvashatsz arról, milyen jeleket mutat a vizsla a videó során. Ez csak egy részlet a teljes elemzésből. Ha kíváncsi vagy az egészre, amit a Canis Pacalis hálózathoz tartozó kutyakiképzők segítségével állítottam össze, szívesen elküldöm emailben.
A videó elején a vizsla egy kicsit húzza a pórázt, és szabadon mozog
00:07–00:10 amikor Cesar nagyon közel áll és sokat gesztikulál, akkor a vizsla már elkezdi öltögetni a nyelvét
00:17–00:20 amikor Cesar ráteszi az eszközt, közvetlen előtte áll és föléhajol 3; látszik, ahogy egyre lassabban csóvál.
00:32–00:34 amikor CM tartja a pórázt: a vizsla már alig mozog, a feje és a farka lent van, az egész teste feszültnek tűnik, a füle hátraszegve; próbál elfordulni, de nem tud.
00:52–00:59 a kutya alig mozog, lent van a farka, először szorosan összezárja a száját, majd erősen liheg és elforgatja a fejét Cesartól, amennyire csak tudja. A csóválás és a lihegés felgyorsul, amikor Cesar megérinti őt. Majd amikor Cesar mögéáll és bemutatja a póráz meghúzását, a kutya lefagy.
Foglaljuk össze röviden, mi is történt: póráz nélkül sétáltattam a kutyámat, és közben telefonon beszéltem. Leus kisétált az úttestre. Én kiabáltam vele, hogy jöjjön vissza, mire ő lefeküdt az utca közepén. De miért is? Erre egyszerű a válasz: a testbeszéd miatt. Vizsgáljuk meg közelebbről.
Az emberi oldal: mit csináltam én?
Kihúztam magam, valószínűleg kinyújtottam a kezemet is, előredőltem, valamint hangos és fülsértő hangot használtam. A kutyák megtanulhatják egyes szavak jelentését, de az beléjük van kódolva, ahogyan a testbeszédre reagálnak, és ezt nagyon nehezen tudják legyőzni.
A szavaim azt mondták: gyere ide! A testbeszédem és a hangnemem azt üzente: maradj távol! Számunkra természetes, hogy szemtől szemben kommunikálunk, de a kutyák – ha van rá módjuk – inkább oldalról közelítenek egymáshoz.1. Szerintem ebben a pillanatban a testbeszédem mindenki számára fenyegető volt, csak mi, emberek, erre kevésbé vagyunk érzékenyek, mert elsősorban szavakkal kommunikálunk. Nézzük meg, hogyan tudtam volna javítani a helyzeten:
Körülbelül így nézhettem ki – igazából szemben álltam vele, de itt oldalról mutatom, hogy látszódjon, hogy előre dőlök 2:
Egy fokkal jobb – a kezek leeresztve, és már nem dőlök előre:
Még egy fokkal jobb – oldalt állok hozzá képest:
A lehető legjobb – guggolok:
A kutya oldala: mit csinált Leus?
Leus megállt, amikor szóltam neki és visszafordult felém, majd lefeküdt annak ellenére, hogy hívtam. Vajon miért tette ezt?!
Mindenekelőtt szabaduljunk meg attól a tévképzettől, hogy a kutyák azért csinálnak valamit, hogy minket felidegesítsenek. Utána rátérhetünk a tényleges magyarázatra.
Azt már megállapítottuk, hogy a testbeszédem fenyegető volt. A testbeszédem üzenete (“ijesztő vagyok”) erősebb volt, mint a szóbeli üzenetem (“gyere ide”). Leus azért feküdt le, hogy megpróbáljon engem megnyugtatni és elkerülni a velem való konfliktust.
Nyugtató jelek
Ez a felismerés elvezet minket a “nyugtató jelekhez” – ezt a kifejezést egy norvég tréner, Turid Rugaas találta ki.3 Turid Rugaas 3 fontos dolgot vett észre, amik gyökeresen megváltoztatták a kutyakiképzést:
A kutyáknak gazdag testbeszédük van, és ezt aktívan használják is annak érdekében, hogy elkerüljék a konfliktusokat.
Ezt a beszédet főleg másik kutyáktól tanulják meg, de az emberek is segíthetnek nekik az elsajátításában.
Ennek a testbeszédnek az egyes elemeit mi is tudjuk használni.
