Ebben a sorozatban írtam már az oroszlánokról, az M4-es metróról és a tetoválásról is. Most a Florence and the Machine-ra kerül sor, mert sokat taníthat nekünk a klasszikus kondicionálásról.
Először röviden összefoglalom, hogy mi a klasszikus kondicionálás: ez arról szól, hogy mindenhez – akár egy dologhoz, akár egy tevékenységhez – van egy érzelmi kapcsolódásunk, egy ún. érzelmi válaszunk.
- Pl. ha egy kedves oktatótól tanultam vezetni, valószínűleg pozitív érzelmek vannak bennem, amikor a vezetésre gondolok vagy beülök a kocsiba.
- Vagy ha mindig, amikor a párunk azt mondja, hogy “beszélnünk kell”, egy kellemetlen beszélgetés következik, akkor más kontextusban is stresszelni fogunk ezeket a szavakat hallva.
Egy tipikus kutyakiképzési példa a klikker – nem jelent semmit a kutyának, de ha a klikk után mindig megjelenik egy finom falat, a kutya örülni fog a klikker hangjának, majd magának az eszköznek is. Vagy ha a kutyát egyszer lerohanta egy biciklis, lehet, hogy azután félelemmel fog reagálni a biciklisekre.
Tréning során általában változtatni szeretnénk azon, hogy a kutya hogyan reagál bizonyos ingerekre – kutyákra, férfiakra, járművekre, tűzijátékra… A viselkedés akkor tud tartósan megváltozni, ha változik az érzelmi válasz is az adott ingerre.
És ilyenkor előkerül az ellenkondicionálás: azt a dolgot, ami eddig valami rossznak az előjele volt, megpróbáljuk valami jóval összekapcsolni, hogy megváltozzon a kutya reakciója rá. Például amikor szembejön egy biciklis, mindig adunk egy csomó májkrémet a kutyánknak.
Az ellenkondicionálást könnyű feladni, mert úgy tűnhet, hogy “nem működik”. Részben azért, mert van sok fontos tényező, ami befolyásolja a hatékonyságát. De – szerintem – inkább nagyon alábecsüljük a kondicionálás erejét, és emiatt azt is, hogy mennyire nehéz az ellenkondicionálás.
És itt kerül a képbe a szegény Florence and the Machine.
Ez a zenekar az egyik kedvenc előadóm volt. Pont tavaly tavasszal jelent meg az új lemezük, és nagyon sokat hallgattam őket a május-júniusi időszakban, amikor egyre világosabb lett, hogy Leusnak daganata van, és nem fog meggyógyulni. Szerintem nem kell mondanom, hogy ezt a lemezt egyáltalán nem tudtam hallgatni az elaltatás után, de a negatív érzelmi válaszom általánosított a Florence and the Machine összes munkájára.
Nagyon sokáig egyáltalán nem bírtam hallgatni őket, rögtön sírni akartam, amikor meghallottam az énekes hangját. Kb. háromnegyed év után tudtam először rávenni magamat arra, hogy időnként megpróbáljak egy-egy dalt meghallgatni tőlük. Ez jelenleg annyira megy, hogy konkrétan egyet meghallgatok, és utána egy másik előadóra átkapcsolok. A tavalyi lemezt viszont még mindig egyáltalán nem bírom meghallgatni
És ez a klasszikus kondicionálás ereje, és ezért annyira durván nehéz az ellenkondicionálás. Egy érzelmi válasz egyszer bekondicionálva nagyon erősen megmarad bennünk és a kutyánkban is.
Nyilván ez nem az egyetlen eszközünk a viselkedésterápiában, de egy nagyon fontos része annak, és sajnos ez egyáltalán nem egy könnyű vagy gyors folyamat. Legyünk türelmesek a kutyáinkkal (és magunkkal is).