Mi köze van Florence and the Machine-nak a klasszikus kondicionáláshoz?

Ebben a sorozatban írtam már az oroszlánokról, az M4-es metróról és a tetoválásról is. Most a Florence and the Machine-ra kerül sor, mert sokat taníthat nekünk a klasszikus kondicionálásról.

Először röviden összefoglalom, hogy mi a klasszikus kondicionálás: ez arról szól, hogy mindenhez – akár egy dologhoz, akár egy tevékenységhez – van egy érzelmi kapcsolódásunk, egy ún. érzelmi válaszunk.

  • Pl. ha egy kedves oktatótól tanultam vezetni, valószínűleg pozitív érzelmek vannak bennem, amikor a vezetésre gondolok vagy beülök a kocsiba.
  • Vagy ha mindig, amikor a párunk azt mondja, hogy “beszélnünk kell”, egy kellemetlen beszélgetés következik, akkor más kontextusban is stresszelni fogunk ezeket a szavakat hallva.

Egy tipikus kutyakiképzési példa a klikker – nem jelent semmit a kutyának, de ha a klikk után mindig megjelenik egy finom falat, a kutya örülni fog a klikker hangjának, majd magának az eszköznek is. Vagy ha a kutyát egyszer lerohanta egy biciklis, lehet, hogy azután félelemmel fog reagálni a biciklisekre.
Tréning során általában változtatni szeretnénk azon, hogy a kutya hogyan reagál bizonyos ingerekre – kutyákra, férfiakra, járművekre, tűzijátékra… A viselkedés akkor tud tartósan megváltozni, ha változik az érzelmi válasz is az adott ingerre.

És ilyenkor előkerül az ellenkondicionálás: azt a dolgot, ami eddig valami rossznak az előjele volt, megpróbáljuk valami jóval összekapcsolni, hogy megváltozzon a kutya reakciója rá. Például amikor szembejön egy biciklis, mindig adunk egy csomó májkrémet a kutyánknak.

Az ellenkondicionálást könnyű feladni, mert úgy tűnhet, hogy “nem működik”. Részben azért, mert van sok fontos tényező, ami befolyásolja a hatékonyságát. De – szerintem – inkább nagyon alábecsüljük a kondicionálás erejét, és emiatt azt is, hogy mennyire nehéz az ellenkondicionálás.

És itt kerül a képbe a szegény Florence and the Machine.
Ez a zenekar az egyik kedvenc előadóm volt. Pont tavaly tavasszal jelent meg az új lemezük, és nagyon sokat hallgattam őket a május-júniusi időszakban, amikor egyre világosabb lett, hogy Leusnak daganata van, és nem fog meggyógyulni. Szerintem nem kell mondanom, hogy ezt a lemezt egyáltalán nem tudtam hallgatni az elaltatás után, de a negatív érzelmi válaszom általánosított a Florence and the Machine összes munkájára.

Nagyon sokáig egyáltalán nem bírtam hallgatni őket, rögtön sírni akartam, amikor meghallottam az énekes hangját. Kb. háromnegyed év után tudtam először rávenni magamat arra, hogy időnként megpróbáljak egy-egy dalt meghallgatni tőlük. Ez jelenleg annyira megy, hogy konkrétan egyet meghallgatok, és utána egy másik előadóra átkapcsolok. A tavalyi lemezt viszont még mindig egyáltalán nem bírom meghallgatni

És ez a klasszikus kondicionálás ereje, és ezért annyira durván nehéz az ellenkondicionálás. Egy érzelmi válasz egyszer bekondicionálva nagyon erősen megmarad bennünk és a kutyánkban is.

Nyilván ez nem az egyetlen eszközünk a viselkedésterápiában, de egy nagyon fontos része annak, és sajnos ez egyáltalán nem egy könnyű vagy gyors folyamat. Legyünk türelmesek a kutyáinkkal (és magunkkal is).

Mi, ami játék, és mi, ami nem az?

Hogyan ismerjük fel a játékot?

