Agresszió: a patkány verzió

Ha már az agresszióról beszélünk, muszáj mesélnem a patkányainkról. Az idősebb csapat egy éve van nálunk, a fiatalok március elején költöztek ide. Két hétig tartott, mire egy közös ketrecbe tudtak költözni, és ezalatt az idő alatt sokféle agresszív viselkedést figyeltünk meg (lásd a videót).

Igazából nagyon keveset tudunk a patkányok szociális életéről. Ráadásul az, amit tudunk, nem érvényes 100 százalékban a mieinkre, mert vagy vadon élő patkányokat, vagy laboratóriumi patkányokat vizsgáltak. Jelenleg 6 patkányunk van, és bár kiengedjük őket 2-3 órára naponta, sokkal korlátozottabb az életterük és sokkal kisebb csapatban élnek, mint a vadon élő patkányok.

Amit tudunk az az, hogy – a kutyákkal ellentétben – a patkányoknál tényleg kialakul egy dominancia hierarchia, amit különböző szociális viselkedések tartanak fenn (pl. ápolás, élelem megosztása (és lopása :D), együttalvás, szubmisszív testhelyzetek felvétele és jelölés). Itt is érvényes az, hogy a stabil viszonyok kialakulása után jellemzően csökken az agresszív viselkedések gyakorisága.

Sok mindenről viszont azért nem tudunk, mert egyszerűen nem érzékeljük azt. A patkányok kommunikációjában nagyon fontos szerepe van a vokalizációnak (azaz a hangok kiadásának) és a szaglásnak – mi viszont a legtöbb általuk kiadott hangot nem is halljuk (túl magas frekvenciájúak), a szaglásunkról pedig ne is beszéljünk…

A patkányaink két héten át csak kint találkoztak, először egy semleges helyen (a fürdőszobában), utána a szobámban. A koszos almot közben cseréltük a ketreceik között, hogy megszokják egymás szagát.

Miből tudtuk, hogy már össze lehet költöztetni őket?

  • csökkent az agresszív viselkedések gyakorisága (kergetés, verekedés, vokalizációk, kierőszakolt ápolás stb.)
  • a fiatal patkányok sokkal gyorsabban jöttek elő a búvóhelyükről egy kergetés/verekedés után
  • a fiatal patkányok elkezdtek enni, amikor kint voltak együtt a felnőttekkel – egy idő után már a felnőtt patkányok közelében is
  • sokszor egymás mellett voltak a patkányok, akár rajtunk, akár a ketrecekben

És még egy fontos dolog: az összeszoktatás alatt soha nem sérült meg senki! Bár nehéz volt őket a kutyakiképző szemével nézni, bíztam a szakember (Klikk patkányok/Sunny Side Dog Behavior) véleményében és tényleg nem volt szükség semmiféle közbeavatkozásra. Végső soron az agresszív viselkedések a természetes kommunikáció részei – mind a patkányoknál, mind a kutyáknál.

Gyógyszerek a viselkedésterapiában

Bár az emberek esetén már kevésbé stigmatizált, a gyógyszeres kezelés az állattartókban még mindig bizalmatlanságot kelt. Sokan attól félnek, hogy megváltozik a kutyájuk személyisége, hogy “zombivá” fog válni. Még mindig gyakori az a rögeszme, hogy gyógyszer csak végső esetben alkalmazható, pedig bizonyos esetekben gyorsabb és hatékonyabb lehet a tréning, ha mellette bevetjük a gyógyszeres terápiát is.

Continue reading “Gyógyszerek a viselkedésterapiában”

Segítség, agresszív a kutyám! 2. rész

(Elöljáróban: Nem akarom kisebbíteni a problémát. Az agresszív viselkedések nem elfogadhatóak a társadalmunkban és súlyos következményei lehetnek mind a kutyára és tulajdonosára, mind az agresszió áldozatára nézve. Az élet egy agresszív kutyával sok stresszt és szorongást okozhat a gazdájának. Néha az embernek is szüksége van pszichológus segítségére.)

Az “agresszió” az egyik leggyakoribb indok, amivel az emberek a kutyakiképzőket megkeresik. Alapvetően bármilyen erős reakciót (ugatás, ugrálás, odakapás) agressziónak neveznek, és általában azt is feltételezik, hogy a viselkedés rosszindulatú.

