Miért nem örülök annak, hogy Cesar Millan Budapestre jön

Cesar Millan az egyik legismertebb kutyakiképző a világon. A csodálatos kutyadoki című tévéműsora 8 évig futott a National Geographic csatornán, és csak akkor vették le a képernyőről, amikor állatkínzással vádolták meg. De én most nem Cesar Millanról és az ő karrierjéről fogok írni.

Ehelyett egy alternatív, tudományosan megalapozott magyarázatot szeretnék adni arról, hogy mi történt az Indexnek adott bemutató alatt. Ha a jó kiképzés azt jelenti, hogy olyan feltételeket teremtünk a kutya számára, hogy sikeres lehessen, akkor ez nyilvánvalóan egy példa a rossz kiképzésre – a kutyáknak esélyük sem volt a sikerre

Az én olvasatom arról, mi is történt1:

  • Két idegen kutyát kényszerítenek arra, hogy szemtől szembe közelítsék meg egymást2 egy kis, zárt területen, ahol ráadásul sok ember is van.
  • Mindkét kutya pórázon van.
  • Mindkét kutya csúszkál a padlón.
  • Az emberek nem mondják a kutyáknak, hogy mit is várnak tőlük.

Eleinte a kutyák kíváncsiak és egy kicsit izgatottak. Majd látható a változás, különösen a vizslán, akit Cesar fog: a farka lefelé konyul, elfelé néz, majdnem lefagy, először szorosan összezárja a száját, majd pedig elkezd erősen lihegni. Egy izgatott, de alapvetően rendben lévő kutyából egy feszült, egyértelműen stresszes kutyává válik, aki nagyon sok nyugtató jelet használ.

Ha a kiskutyára figyeltek, látszik, hogy igazából ő tökéletesen kommunikálja, hogy mit szeretne. Ő is sok nyugtató jelet használ, hogy csillapítsa a feszültséget. Egyértelműen megpróbál odébb menni.

Még egy dologról muszáj írnom. Cesar használ egy eszközt, amiről azt mondja, hogy “lenyugtatja (a vizslának) az agyát”. HAZUGSÁG. Ez egy vékony póráz, a végén hurokkal. A hurkot ráhúzza a kutya szájára, és a póráz ott csatlakozik hozzá, ahol a koponya és a nyak találkozik. Bár sokat beszél arról, hogy ne húzzon a kutya, ő folyamatosan nyomást gyakorol ezzel az eszközzel, és ezzel gyakorlatilag megakadályozza, hogy a kutya levegőt vegyen. Ehhez nem kell sok erőt használnia, mert a fizika és a természet törvényei neki dolgoznak:

  • Minél kisebb az a terület, amire nyomást gyakorlunk, annál kevesebb erőt kell kifejteni ahhoz, hogy hatékony legyen. Tehát minél vékonyabb a kötél, annál könnyebben lehet fojtogatni a kutyát.
  • Az a hely, ahol a koponya és a nyak találkozik, különösen sérülékeny, tehát ez az eszköz valószínűleg fájdalmat is okoz.

Cesar nem mondja meg, hogy mi a célja ennek a gyakorlatnak. De tételezzük fel, hogy a gazdi mellett nyugton kellene maradnia a kutyának anélkül, hogy húzná a pórázt. Képesek erre a kutyák ilyen nehezített körülmények között? Biztosan. DE EZT MEG KELL TANÍTANI NEKIK, nem pedig terrorizálni őket.

szomorú kutya
fotó: www.pexels.com

Alább olvashatsz arról, milyen jeleket mutat a vizsla a videó során. Ez csak egy részlet a teljes elemzésből. Ha kíváncsi vagy az egészre, amit a Canis Pacalis hálózathoz tartozó kutyakiképzők segítségével állítottam össze, szívesen elküldöm emailben.

  • A videó elején a vizsla egy kicsit húzza a pórázt, és szabadon mozog
  • 00:07–00:10 amikor Cesar nagyon közel áll és sokat gesztikulál, akkor a vizsla már elkezdi öltögetni a nyelvét
  • 00:1700:20 amikor Cesar ráteszi az eszközt, közvetlen előtte áll és föléhajol 3; látszik, ahogy egyre lassabban csóvál.
  • 00:3200:34 amikor CM tartja a pórázt: a vizsla már alig mozog, a feje és a farka lent van, az egész teste feszültnek tűnik, a füle hátraszegve; próbál elfordulni, de nem tud.
  • 00:5200:59 a kutya alig mozog, lent van a farka, először szorosan összezárja a száját, majd erősen liheg és elforgatja a fejét Cesartól, amennyire csak tudja. A csóválás és a lihegés felgyorsul, amikor Cesar megérinti őt. Majd amikor Cesar mögéáll és bemutatja a póráz meghúzását, a kutya lefagy.

