A névjáték

Szeretném bemutatni a névjátékot. Ezzel a játékkal megtaníthatjuk a kutyáknak azt, hogy:

  • mindenki sorra kerül,
  • mindenki a saját neve után kapja meg a falatot, és
  • nem kell türelmetlenkedni.

Ezt a játékot használhatod akkor is, amikor több kutyával vagy és várnod kell velük, vagy szeretnéd elterelni a figyelmüket valamiről.

Hogy néz ki?

Két vagy több kutya körülötted van:

  • mindegyiknek a földön van mind a négy lába
  • rád néznek (vagy a kajára)

Ne legyen se ugatás, se nyüszítés. Ha hangot adnak, az azt jelzi, hogy túl nehéz a gyakorlat, ekkor változtatnunk kell rajta.

A sorrend

  1. Mondd a kutya nevét.
  2. Fordulj felé az egész testeddel, és nézz rá.
  3. Adj neki falatot.
  4. Ha szükséges, helyezkedj úgy, hogy a mellette lévő kutya ne zavarhassa az evést.

Ismételd meg minden kutyával, aztán kezdd elölről. Mindig változtasd, hogy milyen sorrendben adsz nekik enni.

Jelezd, amikor vége van a játéknak!

Extra tippek

  • Ha valamelyik kutya rendkívül türelmetlen, kezdd vele, és kapjon gyakrabban falatokat.
  • Ennél a játéknál lehet alacsony értékű falatokkal dolgozni. A csoporthelyzet értékesebbé teszi a falatokat, és amúgy sem szeretnénk tovább növelni az izgatottságukat.
  • Először gyakran add a falatokat. Amikor a kutyák már jól ismerik a játékot, akkor már húzhatod az időt.
  • Ha valamelyik kutya hajlamos a kajalopásra, akkor eleinte csinálhatod azt, hogy egy másik ember dolgozik vele, és fokozatosan csökkented a távolságot a kutya és a csoport között.

Egy kutyával is lehet gyakorolni!

Sok kutya akkor is idegeskedik a kaja miatt (ugat, nyalogatja a kezed, harapdál, nyüszít), amikor egyedül van. Ennek a viselkedésnek több oka lehet, például:

  • kiszámíthatatlan módon kapja a falatokat,
  • nem következetesen használjuk a markert (klikker, klikkerezési szó),
  • összezavarja a testbeszédünk,
  • a nyugodt várakozást nem erősítettük meg,
  • sokszor elvesszük a falatot (negatív büntetés),
  • a tenyésztő egy tálból etette az összes kölyköt, és ezért a kutya már a kezdetektől fogva a stresszel és a frusztrációval kötötte össze az evést.

Ez a probléma nyilván nem oldható meg egy gyakorlattal, de valamennyit itt is segíthet a névjáték.

Mr. X

A kutya előtted van, földön van mind a négy lába, rádfigyel.

Most csak két szereplő van, a kutyád és Mr. X:

  1. Mondd a kutyád nevét, fordítsd felé a testeddel és nézz rá, add neki a falatot.
  2. Mondd, hogy “Mr. X” (vagy egy bármilyen másik nevet), fordulj el a kutyádtól és nézz másfelé, és tedd a falatot egy külön tálba.

Az elején a kutyád többször kerüljön sorra, és Mr. X csak néha. Amikor már érti a játékot, akkor több falatot kaphat Mr. X is.

Jelezd, amikor vége van a játéknak. A végén nekiadhatod Mr. X összes falatját!

Köszönöm Philip Engelman/Donau Dogs tréner!

Mitől tudományosan megalapozott egy tréning?

Mostanában sok kiképző hirdeti azzal magát, hogy tudományos alapokon dolgozik – én is ezt teszem. De még ha van is egyetemi végzettségük, a kiképzők többsége nem dolgozik tudósként és maga a tréning sem történik a laborban. Ebben a helyzetben mit jelent akkor, hogy egy tréning tudományosan megalapozott?

A tudományos hozzáállás egy “szisztematikus megközelítés a természeti világról szóló ismeretek keresésére és rendszerezésére.” (Cooper, Heron and Heward. 2007)

Az egyik előadásában Chirag Patel a tudomány 6 jellemzőjéről beszélt:

  • determinizmus
  • empirizmus
  • kísérletezés
  • megismételhetőség
  • takarékosság
  • filozófiai kétség

Nézzük meg együtt, hogy ezt mit jelent és én hogyan interpretálom őket a munkámban!