Nyilván előfordul olyan, hogy a kutya tényleg harapni akar. De sok kutya (talán a legtöbbjük) azért mutat agresszív viselkedést, hogy növelje a távolságot az adott ingertől, hogy nagyobb személyes tere legyen. Amikor problémás viselkedésekről van szó, különösen fontos megkülönböztetni a tényeket (mi történt) attól, ahogyan ezeket a tényeket értelmezzük (szerintem / a gazda szerint ez mit jelent). 

Ez a rész arról szól, mi is az agresszió és hogyan tudjuk elemezni. Az agresszióval kapcsolatos tévhitekért olvasd el az első részt.

két kutya morog egymásra egy labda fölött

Végső soron mi is az az agresszió?

Az “Aggression in dogs” (“Agresszió kutyáknál”) konferenciára való felkészülés során Michael Shikashio – egy amerikai tréner, aki csak agresszióval foglalkozik – megkérdezte több szakembertől, hogy számukra mit jelent az agresszió. A következő válaszokat kapta:

Ken Ramirez, állatkiképző, Karen Pryor Academy:

“Bármilyen nemkívánatos, agonista viselkedés.”

Sue Sternberg, viselkedési szakértő, a menhelyi kutyák jólétének úttörője, Dogs of Course

“Sérülés okozására vagy erőszakra irányuló szándék, ami [a kutyáknál] nem csak a fogak használatáról szól. Kárt okozhatnak a karmukkal is, vagy azzal hogy felborítanak vagy a falhoz szorítanak valakit.”

Dr. Roger Abrantes, etológus, Ethology Institute Cambridge

“Az agresszív viselkedés olyan viselkedés, melynek célja az ellenfél jelentette verseny kiküszöbölése azáltal, hogy őt megsebesíti, fájdalmat okoz neki, vagy ezekre a várható következményekre figyelmezteti, ha [az ellenfél] nem tér ki.

(…) Az agresszív viselkedés a sérülést okozó viselkedésre való előzetes figyelmeztetéstől, (például morgástól, ordítástól és dobbantástól) a sérülést okozó viselkedésekig (például a harapás és a rúgás) terjed. A ragadozó viselkedés nem agresszív viselkedés.”

“Az etológiában az “agresszió” egy viselkedés jelzője, nem egy egyéné. És így a helyes kifejezés az, hogy “XY agresszív viselkedést tanúsít”, nem pedig az, hogy “XY agresszív”.

Dr. Susan Friedman, alkalmazott viselkedés elemző, Behavior Works

“…az “agresszió” nem egy dolog, hanem a szóbeli leírása egy bizonyos körülmények között tanúsított viselkedésnek.”

Az agresszió nem csak egy dolgot jelent: az agresszió több szemszögből nézve

Ahhoz, hogy megértsünk egy viselkedést, a megfelelő kérdéseket kell feltennünk:

  • Mit csinál az állat, milyen körülmények között? Mi a megerősítési története? (alkalmazott viselkedés elemzés szemszög)
  • Van-e egészségi probléma a háttérben? (állatorvosi szemszög)
  • Miért alakult ki ez a viselkedés az evolúció során? (etológiai szemszög)
  • Milyen belső folyamatok befolyásolják a kutya viselkedését? (kognitív szemszög)

Semelyik szemszög sem “jobb” vagy “helyesebb” mint a másik, de az adott esettől függ, hogy épp mennyire fontos. Ahogy láthatjuk, az agresszió nem csak egy dolgot jelent és minél hamarabb felismerjük ezt, annál jobban, hatékonyabban és humánusabban tudunk segíteni a velünk élő állatoknak.

Segítség, agresszív a kutyám! 1. rész

(Elöljáróban: Nem akarom kisebbíteni a problémát. Az agresszív viselkedések nem elfogadhatóak a társadalmunkban és súlyos következményei lehetnek mind a kutyára és tulajdonosára, mind az agresszió áldozatára nézve. Az élet egy agresszív kutyával sok stresszt és szorongást okozhat a gazdájának. Néha az embernek is szüksége van pszichológus segítségére.)

Az “agresszió” az egyik leggyakoribb indok, amivel az emberek a kutyakiképzőket megkeresik. Alapvetően bármilyen erős reakciót (ugatás, ugrálás, odakapás) agressziónak neveznek, és általában azt is feltételezik, hogy a viselkedés rosszindulatú.

