Sokszor halljuk, hogy egy kutya “nagyon félős”. Mielőtt elkezdjük a munkát, mindig tisztáznunk kell, hogy pontosan mi a probléma és az milyen kontextusban jelenik meg. 3 különböző problémával találkozhatunk, ami különböző kezelési módszert igényel:
- félelem/félelmi reakció
- generalizált szorongásos zavar
- fóbia/pánikzavar
FÉLELEM
A félelem egy normális (“adaptív”) érzelmi reakció egy olyan ingerre, amit az állat veszélyesnek tekint. A félelmi reakció akkor kezdődik, amikor az állat észreveszi ezt az ingert, és megszűnik, ha eltűnik az inger. A félelem egy nagyon fontos mechanizmus minden élőlény számára, mert segít elkerülni a veszélyes helyzeteket és ezáltal támogatja a túlélést. Ezért is rendkívül erős az ún. félelmi kondicionálás (fear conditioning), és sok munkába kerül meggyőzni az agyat arról, hogy mégsem kell félni az adott dologtól.
GENERALIZÁLT SZORONGÁSOS ZAVAR
A generalizált szorongásos zavarban szenvedő állat jellemzően a félelem és szorongás állandó vagy szinte állandó jeleit mutatja, függetlenül a kontextustól vagy az őt érő ingerektől. Az ebben szenvedő kutyáknál gyakori tünet a környezet fürkészése, a hangok kiadása és a feszült/félős testbeszéd, mint például az éber fülek, a merev testtartás és a behúzott farok. Ezek a viselkedések bizonyos helyzetekben intenzívebbé válhatnak, de hosszútávon is jelen vannak.
FÓBIA/PÁNIKZAVAR
A fóbia egy túlzott, abnormális (“maladaptív”) félelemreakció, amely a tényleges veszélyhez képest aránytalan mértékű. A fóbiák extrém stresszt vagy a normális működés (szociális és örömteli tevékenységek) zavarát okozzák olyankor, amikor a félelemkeltő inger jelen van vagy várható.
A DIAGNÓZIS egyik legfontosabb eleme a kutya viselkedése egy adott helyzetben. Nézzétek meg az fölötti videót!
Olvasnivaló a témában:
Debra Horowitz and Daniel S. Mills (ed.), BSAVA Manual of Canine and Feline Behavioural Medicine
Gary Landsberg (ed.), Behavior Problems of the Dog and Cat