Sokszor halljuk, hogy egy kutya “nagyon félős”. Mielőtt elkezdjük a munkát, mindig tisztáznunk kell, hogy pontosan mi a probléma és az milyen kontextusban jelenik meg. 3 különböző problémával találkozhatunk, ami különböző kezelési módszert igényel:
Manapság már nagyon gyakran elhangzik, hogy valaki “traumatizált” vagy “PTSD-s” – mind az emberekre, mind a kutyákra vonatkoztatva -, de gyakran ez nem igaz. A valóságban sok “viselkedési probléma” nem felel meg a PTSD vagy más traumás állapot kritériumainak. És fontos megjegyezni, hogy bár számunkra ijesztőek vagy kellemetlenek lehetnek, de attól még a súlyos viselkedési problémák is egyfajta megküzdési kísérletet jelentenek, és az állat számára valamilyen funkciót szolgálnak.
Nézzük meg, mit tudunk az állatokról és a traumáról.
Amikor fél, sok kutya igyekszik felhívni magára a figyelmet, pl. ugat, nyüszít, követ minket mindenhova. Sok gazdi pedig attól fél, hogy ha erre reagál (megsimogatja, beszél hozzá), azt jutalmazásnak veszi a kutya és csak egyre többet fog ugatni (nyüszíteni stb). Nézzük meg ezt a kérdést tudományos szemszögből.
Sok kutya retteg a tűzijátéktól és a vihartól. Néha szinte megőrülnek a félelemtől: elbújnak a fürdőszobában, bepisilnek, akár meg is szöknek… – és az elszökött kutyák 40-50 százaléka soha nem kerül haza! Ezért a legfontosabb feladatunk az, hogy csökkentsük a félelem szintjét.
Tartsd észben, hogy minden kutya más és más, nem lehet mindegyiket kigyógyítani, és mi sem vagyunk mind képesek arra, hogy végigcsináljunk egy szigorú kiképzési programot. Legyünk őszinték azzal kapcsolatban, hogy mit tudunk elérni, és próbáljuk a lehető legjobbat kihozni az adott helyzetből.