Nyilván előfordul olyan, hogy a kutya tényleg harapni akar. De sok kutya (talán a legtöbbjük) azért mutat agresszív viselkedést, hogy növelje a távolságot az adott ingertől, hogy nagyobb személyes tere legyen. Amikor problémás viselkedésekről van szó, különösen fontos megkülönböztetni a tényeket (mi történt) attól, ahogyan ezeket a tényeket értelmezzük (szerintem / a gazda szerint ez mit jelent). Ez a bejegyzés azokról az agresszióval kapcsolatos hiedelmekről szól, amelyek tévútra vezethetnek minket.

Ez a rész arról szól, mi NEM az agresszió. A 2. részben olvashatsz arról, hogy hogyan tudjuk definiálni és elemezni az agressziót.

Az agresszió nem düh

Gyakran egyenlőségjelet teszünk az agresszió és a düh közé.

Sokszor hallhatjuk azt, hogy a kutya:

  • “mérges”
  • “utál” valakit
  • “féltékeny” valakire

Két probléma van ezzel a megközelítéssel.

Az egyik, hogy nem segít a hatékony tréning terv kidolgozásában. Ez egy körkörös logika: a kutya azért agresszív, mert dühös (vagy mérges vagy utál valakit stb.), és onnan tudjuk, hogy dühös, hogy agresszív. Ez nem ad túl sok adatot, amire a tréning tervet alapozhatnánk.

A másik, hogy az ilyenfajta “érzelmi címkézésnél” a kutya és környezete helyett a mi megbántott érzelmeink lesznek a középpontban. Egy ellenséges gondolkodásmódot alakít ki, ami megnehezíti a helyzet pontos elemzését. (Persze nekünk is rosszul eshet, ha a kutyánk agresszívan viselkedik, de meg kell tanulnunk ettől elvonatkoztatni, ha szeretnénk neki segíteni.)

Az agresszió nem egy jellemvonás

Sok kutya csak különleges helyzetekben mutat “agresszív” magatartást:

  • egy kutya a parkban fixál egy másik kutyát, aki túl gyorsan és túl direktben közelít hozzá
  • egy kutya megmorogja azt a gyereket, aki megpróbálta elvenni a játékát
  • egy kutya egyszer, élesen ugat egy ismeretlen emberre, aki meglepte őt az utcán

Agresszívak ezek a kutyák? Aggódnál a biztonságodért, ha egy kutya a fenti viselkedések egyikét mutatná?

Nyilván lehet egy kutyáról azt mondani, hogy “agresszív”, de ilyenkor előre meg kell egyeznünk abban, hogy mit értünk ez alatt. Például én akkor hívok egy kutyát agresszívnek, amikor sok különböző inger vált ki nála agresszív visekedéseket, és az ugatás/odakapás az azonnali válasza azokban a helyzetekben, amiket nem tud kezelni. A te definíciód lehet, hogy más lenne.

Az agresszió nem rendellenes

Majdnem minden állatfaj mutat agresszív viselkedéseket. Ezek gyakran problémakat okoznak a kutyákkal való együttélésükn során, de ettől még nem rendellenesek. Az agresszív viselkedések forrása sokszor a stressz vagy a diszkomfort érzés (az ún. “félelmi agresszió”), de sok kutyafajtát kifejezetten a magas agressziószint miatt tenyésztettek – el tudsz képzelni egy rendőrkutyát, aki meghátrál, ha túl félelmetes a gyanúsított?

Amikor “rendellenesként”, “helytelenként” kezeljük az agressziót (“a kutya nem moroghat rám”), az nem csak igazságtalan a kutyákkal szemben, hanem kifejezetten veszélyes is lehet. A kutyák nem tudnak beszélni, csak a testbeszédükkel tudnak velünk kommunikálni. Ignorálhatod vagy megbüntetheteted a morgást, de ha a kutya ezután odakap vagy megharap, akkor már el fogod húzni a kezedet – így a kutya azt tanulja meg, hogy a harapás a hatékony megoldás ebben a helyzetben.

Pro tipp: ha a kutyád harap, lépj kapcsolatba egy trénerrel. A kistestű kutyák is tudnak veszélyes sérülést okozni!

Az agresszió nem ragadozás

Először is, most már tudjuk, hogy neurológiai szempontból teljesen más folyamatok mennek végbe az agyban ragadozáskor, mint egy agresszív viselkedésnél.

Másodszor, az agresszió célja a távolság növelése, a ragadozás célja pedig pont a távolság csökkentése.