A kutyánk nem azért fog ránk hallgatni, mert “nyugodt az energiánk” vagy mert mi vagyunk a “falkavezérek”, hanem mert megfelelő kritériumokat és következményeket állítva segítünk neki megtanulni a kívánt magatartást.

Determinizmus

A világegyetem törvények szerint működik. A kutyakiképzésben ez azt jelenti, hogy minden viselkedésnek van egy funkciója. Az egyik legfontosabb feladat a tréning tervezése előtt az, hogy felismerjük, hogy milyen ok van a viselkedés hátterében és mi a funkciója ennek a viselkedésnek.

Képzeljük el, hogy jön egy új ügyfél, aki szerint a kutyája “utálja a vendégeket”. Az alapvető információkon kívül (pl. kor, nem, élettörténet, napi rutin, egészségi állapot), meg kell tudnunk pár dolgot a problémás viselkedésről:

  • Mikor kezdődött és hogyan alakult?
  • Változik az intenzitása? Mitől függően változik? (pl. nő vagy férfi jön)
  • Próbáltak már beavatkozni? Milyen módszerekkel próbálkoztak és mi volt az eredmény?
  • Hány percig tart egy ilyen helyzet?

Empirizmus

Az igaz, hogy nem lehetünk 100 százalékig tárgyilagosak. Azonban nagyon fontos, hogy igyekszünk minél tárgyilagosabban leírni a problémát. 

Például az nem igazán hasznos, ha azt mondjuk, hogy a kutya “pofátlan” vagy “utálja a vendégeket”. Inkább írjuk le a konkrét viselkedéseket:

  • A kutya járkál, követ minket és liheg, amikor azt látja, hogy készülünk a vendégek érkezésére.
  • Amikor csengetnek, elkezd ugatni (röviden és élesen).
  • Amikor bejönnek a vendégek, még hangosabban ugat, felugrik rájuk, harapdálja a ruhájukat.

Kísérletezés

Egy viselkedés hatékony megváltoztatásához meg kell határoznunk, hogy mi befolyásolja azt. 

Maradjunk az előző példánál. Változik-e a kutya viselkedése attól függően, hogy:

  • hány vendég jön?
  • a vendégek nők, férfiak, felnőttek, vagy gyerekek?
  • hogyan viselkednek a kutyával? (beszélnek-e hozzá, lassan/gyorsan mozognak)
  • mi hogyan reagálunk? (korrigálunk, próbáljuk elterelni a figyelmét, kizárjuk egy másik szobába)
  • hol történik az első találkozás? (pl. az udvaron a lakás helyett)
  • mit történt a kutyával aznap?

Takarékosság

Mindig kezdjük a legegyszerűbb, logikus magyarázattal. Csak ha ez nem vált be, akkor gondolkozzunk a további, bonyolultabb magyarázatokon.

A példában megállapítottuk, hogy az ismerkedési helyzettel van a gond. A kutya felizgul, és minél többet foglalkoznak vele a vendégek, annál jobban ugrál rájuk és harapdálja a ruhájukat. A kutya testileg és lelkileg egészségesnek tűnik, más probléma nincs vele. Soha nem gyakorolták viszont vele ezt a helyzetet. Ezért itt a legegyszerűbb magyarázat az, hogy a kutya azért nem tudja kezelni ezt a helyzetet, mert nem tudja, hogy mit várnak tőle.

Ebben a helyzetben a tréning célja az lenne, hogy megtanítsuk neki, hogy:

  • átirányíthatja a figyelmét a vendégekről például azzal, hogy rág egy játékot, és
  • jutalmat kap, ha mind a négy lába a földön marad, és
  • el tud menni a pihenőhelyére, amikor érkeznek a vendégek.

Ezen túl a gazdi el kell magyarázza a vendégeinek, hogy ők hogyan viselkedjenek! Pl. ne nyúljanak hozzá a kutyához, igyekezzenek nyugodtak maradni – így a kutya is kevésbé fog felizgulni.

Megismételhetőség

Egy viselkedés megváltoztatását célzó terv csak akkor lehet sikeres, ha az elemei megismételhetőek. Ez azt jelenti, hogy mindenkinek, aki az adott helyzetben a kutyával van, el kell tudnia végezni az új feladatokat. Nem csak a kutyához, hanem a gazdihoz is hozzá kell szabni a tervünket!

A vendégséges példánál az ügyfelünk egy fiatal pár. Tehát a feladatokat úgy kell kialakítani és mindkettővel gyakorolni, hogy utána mindketten képesek legyenek azokat végrehajtani.