  • szerepcsere – nem mindig ugyanaz a kutya kergeti a másikat
  • nagyon rövid szünetek – időről időre megállnak a játékban, ilyenkor gyakran láthatjuk a játékra hívó meghajlást
  • önkorlátozás – egy gyors kutya csak annyira gyorsan fut, hogy a másiknak legyen esélye “elkapni” őt, vagy egy nagy kutya finoman játszik egy kisebb testű kutyával
  • aktivitás szint változások – a kutyák képesek maguktól abbahagyni a játékot; elmennek szimatolni, pisilni stb.; néha újra elkezdenek utána játszani, néha nem

Fontos a testbeszéd is:

  • nem “hatékony” mozdulatok (pl. ugrándozva futás)
  • laza: az arc (pl. pislogás, nyitott száj) és az egész test is
  • eltúlzott arckifejezések (“játékos arc”), pl. nagyon szélesre nyitott száj, “vicces” grimaszok

Figyelem!

A kutyák könnyen túlpörögnek a játék alatt, főleg akkor, ha fiatalok. És amikor túl magas az izgatottsági szintjük, könnyen előfordulhatnak félreértések, agresszív viselkedések.

Az egyik legegyszerűbb módszer ennek a megelőzésére az, ha időnként kihívjuk a kutyát a játékból, akár csak pár másodpercre, és jutalmazzuk. Ha minden rendben van, mehet vissza. Így elkerüljük az izgatottság szint növekedését és kialakítunk egy hasznos szokást a kutyánál – hogy akkor is érdemes ránk figyelni, amikor játszik

Játékos  viselkedés mint egy feszültség oldási stratégia:

Traumatudatos viselkedésterápiának – egy esettanulmány

Ma egy különleges történetet hozok nektek, ami szinte olyan, mint egy mese. Az ügyfelem a kutyája elvesztése után lassan elkezdett új társat keresni. Úgy volt vele, hogy jelenleg sok ideje van, jól érzi magát, kertes házban lakik, ezért egy olyan kutyának akart esélyt adni, aki nehezen lenne örökbeadható.

Szörp lett a szerencsés, egy kb. 2 éves foxi keverék, akit kölyökkorában bántalmaztak, majd másfél évig menhelyen élt. Sok kutya van, akiről azt hiszik az emberek, hogy bántalmazó családtól jött, pedig nem. Szörpön viszont látszott a trauma. Félt a kezektől (a simogatást saját tempóban szerette, de az üres tenyér mutatásától – „nincs több” – hátrált), a póráztól pedig borzasztóan rettegett.

A gazdája azt írta nekem:

“a póráz a legnagyobb mumus, az állatotthonban éppenhogy, de elfogadta, amióta itt van, retteg tőle, bepisil, befeszül és már volt, hogy oda is kapott. Minden próbálkozás után fél, még tőlem is.”

Amikor először ellenkondicionáltunk pórázra (ezzel is szerettem volna felmérni a kiindulópontot), a kb. 2 perces alkalom után – amikor a hátráláson és alapvetően óvatos testtartáson kívül nem látszott rajta sok stresszjel – elkezdett reszketni. Ez az erős testi reakció is arra utalt, hogy nem “csak” félős, bizonytalan, hanem egy (vagy több) traumatikus élmény érte őt korábban.

A traumatudatos viselkedésterápiának vannak alapelvei, amire a közös munkánk épült:
  • Gondoskodj a meglévő egészségügyi problémákról (kezeld/menedzseld a tüneteket)!
  • Legyen ismereted, megértésed és empátiád a traumatikus élménnyel kapcsolatban!
  • Legyenek alacsonyak az elvárásaid, és készülj fel arra, hogy még lejjebb szállítsd azokat!
  • Legyél türelmes, és összpontosíts az állat érzelmeire, ne a cselekedeteire! A traumakezelés nem tréning.
  • Teremts biztonságos környezetet, amely következetes és kiszámítható!
  • Előzd meg az újratraumatizálódást!