A ragadozó viselkedés a kutyák számára nagyon kielégítő – ezért találkozunk kényszeres labdakergetőkkel, valamint ezért használunk sok játékot a kiképzésben.

Figyelem! Csak azért, mert az agresszió nem egyenlő a ragadozással, a ragadozás még nagyon is veszélyes lehet. Ha a kutyád ragadozó viselkedéseket mutat kisállatok vagy gyerekek felé, figyelj a biztonságukra és keress meg egy trénert.

Az agresszió nem csak egy dolgot jelent: az agresszió több szemszögből nézve! (2. rész)

Agresszívan viselkedik a kutyád? Dolgozz velem!

A névjáték

Szeretném bemutatni a névjátékot. Ezzel a játékkal megtaníthatjuk a kutyáknak azt, hogy:

  • mindenki sorra kerül,
  • mindenki a saját neve után kapja meg a falatot, és
  • nem kell türelmetlenkedni.

Ezt a játékot használhatod akkor is, amikor több kutyával vagy és várnod kell velük, vagy szeretnéd elterelni a figyelmüket valamiről.

Continue reading “A névjáték”

Mitől tudományosan megalapozott egy tréning?

Mostanában sok kiképző hirdeti azzal magát, hogy tudományos alapokon dolgozik – én is ezt teszem. De még ha van is egyetemi végzettségük, a kiképzők többsége nem dolgozik tudósként és maga a tréning sem történik a laborban. Ebben a helyzetben mit jelent akkor, hogy egy tréning tudományosan megalapozott?

A tudományos hozzáállás egy “szisztematikus megközelítés a természeti világról szóló ismeretek keresésére és rendszerezésére.” (Cooper, Heron and Heward. 2007)

Az egyik előadásában Chirag Patel a tudomány 6 jellemzőjéről beszélt:

  • determinizmus
  • empirizmus
  • kísérletezés
  • megismételhetőség
  • takarékosság
  • filozófiai kétség

Nézzük meg együtt, hogy ezt mit jelent és én hogyan interpretálom őket a munkámban!

A kutyánk nem azért fog ránk hallgatni, mert “nyugodt az energiánk” vagy mert mi vagyunk a “falkavezérek”, hanem mert megfelelő kritériumokat és következményeket állítva segítünk neki megtanulni a kívánt magatartást.

Continue reading “Mitől tudományosan megalapozott egy tréning?”

Segítség, húz a kutyám!

Bevezetés

Ebben a bejegyzés-sorozatban többször említettük már, hogy a felszerelés nem helyettesítheti a kiképzést, és hogy ne használj olyan eszközt, ami kényelmetlenséget vagy fájdalmat okoz a kutyádnak.

Ugyanakkor sok kutya nagyon erős és veszélyt jelenthet:

    • a gazdijára (kificamíthatja a csuklóját, felhorzsolhatja a póráz a tenyerét, eleshet és megütheti magát…),
    • magára (ha kirohan egy autó elé), és
    • más kutyákra (ha elszabadul).

Ebből a bejegyzésből megtanulhatod, hogyan kezeld ezt a helyzetet, amíg megtanítod a kutyádat arra, hogy ne húzzon (lehetőleg egy hozzáértő kiképző segítségével).

Continue reading “Segítség, húz a kutyám!”

5 dolog, amit a koronavírus járványból tanulhatunk

…és amitől jobb gazdik lehetünk

1. Az erőforrások bevédése egy természetes ösztön

A mi vásárlási szokásaink is megváltoztak most, hogy úgy érezzük, a boltok kifogyhatnak az élelmiszerből. Felhalmozzuk a kaját, és összehúzott szemmel figyeljük, ha valaki pont azokhoz az árukhoz közelít, amiket mi is kinéztünk magunknak. Itt fontos megemlítenünk, hogy jelenleg nincs igazán hiány semmiből, csak félünk attól, hogy esetleg hiány lesz.

Hányszor mondtad már kétségbeesve a kutyádnak, hogy tényleg nem kell minden utcán talált falatra rávetnie magát, hiszen mindig adsz neki eleget enni? Valószínűleg még soha nem maradt igazán éhen, de ő akkor is úgy érzi, hogy ettől tartani kell.

2. Idegesek leszünk, ha az emberek túl közel jönnek hozzánk

Az utcák kiürültek, de a tömegközlekedésen és a boltokban még mindig találkozunk másokkal. Egy szűk térben gyakran elég nehéz betartani a 2 méter távolságot egymástól. Ha egy kicsit odafigyelsz, láthatod, ahogy mások idegesen arrébbhúzódnak, próbálják tartani a távolságot.

