Manapság már nagyon gyakran elhangzik, hogy valaki “traumatizált” vagy “PTSD-s” – mind az emberekre, mind a kutyákra vonatkoztatva -, de gyakran ez nem igaz. A valóságban sok “viselkedési probléma” nem felel meg a PTSD vagy más traumás állapot kritériumainak. És fontos megjegyezni, hogy bár számunkra ijesztőek vagy kellemetlenek lehetnek, de attól még a súlyos viselkedési problémák is egyfajta megküzdési kísérletet jelentenek, és az állat számára valamilyen funkciót szolgálnak.
Nézzük meg, mit tudunk az állatokról és a traumáról.
PTSD, fóbiák, szorongás…
Először is, a traumatikus eseményekre adott reakciók egész sora létezik:
- PTS (poszttraumás stressz) / PTSD (poszttraumás stressz zavar),
- fóbiák,
- generalizált szorongásos zavar (GAD), és
- depresszió.
Becslések szerint az emberek 75%-a teljesen felépül a traumatikus események után. Nem laboratóriumban tartott állatokról nincsenek adatok, de egy laboratóriumi patkányokkal végzett vizsgálat hasonló felépülési arányt mutatott ki.
Fóbiák
A fóbia egy túlzott, abnormális félelemreakció, amely a tényleges veszélyhez képest aránytalan mértékű. A fóbiák maladaptívak, klinikailag jelentős distresszt vagy a normális működés (szociális és örömteli tevékenységek) zavarát okozzák olyankor, amikor a félelemkeltő inger jelen van vagy várható.
Generalizált szorongásos zavar
A generalizált szorongásos zavarban szenvedő állat jellemzően a félelem és szorongás állandó vagy szinte állandó jeleit mutatja, függetlenül a kontextustól vagy az őt érő ingerektől. Az ebben szenvedő kutyáknál gyakori tünet a környezet fürkészése, a hangok kiadása és a feszült/félős testbeszéd, mint például az éber fülek, a merev testtartás és a behúzott farok. Ezek a viselkedések bizonyos helyzetekben intenzívebbé válhatnak, de hosszú távon is jelen vannak.
Depresszió
A depressziót széles körben vizsgálták mind akut stressznek, mind krónikus stressznek kitett állatokon. Az általuk mutatott depressziós viselkedésformák hasonlítanak az emberi depresszió tüneteihez. Jellemzően az állat által korábban kedvelt tevékenységektől való visszahúzódást (anhedónia), alvászavarokat, valamint a felfedező viselkedés, a mozgás és/vagy az étvágy csökkenését látjuk.
PTSD
A PTSD az egyik legsúlyosabb következménye annak, ha egy súlyosan averzív eseménynek vagyunk kitéve. A PTSD klinikai diagnózisához az embereknél több feltételnek kell teljesülnie:
- a páciens kórtörténetében volt egy traumatikus esemény
- a páciensnek az alább felsorolt négy csoport mindegyikéből számos tünetet kell mutatnia, és
- a tüneteknek 1 hónapnál hosszabb ideig kell fennállniuk.
A négy csoport a következő:
- a traumatikus esemény emlékeinek nemkívánatos betörései, gyakran disszociáció, flashbackek és rémálmok formájában
- a traumatikus eseményre emlékeztető dolgok kerülése.
- negatív hangulati és kognitív változások
- az izgatottsági szint és a reaktivitás változásai, beleértve az olyan tüneteket is, mint a fokozott éberség és a fokozott ijedtségi reakció.
Az állatok esetében a PTSD-nek nincs egyetlen olyan modellje, amellyel mindenki egyetértene, ami nem meglepő, mivel a PTSD számos tünetét nehéz állatokon tanulmányozni.
A traumával kapcsolatos problémák kezelésének alapelvei
Fontos különbséget tenni a fóbiák, a generalizált szorongásos zavar, a depresszió és a PTSD között, mivel ezek különböző kezelési protokollokat igényelnek.
Van azonban néhány általános elv, amely minden esetre érvényes:
- Gondoskodj a meglévő egészségügyi problémákról (kezeld/menedzseld a tüneteket).
- Legyen ismereted, megértésed és empátiád a traumatikus élménnyel kapcsolatban.
- Legyenek alacsonyak az elvárásaid, és készülj fel arra, hogy még lejjebb szállítsd azokat.
- Legyél türelmes, és összpontosíts az állat érzelmeire, ne a cselekedeteire. A traumakezelés nem tréning.
- Teremts biztonságos környezetet, amely következetes és kiszámítható.
- Előzd meg az újratraumatizálódást.
Források
Esettanulmányok:
Kötelező olvasmány: “Mental Health and Well-being in Animals”, szerk. Frank McMillan, Boston 2020