Lefeküdni a földre, ahogy Leus is cselekedett, az egyik ilyen nyugtató jel. A legfontosabb jelek, amelyeket Turid Rugaas leír a könyvében, a következők:
fej elforgatása / másfelé nézés
a tekintet “lágyítása” (hunyorítással vagy lassú pillantásokkal)
nyelvöltögetés (a nyelvével gyorsan megérinti a pofáját vagy az orra hegyét)
szájnyalogatás (ez lassabb is lehet)
leülés
lassú mozgás
ívben mozgás
megállás
lefekvés
szagolás
ásítás
elfordulás
hajolás
pisilés
a többi kutya szétválasztása
farokcsóválás
Néhány viselkedés ezek közül nyugtalanságot is jelenthet: egy tele buszon utazva vagy az állatorvosnál várva sok kutyát láthatsz, aki liheg, ásít vagy megnyalja magát. Nyilván ezek csak töredékei a testbeszédnek – a kutya ásíthat akkor is, amikor álmos, liheghet, amikor szomjas és csóválhatja a farkát, amikor boldog. Mindig az adott kontextusban kell értékelnünk ezeket a jeleket. De kérlek, ne kiabálj többet a kutyáddal!
Röviden: mert a pozitív megerősítés egy humánus, tudományosan megalapozott kiképzési módszer, ami a kívánatos viselkedések megjutalmazására koncentrál. Ezt a módszert mindenki biztonságosan használhatja, és a kötődést is erősíti köztetek.
Humánus, mert nincs benne büntetés (sem szóbeli, sem fizikai). Minden állatnak más az érzékenysége, és bár sok kutya elviseli a büntetést, de sok másiknál negatív reakciót okozhat (pl. ugatás, harapás, menekülés). Vagyis végső soron nem oldja meg a problémát, hanem tovább rontja a helyzetet. Tehát büntetést használni nem biztonságos. Másodszor, a büntetés rombolja a kettőtök kapcsolatát – a kutya azt tanulja meg, hogy nem bízhat benned, sőt, hogy félnie kell tőled. (Személy szerint etikátlannak és haszontalannak is tartom a büntetést, de ez egy másik bejegyzésbe való.)
Tudományosan megalapozott, mert a klasszikus kondicionálásra és az operáns kondicionálásra épül, amely elvek működését az elmúlt évszázadban kutatásokkal is alátámasztották. A pozitív megerősítésről is készült kutatás, ami azt igazolta, hogy az ezzel a módszerrel kiképzett állatok gyorsabban tanulnak és lassabban felejtik el a tanultakat.
Egy módszer, mert ha megtanulod a alapelveket, akkor te magad is ki tudod képezni a kutyádat. Természetesen az, hogy mit tanítasz meg, és mennyi idő alatt, sok mindentől függ (pl. hány éves, mi történt vele és mire hajlamos, mennyire vagy ügyes és mennyi időt szánsz rá), de egészen biztosan nem kell “kutyasuttogóvá” válnod, hogy használhasd ezt a módszert.
Pár tévhit és cáfolat a pozitív megerősítésről:
A pozitív megerősítés nem megy egy csapásra. Mint minden más sikeres kiképzési módszernél, itt is végig kell gondolnod, mi a célod; előre kell tervezned; és olyan feltételeket kell teremtsél a kutyád számára, hogy ő sikeres lehessen. A legtöbb probléma több “rossz viselkedésből” áll össze, és mindegyikkel külön-külön kell foglalkoznunk. (Például ha a kutyánk rosszul viselkedik amikor hazaérünk, az jelenthet ugatást, ugrálást és ide-oda rohangálást is. Ezek mind külön kezelendőek.)
A pozitív megerősítés nem azt jelenti, hogy állandóan jutalmaznod kell, két ok miatt is. 1. Bár eleinte tényleg minden alkalommal jutalmazol, de amikor a kívánt viselkedés már szokássá válik, akkor fokozatosan elhagyhatod a jutit (de alkalmanként ekkor is érdemes adni). 2. A kutatások szerint az a leghatékonyabb, ha nem minden alkalommal jutalmazunk: ilyenkor a kutya a kívánt módon viselkedik azt remélve, hogy jó eséllyel kapni fog érte valamit (szakzsargon: változó gyakoriságú megerősítés). Pont ugyanettől a hatástól sikeresek a kaszinók is!1
A pozitív megerősítés nem azonos az engedékenységgel. A különbség a pozitív megerősítés és a “hagyományos” kiképzési módszerek között az, hogy hogyan reagálunk a nem kívánt viselkedésekre. Korrigálás2 vagy büntetés helyett egy pozitív megerősítéssel dolgozó tréner azt a viselkedést próbálja kommunikálni, amit szeretne(, és nem azt, amit el akar kerülni)3. Nagyon igazságtalan azt várni a kutyádtól, hogy magától találja ki, mi a helyes viselkedés. Példa: a kutyád lemegy a járdáról. Ahelyett, hogy rákiabálnál vagy visszarántanád, az egyik lehetséges megoldás az, hogy megtanítod neki a “járda” jelet és megjutalmazod, amikor visszajön a járdára.
Nagyon fontos észben tartanunk azt, hogy nem mindent lehet, vagy kell egyáltalán megtanítani.