Ha egy másik viselkedésről lenne szó, ami kint fordul elő és több ember sétáltatja a kutyát, akkor mindenkinek tudnia kell, hogy hogyan kell kezelnie azt a helyzetet. Következetesség nélkül szinte lehetetlen megváltoztatni egy viselkedést.

Filozófiai kétség

A szó szoros értelmében a filozófiai kétség arról szól, hogy “egészséges szkepticizmussal” szemléljük a tudományos tényeket, mert a tudomány is folyamatosan előrehalad és változik a megértésünk a világról.

A kutyakiképzésben számomra ebből két dolog következik:

  • Rendszeresen tovább kell képeznem magamat. A legjobban a behaviorista állatorvosoktól és az alkalmazott viselkedéselemzés gyakorlatokról szeretek tanulni. Így egyszerre tanulom az elméleti és a gyakorlati oldalt is.
  • Minden kiképzési tervet felül kell vizsgálni meghatározott időközönként:
    • Javult a problémás viselkedés? (A kutya kevesebbet ugat? Gyorsabban meg tud nyugodni? Milyen körülmények között fordul még elő az, hogy felugrál?)
    • A gazdi el tudja végezni a gyakorlatokat?
    • Lehet növelni az elvárásainkat?
    • Megfelelő a kiválasztott jutalmazás?
    • Hogyan tudom jobbá tenni az eddigi kiképzési tervet?

Segítség, húz a kutyám!

Bevezetés

Ebben a bejegyzés-sorozatban többször említettük már, hogy a felszerelés nem helyettesítheti a kiképzést, és hogy ne használj olyan eszközt, ami kényelmetlenséget vagy fájdalmat okoz a kutyádnak.

Ugyanakkor sok kutya nagyon erős és veszélyt jelenthet:

    • a gazdijára (kificamíthatja a csuklóját, felhorzsolhatja a póráz a tenyerét, eleshet és megütheti magát…),
    • magára (ha kirohan egy autó elé), és
    • más kutyákra (ha elszabadul).

Ebből a bejegyzésből megtanulhatod, hogyan kezeld ezt a helyzetet, amíg megtanítod a kutyádat arra, hogy ne húzzon (lehetőleg egy hozzáértő kiképző segítségével).

Continue reading “Segítség, húz a kutyám!”

5 dolog, amit a koronavírus járványból tanulhatunk

…és amitől jobb gazdik lehetünk

1. Az erőforrások bevédése egy természetes ösztön

A mi vásárlási szokásaink is megváltoztak most, hogy úgy érezzük, a boltok kifogyhatnak az élelmiszerből. Felhalmozzuk a kaját, és összehúzott szemmel figyeljük, ha valaki pont azokhoz az árukhoz közelít, amiket mi is kinéztünk magunknak. Itt fontos megemlítenünk, hogy jelenleg nincs igazán hiány semmiből, csak félünk attól, hogy esetleg hiány lesz.

Hányszor mondtad már kétségbeesve a kutyádnak, hogy tényleg nem kell minden utcán talált falatra rávetnie magát, hiszen mindig adsz neki eleget enni? Valószínűleg még soha nem maradt igazán éhen, de ő akkor is úgy érzi, hogy ettől tartani kell.

2. Idegesek leszünk, ha az emberek túl közel jönnek hozzánk

Az utcák kiürültek, de a tömegközlekedésen és a boltokban még mindig találkozunk másokkal. Egy szűk térben gyakran elég nehéz betartani a 2 méter távolságot egymástól. Ha egy kicsit odafigyelsz, láthatod, ahogy mások idegesen arrébbhúzódnak, próbálják tartani a távolságot.

A kutyák egy csomószor pont így érzik magukat, mivel nekik nagyon fontos a személyes tér. Így segíthetsz nekik:

    • sétáltasd őket hosszabb pórázon, hogy nagyobb mozgásterük legyen
    • menj át az utca másik oldalára, ha veletek szemben jön egy kutya
    • tartsd észben, hogy a zsúfolt helyek mindenképpen stresszesek egy kutya számára, és lehetőleg kerüld őket

3. Kimenni a lakásból izgalmas

Ki nem találja idegesítőnek, amikor a séta elején a kutyája rá sem hederít? De most, hogy otthon kell maradnunk, és nem mehetünk ki, amikor csak akarunk, számunkra is izgalmasabbá válik a kint töltött idő.