A terápiának a legfontosabb része az volt, hogy Anna végtelenül türelmes volt Szörppel, nem kényszerítette arra, hogy túl gyorsan lépjen ki a komfortzónájából, és nem ragaszkodott ahhoz, hogy muszáj nagyon hamar elkezdeni sétálni vele.

A közös munkánk során csak pár dologra koncentráltunk:

  • környezetgazdagítás
  • idővel játék a kertben is
  • pozitív szociális interakciók emberekkel (csak annyi, amennyit ő szeretne)
  • “beleegyezési teszt” a simogatásoknál (simogatás 3-5 másodpercig, utána szünet, és nézzük, hogy szeretne-e többet)
  • nagyon óvatos ellenkondicionálás pórázra a kertben, ahol nagyobb a tér
  • biztonságos hely kondicionálása
  • mivel a kutyákat szerette, Anna szervezett neki találkozásokat a kertben egy nyugodt, idősebb kutyával, akivel szívesen töltött időt

Szörp esetén a boksz elképesztően hasznosnak bizonyult, mert így elutazhatott karácsonykor Pécsre, amikor még lehetetlen volt pórázra rakni őt. Bokszban vitték ki a kocsiba, és Pécsen ugyanúgy egy kertes házban voltak, ahol nagyon jól érezte magát.

Karácsony után nem hallottam róluk egy ideig, majd februárban kaptam a fantasztikus hírt: Szörp nem csak jól van, hanem sétál is. Annak ellenére, hogy az ellenkondicionálásra nem fektettünk nagy hangsúlyt, ahogy egyre magabiztosabb lett, jobban érezte magát és Anna kicserélte a pórázt egy olyanra, ami nem zörög, már tudnak sétálni is.

Ezt írta nekem Anna:

“És akkor a nagy szó, a póráz! 

Egy hete megyünk minden nap sétálni! Pécsen lecseréltem egy organzapórázra az eddigieket, így nem zörög, ha húzza maga után (nem húzza, tök ügyesen megy, szaglászik, barátkozik, most éppen a szemkontaktot tanuljuk, lassan haladunk, de nincs kétségem, hogy gyorsan meg fogja ugrani, mint eddig majdnem mindent).

A lényeg, hogy elképesztően aranyos, bújós, szociális kisku lett, amitől kb naponta meghatódom. Ja, és persze elkezdett kinyílni a kis csipája, már lopott zoknit, ráment a köleskörözöttre és az agár barátja kajáját is ellopta (leemelt egy tetőt egy vödörről és a fejénél nagyobb szottyosal kommandózott, elég nehéz volt komolynak maradni ????)”

Gratulálok Annának és Szörpnek, és várom a további közös munkát!

Kapcsolódó cikkek:

trauma az állatoknál

hogyan teszünk különbséget a félelem, szorongás és fóbia között?

Felelős kutyavásárlás

Talán meglepő, de gyakran nem a bántalmazott, mentett kutyák a legnehezebb eseteim, hanem a fajtatiszták. A legrosszabb kombináció: egy vidéki “tenyésztőtől” (ang. backyard breeder, byb, itt gyakran munkavonalú kutyákkal találkozunk) vagy egy szaporítótól vásárolt kutyák + az állatorvos javaslatára a gazdik egyáltalán nem vitték ki a kutyát, amíg nem volt meg az összes oltása.

Continue reading “Felelős kutyavásárlás”

Félelem / szorongás / fóbia

Sokszor halljuk, hogy egy kutya “nagyon félős”. Mielőtt elkezdjük a munkát, mindig tisztáznunk kell, hogy pontosan mi a probléma és az milyen kontextusban jelenik meg. 3 különböző problémával találkozhatunk, ami különböző kezelési módszert igényel:

  • félelem/félelmi reakció
  • generalizált szorongásos zavar
  • fóbia/pánikzavar

Continue reading “Félelem / szorongás / fóbia”

Mit tegyek, hogy kajával jobban motiválható legyen a kutyám?