A kutyák egy csomószor pont így érzik magukat, mivel nekik nagyon fontos a személyes tér. Így segíthetsz nekik:

    • sétáltasd őket hosszabb pórázon, hogy nagyobb mozgásterük legyen
    • menj át az utca másik oldalára, ha veletek szemben jön egy kutya
    • tartsd észben, hogy a zsúfolt helyek mindenképpen stresszesek egy kutya számára, és lehetőleg kerüld őket

3. Kimenni a lakásból izgalmas

Ki nem találja idegesítőnek, amikor a séta elején a kutyája rá sem hederít? De most, hogy otthon kell maradnunk, és nem mehetünk ki, amikor csak akarunk, számunkra is izgalmasabbá válik a kint töltött idő.

Gondolj erre legközelebb, amikor kiviszed a kutyát, és a nyugodt séta helyett csak szaglászik és izgatottan ugrál összevissza.

4. A szeretteid is idegesíteni fognak, ha hosszan össze vagy zárva velük

A te családtagodnak vagy lakótársadnak is vannak fura szokásai? Ha össze vagytok zárva éjjel-nappal, akkor előbb-utóbb az ártalmatlan hóbortok is jó eséllyel bosszantani fognak.

Ha több kutyád is van, akkor ők ezt élik át nap mint nap. Ezért is nagyon fontos, hogy minden kutyának legyen saját pihenőhelye, ahol senki nem zavarja. Ha tudsz, tölts velük külön-külön időt (sétáljatok, vagy tanítsd meg valamire), valószínűleg élvezni fogják a figyelmet!

5. Számít, hogy van-e választásod

Amint a kormányok elrendelték, hogy mindenki maradjon otthon, az internetet elöntötték a tanácsok arról, hogy hogyan vigyázzunk a lelki egészségünkre és hogyan kezeljük a stresszt és az idegességet. A bezártság a legtöbb embernek nem tesz jót.

Ahogyan a kutyáinknak sem. Bár jellemzően a mi napirendünkhöz vannak kötve, de javíthatunk az életminőségükön azzal, hogy amikor csak lehet, választási lehetőségeket kínálunk nekik. Pár ötlet ehhez:

    • taníts nekik egy jelet, amivel jelezni tudják, ha készen állnak valamire (pl. fésülésre, karomvágásra, zuhanyzásra stb.)
    • hagyd őket olyan gyorsan vagy lassan sétálni, ahogy nekik jólesik
    • mielőtt tanítasz nekik valamit, ellenőrizd, van-e kedvük éppen tanulni
    • amikor simogatod őket, időről időre vedd el a kezed – ha szeretnék, hogy folytasd, jelezni fogják

Kutyák és gyerekek: ismerjétek meg együtt a kutya testbeszédét

Nagy bajt okozhat az, ha a gyerekek nem ismerik a kutya testbeszédét. Ha a gyerek azt hiszi a vicsorító kutyáról, hogy mosolyog, annak könnyen harapás lehet a vége.

Egy tanulságos kísérletet végzett erről egy német kutyakiképző, Aurea Verebes, aki különösen sokat foglalkozik a gyerek-kutya kapcsolatokkal és a harapás megelőzésével. Megmutatta ezt a 3 képet 103 gyereknek és megkérdezte, hogy szerintük hogy érzi magát a kutya. A gyerekek szinte kivétel nélkül rosszul értelmezték a kutya testbeszédét.

Continue reading “Kutyák és gyerekek: ismerjétek meg együtt a kutya testbeszédét”

Kutyák és gyerekek: tanítsd meg a gyerekednek, mit tegyen és mit ne

Ahogy az előző bejegyzésemben írtam, a gyerekek viselkedése gyakorlatilag a szöges ellentéte annak, amit a kutyák szeretnek: a gyerekek hangosak, kiszámíthatatlanok és gyakran nem ismerik a határokat. A finommotorikájuk még fejletlen, ezért durván játszhatnak a kutyával. Vagy elvehetik a kutya játékát vagy ételét. A mi felelősségünk, hogy mind a gyerekek, mind a kutyák biztonságban érezzék magukat otthon. És ki tudná jobban megtanítani a gyerekedet erre, mint te magad?

Continue reading “Kutyák és gyerekek: tanítsd meg a gyerekednek, mit tegyen és mit ne”