Trauma az állatoknál

Manapság már nagyon gyakran elhangzik, hogy valaki “traumatizált” vagy “PTSD-s” – mind az emberekre, mind a kutyákra vonatkoztatva -, de gyakran ez nem igaz. A valóságban sok “viselkedési probléma” nem felel meg a PTSD vagy más traumás állapot kritériumainak. És fontos megjegyezni, hogy bár számunkra ijesztőek vagy kellemetlenek lehetnek, de attól még a súlyos viselkedési problémák is egyfajta megküzdési kísérletet jelentenek, és az állat számára valamilyen funkciót szolgálnak.

Nézzük meg, mit tudunk az állatokról és a traumáról.

PTSD, fóbiák, szorongás…

Először is, a traumatikus eseményekre adott reakciók egész sora létezik:

  • PTS (poszttraumás stressz) / PTSD (poszttraumás stressz zavar),
  • fóbiák,
  • generalizált szorongásos zavar (GAD), és
  • depresszió.

Becslések szerint az emberek 75%-a teljesen felépül a traumatikus események után. Nem laboratóriumban tartott állatokról nincsenek adatok, de egy laboratóriumi patkányokkal végzett vizsgálat hasonló felépülési arányt mutatott ki.

Fóbiák

A fóbia egy túlzott, abnormális félelemreakció, amely a tényleges veszélyhez képest aránytalan mértékű. A fóbiák maladaptívak, klinikailag jelentős distresszt vagy a normális működés (szociális és örömteli tevékenységek) zavarát okozzák olyankor, amikor a félelemkeltő inger jelen van vagy várható.

Generalizált szorongásos zavar

A generalizált szorongásos zavarban szenvedő állat jellemzően a félelem és szorongás állandó vagy szinte állandó jeleit mutatja, függetlenül a kontextustól vagy az őt érő ingerektől. Az ebben szenvedő kutyáknál gyakori tünet a környezet fürkészése, a hangok kiadása és a feszült/félős testbeszéd, mint például az éber fülek, a merev testtartás és a behúzott farok. Ezek a viselkedések bizonyos helyzetekben intenzívebbé válhatnak, de hosszú távon is jelen vannak.

Depresszió

A depressziót széles körben vizsgálták mind akut stressznek, mind krónikus stressznek kitett állatokon. Az általuk mutatott depressziós viselkedésformák hasonlítanak az emberi depresszió tüneteihez. Jellemzően az állat által korábban kedvelt tevékenységektől való visszahúzódást (anhedónia), alvászavarokat, valamint a felfedező viselkedés, a mozgás és/vagy az étvágy csökkenését látjuk.

PTSD

A PTSD az egyik legsúlyosabb következménye annak, ha egy súlyosan averzív eseménynek vagyunk kitéve. A PTSD klinikai diagnózisához az embereknél több feltételnek kell teljesülnie:

  • a páciens kórtörténetében volt egy traumatikus esemény
  • a páciensnek az alább felsorolt négy csoport mindegyikéből számos tünetet kell mutatnia, és
  • a tüneteknek 1 hónapnál hosszabb ideig kell fennállniuk.

A négy csoport a következő:

  1. a traumatikus esemény emlékeinek nemkívánatos betörései, gyakran disszociáció, flashbackek és rémálmok formájában
  2. a traumatikus eseményre emlékeztető dolgok kerülése.
  3. negatív hangulati és kognitív változások
  4. az izgatottsági szint és a reaktivitás változásai, beleértve az olyan tüneteket is, mint a fokozott éberség és a fokozott ijedtségi reakció.

Az állatok esetében a PTSD-nek nincs egyetlen olyan modellje, amellyel mindenki egyetértene, ami nem meglepő, mivel a PTSD számos tünetét nehéz állatokon tanulmányozni.

A traumával kapcsolatos problémák kezelésének alapelvei

Fontos különbséget tenni a fóbiák, a generalizált szorongásos zavar, a depresszió és a PTSD között, mivel ezek különböző kezelési protokollokat igényelnek.

Van azonban néhány általános elv, amely minden esetre érvényes:

  • Gondoskodj a meglévő egészségügyi problémákról (kezeld/menedzseld a tüneteket).
  • Legyen ismereted, megértésed és empátiád a traumatikus élménnyel kapcsolatban.
  • Legyenek alacsonyak az elvárásaid, és készülj fel arra, hogy még lejjebb szállítsd azokat.
  • Legyél türelmes, és összpontosíts az állat érzelmeire, ne a cselekedeteire. A traumakezelés nem tréning.
  • Teremts biztonságos környezetet, amely következetes és kiszámítható.
  • Előzd meg az újratraumatizálódást.

Források

Esettanulmányok:

Kötelező olvasmány: “Mental Health and Well-being in Animals”, szerk. Frank McMillan, Boston 2020

Gyógyszerek a viselkedésterapiában

Bár az emberek esetén már kevésbé stigmatizált, a gyógyszeres kezelés az állattartókban még mindig bizalmatlanságot kelt. Sokan attól félnek, hogy megváltozik a kutyájuk személyisége, hogy “zombivá” fog válni. Még mindig gyakori az a rögeszme, hogy gyógyszer csak végső esetben alkalmazható, pedig bizonyos esetekben gyorsabb és hatékonyabb lehet a tréning, ha mellette bevetjük a gyógyszeres terápiát is.

Continue reading “Gyógyszerek a viselkedésterapiában”

Segítség, agresszív a kutyám! 2. rész

(Elöljáróban: Nem akarom kisebbíteni a problémát. Az agresszív viselkedések nem elfogadhatóak a társadalmunkban és súlyos következményei lehetnek mind a kutyára és tulajdonosára, mind az agresszió áldozatára nézve. Az élet egy agresszív kutyával sok stresszt és szorongást okozhat a gazdájának. Néha az embernek is szüksége van pszichológus segítségére.)