Az előző bejegyzésben végigvettünk pár okot, ami miatt azt mondhatják egy kutyára, hogy “nem motiválható kajával”. Tényleg vannak olyan kutyák, akik nagyon lelkesen dolgoznak bármilyen ételért, és vannak olyanok is, akik kizárólag a kedvenc jutalomfalatjaikat választják ki az elszórt kaja közül. Nem valószínű, hogy egy ilyen óvatos kutyából egy zabagép lesz, de mindig lehet javítani a helyzeten .

Continue reading “Mit tegyek, hogy kajával jobban motiválható legyen a kutyám?”

…de a kutyám nem motiválható kajával!

Minden élőlény motiválható élelemmel – máskülönben már halottak lennének. A kutyák pedig kifejezetten kapirgáló-keresgélő állatok, akik hajlamosak azonnal megenni bármit, amit találnak.

Na de mi van azokkal a kutyákkal, akik úgymond „nem motiválhatók kajával”? Ez alatt általában azt szoktuk érteni, hogy bizonyos körülmények között a kutya nem fogad el ételt. Ez azért van, mert *az evés egy viselkedés*, és minden viselkedést befolyásol az, hogy milyen kontextusban történik, és milyen korábbi tapasztalatai voltak vele kapcsolatban. Mi sem eszünk meg bármikor, bárhol, bármit.

Nézzünk néhány okot, ami amögött állhat, hogy a kutya úgymond „nem motiválható kajával”:

Continue reading “…de a kutyám nem motiválható kajával!”

Trauma az állatoknál

Manapság már nagyon gyakran elhangzik, hogy valaki “traumatizált” vagy “PTSD-s” – mind az emberekre, mind a kutyákra vonatkoztatva -, de gyakran ez nem igaz. A valóságban sok “viselkedési probléma” nem felel meg a PTSD vagy más traumás állapot kritériumainak. És fontos megjegyezni, hogy bár számunkra ijesztőek vagy kellemetlenek lehetnek, de attól még a súlyos viselkedési problémák is egyfajta megküzdési kísérletet jelentenek, és az állat számára valamilyen funkciót szolgálnak.

Nézzük meg, mit tudunk az állatokról és a traumáról.

Continue reading “Trauma az állatoknál”

Agresszió: a patkány verzió

Ha már az agresszióról beszélünk, muszáj mesélnem a patkányainkról. Az idősebb csapat egy éve van nálunk, a fiatalok március elején költöztek ide. Két hétig tartott, mire egy közös ketrecbe tudtak költözni, és ezalatt az idő alatt sokféle agresszív viselkedést figyeltünk meg (lásd a videót).

Igazából nagyon keveset tudunk a patkányok szociális életéről. Ráadásul az, amit tudunk, nem érvényes 100 százalékban a mieinkre, mert vagy vadon élő patkányokat, vagy laboratóriumi patkányokat vizsgáltak. Jelenleg 6 patkányunk van, és bár kiengedjük őket 2-3 órára naponta, sokkal korlátozottabb az életterük és sokkal kisebb csapatban élnek, mint a vadon élő patkányok.

Amit tudunk az az, hogy – a kutyákkal ellentétben – a patkányoknál tényleg kialakul egy dominancia hierarchia, amit különböző szociális viselkedések tartanak fenn (pl. ápolás, élelem megosztása (és lopása :D), együttalvás, szubmisszív testhelyzetek felvétele és jelölés). Itt is érvényes az, hogy a stabil viszonyok kialakulása után jellemzően csökken az agresszív viselkedések gyakorisága.

Continue reading “Agresszió: a patkány verzió”

Gyógyszerek a viselkedésterapiában

Bár az emberek esetén már kevésbé stigmatizált, a gyógyszeres kezelés az állattartókban még mindig bizalmatlanságot kelt. Sokan attól félnek, hogy megváltozik a kutyájuk személyisége, hogy “zombivá” fog válni. Még mindig gyakori az a rögeszme, hogy gyógyszer csak végső esetben alkalmazható, pedig bizonyos esetekben gyorsabb és hatékonyabb lehet a tréning, ha mellette bevetjük a gyógyszeres terápiát is.

Continue reading “Gyógyszerek a viselkedésterapiában”