Traumatudatos viselkedésterápiának – egy esettanulmány

Ma egy különleges történetet hozok nektek, ami szinte olyan, mint egy mese. Az ügyfelem a kutyája elvesztése után lassan elkezdett új társat keresni. Úgy volt vele, hogy jelenleg sok ideje van, jól érzi magát, kertes házban lakik, ezért egy olyan kutyának akart esélyt adni, aki nehezen lenne örökbeadható.

Szörp lett a szerencsés, egy kb. 2 éves foxi keverék, akit kölyökkorában bántalmaztak, majd másfél évig menhelyen élt. Sok kutya van, akiről azt hiszik az emberek, hogy bántalmazó családtól jött, pedig nem. Szörpön viszont látszott a trauma. Félt a kezektől (a simogatást saját tempóban szerette, de az üres tenyér mutatásától – „nincs több” – hátrált), a póráztól pedig borzasztóan rettegett.

A gazdája azt írta nekem:

“a póráz a legnagyobb mumus, az állatotthonban éppenhogy, de elfogadta, amióta itt van, retteg tőle, bepisil, befeszül és már volt, hogy oda is kapott. Minden próbálkozás után fél, még tőlem is.”

Amikor először ellenkondicionáltunk pórázra (ezzel is szerettem volna felmérni a kiindulópontot), a kb. 2 perces alkalom után – amikor a hátráláson és alapvetően óvatos testtartáson kívül nem látszott rajta sok stresszjel – elkezdett reszketni. Ez az erős testi reakció is arra utalt, hogy nem “csak” félős, bizonytalan, hanem egy (vagy több) traumatikus élmény érte őt korábban.

A traumatudatos viselkedésterápiának vannak alapelvei, amire a közös munkánk épült:
  • Gondoskodj a meglévő egészségügyi problémákról (kezeld/menedzseld a tüneteket)!
  • Legyen ismereted, megértésed és empátiád a traumatikus élménnyel kapcsolatban!
  • Legyenek alacsonyak az elvárásaid, és készülj fel arra, hogy még lejjebb szállítsd azokat!
  • Legyél türelmes, és összpontosíts az állat érzelmeire, ne a cselekedeteire! A traumakezelés nem tréning.
  • Teremts biztonságos környezetet, amely következetes és kiszámítható!
  • Előzd meg az újratraumatizálódást!

A terápiának a legfontosabb része az volt, hogy Anna végtelenül türelmes volt Szörppel, nem kényszerítette arra, hogy túl gyorsan lépjen ki a komfortzónájából, és nem ragaszkodott ahhoz, hogy muszáj nagyon hamar elkezdeni sétálni vele.

A közös munkánk során csak pár dologra koncentráltunk:

  • környezetgazdagítás
  • idővel játék a kertben is
  • pozitív szociális interakciók emberekkel (csak annyi, amennyit ő szeretne)
  • “beleegyezési teszt” a simogatásoknál (simogatás 3-5 másodpercig, utána szünet, és nézzük, hogy szeretne-e többet)
  • nagyon óvatos ellenkondicionálás pórázra a kertben, ahol nagyobb a tér
  • biztonságos hely kondicionálása
  • mivel a kutyákat szerette, Anna szervezett neki találkozásokat a kertben egy nyugodt, idősebb kutyával, akivel szívesen töltött időt

Szörp esetén a boksz elképesztően hasznosnak bizonyult, mert így elutazhatott karácsonykor Pécsre, amikor még lehetetlen volt pórázra rakni őt. Bokszban vitték ki a kocsiba, és Pécsen ugyanúgy egy kertes házban voltak, ahol nagyon jól érezte magát.

Karácsony után nem hallottam róluk egy ideig, majd februárban kaptam a fantasztikus hírt: Szörp nem csak jól van, hanem sétál is. Annak ellenére, hogy az ellenkondicionálásra nem fektettünk nagy hangsúlyt, ahogy egyre magabiztosabb lett, jobban érezte magát és Anna kicserélte a pórázt egy olyanra, ami nem zörög, már tudnak sétálni is.

Ezt írta nekem Anna:

“És akkor a nagy szó, a póráz! 

Egy hete megyünk minden nap sétálni! Pécsen lecseréltem egy organzapórázra az eddigieket, így nem zörög, ha húzza maga után (nem húzza, tök ügyesen megy, szaglászik, barátkozik, most éppen a szemkontaktot tanuljuk, lassan haladunk, de nincs kétségem, hogy gyorsan meg fogja ugrani, mint eddig majdnem mindent).

A lényeg, hogy elképesztően aranyos, bújós, szociális kisku lett, amitől kb naponta meghatódom. Ja, és persze elkezdett kinyílni a kis csipája, már lopott zoknit, ráment a köleskörözöttre és az agár barátja kajáját is ellopta (leemelt egy tetőt egy vödörről és a fejénél nagyobb szottyosal kommandózott, elég nehéz volt komolynak maradni ????)”

Gratulálok Annának és Szörpnek, és várom a további közös munkát!

Kapcsolódó cikkek:

trauma az állatoknál

hogyan teszünk különbséget a félelem, szorongás és fóbia között?