Az “agresszió” az egyik leggyakoribb indok, amivel az emberek a kutyakiképzőket megkeresik. Alapvetően bármilyen erős reakciót (ugatás, ugrálás, odakapás) agressziónak neveznek, és általában azt is feltételezik, hogy a viselkedés rosszindulatú.

Nyilván előfordul olyan, hogy a kutya tényleg harapni akar. De sok kutya (talán a legtöbbjük) azért mutat agresszív viselkedést, hogy növelje a távolságot az adott ingertől, hogy nagyobb személyes tere legyen. Amikor problémás viselkedésekről van szó, különösen fontos megkülönböztetni a tényeket (mi történt) attól, ahogyan ezeket a tényeket értelmezzük (szerintem / a gazda szerint ez mit jelent). 

Ez a rész arról szól, mi is az agresszió és hogyan tudjuk elemezni. Az agresszióval kapcsolatos tévhitekért olvasd el az első részt.

két kutya morog egymásra egy labda fölött

Végső soron mi is az az agresszió?

Az “Aggression in dogs” (“Agresszió kutyáknál”) konferenciára való felkészülés során Michael Shikashio – egy amerikai tréner, aki csak agresszióval foglalkozik – megkérdezte több szakembertől, hogy számukra mit jelent az agresszió. A következő válaszokat kapta:

Ken Ramirez, állatkiképző, Karen Pryor Academy:

“Bármilyen nemkívánatos, agonista viselkedés.”

Sue Sternberg, viselkedési szakértő, a menhelyi kutyák jólétének úttörője, Dogs of Course

“Sérülés okozására vagy erőszakra irányuló szándék, ami [a kutyáknál] nem csak a fogak használatáról szól. Kárt okozhatnak a karmukkal is, vagy azzal hogy felborítanak vagy a falhoz szorítanak valakit.”

Dr. Roger Abrantes, etológus, Ethology Institute Cambridge

“Az agresszív viselkedés olyan viselkedés, melynek célja az ellenfél jelentette verseny kiküszöbölése azáltal, hogy őt megsebesíti, fájdalmat okoz neki, vagy ezekre a várható következményekre figyelmezteti, ha [az ellenfél] nem tér ki.

(…) Az agresszív viselkedés a sérülést okozó viselkedésre való előzetes figyelmeztetéstől, (például morgástól, ordítástól és dobbantástól) a sérülést okozó viselkedésekig (például a harapás és a rúgás) terjed. A ragadozó viselkedés nem agresszív viselkedés.”

“Az etológiában az “agresszió” egy viselkedés jelzője, nem egy egyéné. És így a helyes kifejezés az, hogy “XY agresszív viselkedést tanúsít”, nem pedig az, hogy “XY agresszív”.

Dr. Susan Friedman, alkalmazott viselkedés elemző, Behavior Works

“…az “agresszió” nem egy dolog, hanem a szóbeli leírása egy bizonyos körülmények között tanúsított viselkedésnek.”

Az agresszió nem csak egy dolgot jelent: az agresszió több szemszögből nézve

Ahhoz, hogy megértsünk egy viselkedést, a megfelelő kérdéseket kell feltennünk:

  • Mit csinál az állat, milyen körülmények között? Mi a megerősítési története? (alkalmazott viselkedés elemzés szemszög)
  • Van-e egészségi probléma a háttérben? (állatorvosi szemszög)
  • Miért alakult ki ez a viselkedés az evolúció során? (etológiai szemszög)
  • Milyen belső folyamatok befolyásolják a kutya viselkedését? (kognitív szemszög)

Semelyik szemszög sem “jobb” vagy “helyesebb” mint a másik, de az adott esettől függ, hogy épp mennyire fontos. Ahogy láthatjuk, az agresszió nem csak egy dolgot jelent és minél hamarabb felismerjük ezt, annál jobban, hatékonyabban és humánusabban tudunk segíteni a velünk élő állatoknak.

Segítség a kutyám bevédi a kaját/játékát/… 2. rész

Az erőforrások (kaja, játék, stb.) bevédése gyakran jelent problémát a gazdiknak. Az előző bejegyzésben arról írtam, hogy mit jelent ez pontosan, hogyan néz ki, és milyen kiváltó okai vannak. Most arról fogok írni, hogy mit lehet kezdeni vele.

  • megelőzés – mindenki érezze magát biztonságban
  • vészhelyzet kezelése
  • tréning

Continue reading “Segítség a kutyám bevédi a kaját/játékát/… 2. rész”

Segítség, a kutyám bevédi a kaját/játékát/… 1. rész

Az erőforrások (kaja, játék, stb.) bevédése gyakran jelent problémát a gazdiknak. Találkozhatunk ezzel a problémával mentett és fajtatiszta kutyáknál is, és akár már kölyökkorban is megjelenhet.

Hiszek abban, hogy minél jobban értjük a kutya viselkedését, annál hatékonyabban tudunk neki segíteni. Ezért ebben a bejegyzésben a következőket nézzük meg:

  • Mit jelent az erőforrások bevédése? Mik ezek az erőforrások?
  • Hogyan néz ez ki?
  • Mi váltja ki?
  • Milyen tényezőkön múlik az, hogy mit tudunk vele kezdeni?
  • Hogyan előzhetjük meg?

Egy következő bejegyzésben arról is van szó, hogy mit tehetünk akkor, ha már fennáll a probléma.

Continue reading “Segítség, a kutyám bevédi a kaját/játékát/… 1. rész”