Ne kiabálj a kutyáddal (2. rész)

Foglaljuk össze röviden, mi is történt: póráz nélkül sétáltattam a kutyámat, és közben telefonon beszéltem. Leus kisétált az úttestre. Én kiabáltam vele, hogy jöjjön vissza, mire ő lefeküdt az utca közepén. De miért is? Erre egyszerű a válasz: a testbeszéd miatt. Vizsgáljuk meg közelebbről.

Az emberi oldal: mit csináltam én?

Kihúztam magam, valószínűleg kinyújtottam a kezemet is, előredőltem, valamint hangos és fülsértő hangot használtam. A kutyák megtanulhatják egyes szavak jelentését, de az beléjük van kódolva, ahogyan a testbeszédre reagálnak, és ezt nagyon nehezen tudják legyőzni.

A szavaim azt mondták: gyere ide! A testbeszédem és a hangnemem azt üzente: maradj távol! Számunkra természetes, hogy szemtől szemben kommunikálunk, de a kutyák – ha van rá módjuk – inkább oldalról közelítenek egymáshoz.1. Szerintem ebben a pillanatban a testbeszédem mindenki számára fenyegető volt, csak mi, emberek, erre kevésbé vagyunk érzékenyek, mert elsősorban szavakkal kommunikálunk. Nézzük meg, hogyan tudtam volna javítani a helyzeten:

Körülbelül így nézhettem ki – igazából szemben álltam vele, de itt oldalról mutatom, hogy látszódjon, hogy előre dőlök 2:

Egy fokkal jobb – a kezek leeresztve, és már nem dőlök előre:

Még egy fokkal jobb – oldalt állok hozzá képest:

A lehető legjobb – guggolok:

A kutya oldala: mit csinált Leus?

Leus megállt, amikor szóltam neki és visszafordult felém, majd lefeküdt annak ellenére, hogy hívtam. Vajon miért tette ezt?!

Mindenekelőtt szabaduljunk meg attól a tévképzettől, hogy a kutyák azért csinálnak valamit, hogy minket felidegesítsenek. Utána rátérhetünk a tényleges magyarázatra.

Azt már megállapítottuk, hogy a testbeszédem fenyegető volt. A testbeszédem üzenete (“ijesztő vagyok”) erősebb volt, mint a szóbeli üzenetem (“gyere ide”). Leus azért feküdt le, hogy megpróbáljon engem megnyugtatni és elkerülni a velem való konfliktust.

Nyugtató jelek

Ez a felismerés elvezet minket a “nyugtató jelekhez” – ezt a kifejezést egy norvég tréner, Turid Rugaas találta ki.3 Turid Rugaas 3 fontos dolgot vett észre, amik gyökeresen megváltoztatták a kutyakiképzést:

  1. A kutyáknak gazdag testbeszédük van, és ezt aktívan használják is annak érdekében, hogy elkerüljék a konfliktusokat.
  2. Ezt a beszédet főleg másik kutyáktól tanulják meg, de az emberek is segíthetnek nekik az elsajátításában.
  3. Ennek a testbeszédnek az egyes elemeit mi is tudjuk használni.

Lefeküdni a földre, ahogy Leus is cselekedett, az egyik ilyen nyugtató jel. A legfontosabb jelek, amelyeket Turid Rugaas leír a könyvében, a következők:

  • fej elforgatása / másfelé nézés
  • a tekintet “lágyítása” (hunyorítással vagy lassú pillantásokkal)
  • nyelvöltögetés (a nyelvével gyorsan megérinti a pofáját vagy az orra hegyét)
  • szájnyalogatás (ez lassabb is lehet)
  • leülés
  • lassú mozgás
  • ívben mozgás
  • megállás
  • lefekvés
  • szagolás
  • ásítás
  • elfordulás
  • hajolás
  • pisilés
  • a többi kutya szétválasztása
  • farokcsóválás

Néhány viselkedés ezek közül nyugtalanságot is jelenthet: egy tele buszon utazva vagy az állatorvosnál várva sok kutyát láthatsz, aki liheg, ásít vagy megnyalja magát. Nyilván ezek csak töredékei a testbeszédnek – a kutya ásíthat akkor is, amikor álmos, liheghet, amikor szomjas és csóválhatja a farkát, amikor boldog. Mindig az adott kontextusban kell értékelnünk ezeket a jeleket. De kérlek, ne kiabálj többet a kutyáddal!