Gondolj erre legközelebb, amikor kiviszed a kutyát, és a nyugodt séta helyett csak szaglászik és izgatottan ugrál összevissza.

4. A szeretteid is idegesíteni fognak, ha hosszan össze vagy zárva velük

A te családtagodnak vagy lakótársadnak is vannak fura szokásai? Ha össze vagytok zárva éjjel-nappal, akkor előbb-utóbb az ártalmatlan hóbortok is jó eséllyel bosszantani fognak.

Ha több kutyád is van, akkor ők ezt élik át nap mint nap. Ezért is nagyon fontos, hogy minden kutyának legyen saját pihenőhelye, ahol senki nem zavarja. Ha tudsz, tölts velük külön-külön időt (sétáljatok, vagy tanítsd meg valamire), valószínűleg élvezni fogják a figyelmet!

5. Számít, hogy van-e választásod

Amint a kormányok elrendelték, hogy mindenki maradjon otthon, az internetet elöntötték a tanácsok arról, hogy hogyan vigyázzunk a lelki egészségünkre és hogyan kezeljük a stresszt és az idegességet. A bezártság a legtöbb embernek nem tesz jót.

Ahogyan a kutyáinknak sem. Bár jellemzően a mi napirendünkhöz vannak kötve, de javíthatunk az életminőségükön azzal, hogy amikor csak lehet, választási lehetőségeket kínálunk nekik. Pár ötlet ehhez:

    • taníts nekik egy jelet, amivel jelezni tudják, ha készen állnak valamire (pl. fésülésre, karomvágásra, zuhanyzásra stb.)
    • hagyd őket olyan gyorsan vagy lassan sétálni, ahogy nekik jólesik
    • mielőtt tanítasz nekik valamit, ellenőrizd, van-e kedvük éppen tanulni
    • amikor simogatod őket, időről időre vedd el a kezed – ha szeretnék, hogy folytasd, jelezni fogják

Kutyák és gyerekek: ismerjétek meg együtt a kutya testbeszédét

Nagy bajt okozhat az, ha a gyerekek nem ismerik a kutya testbeszédét. Ha a gyerek azt hiszi a vicsorító kutyáról, hogy mosolyog, annak könnyen harapás lehet a vége.

Egy tanulságos kísérletet végzett erről egy német kutyakiképző, Aurea Verebes, aki különösen sokat foglalkozik a gyerek-kutya kapcsolatokkal és a harapás megelőzésével. Megmutatta ezt a 3 képet 103 gyereknek és megkérdezte, hogy szerintük hogy érzi magát a kutya. A gyerekek szinte kivétel nélkül rosszul értelmezték a kutya testbeszédét.

Continue reading “Kutyák és gyerekek: ismerjétek meg együtt a kutya testbeszédét”

Kutyák és gyerekek: tanítsd meg a gyerekednek, mit tegyen és mit ne

Ahogy az előző bejegyzésemben írtam, a gyerekek viselkedése gyakorlatilag a szöges ellentéte annak, amit a kutyák szeretnek: a gyerekek hangosak, kiszámíthatatlanok és gyakran nem ismerik a határokat. A finommotorikájuk még fejletlen, ezért durván játszhatnak a kutyával. Vagy elvehetik a kutya játékát vagy ételét. A mi felelősségünk, hogy mind a gyerekek, mind a kutyák biztonságban érezzék magukat otthon. És ki tudná jobban megtanítani a gyerekedet erre, mint te magad?

Continue reading “Kutyák és gyerekek: tanítsd meg a gyerekednek, mit tegyen és mit ne”

Kutyák és gyerekek: a tökéletes párosítás?

Rengeteg “cuki” kutyás videót találhatunk az interneten, amiben gyerekek is szerepelnek. Míg az átlagos nézők lájkokkal és szívecskékkel reagálnak rájuk, a kutyakiképzők általában rettegve nézik ezeket. Aztán vannak a “megdöbbentő” videók is, ahol a kutya “minden előzmény nélkül” harap. A kutyák soha nem harapnak előzmény nélkül – és erről szól ez a bejegyzés.

Kezdésnek nézzünk pár adatot az Egyesült Államokból. A harapások:

80 százaléka otthon történik
77 százalékánál az áldozat vagy családtag, vagy egy barát
69 százaléka akkor történik, amikor egyedül van otthon a gyerek1
51 százalékánál az áldozat egy 12 év alatti gyerek

Continue reading “Kutyák és gyerekek: a tökéletes párosítás?”