Mi, ami játék, és mi, ami nem az?

Hogyan ismerjük fel a játékot?

  • szerepcsere – nem mindig ugyanaz a kutya kergeti a másikat
  • nagyon rövid szünetek – időről időre megállnak a játékban, ilyenkor gyakran láthatjuk a játékra hívó meghajlást
  • önkorlátozás – egy gyors kutya csak annyira gyorsan fut, hogy a másiknak legyen esélye “elkapni” őt, vagy egy nagy kutya finoman játszik egy kisebb testű kutyával
  • aktivitás szint változások – a kutyák képesek maguktól abbahagyni a játékot; elmennek szimatolni, pisilni stb.; néha újra elkezdenek utána játszani, néha nem

Fontos a testbeszéd is:

  • nem “hatékony” mozdulatok (pl. ugrándozva futás)
  • laza: az arc (pl. pislogás, nyitott száj) és az egész test is
  • eltúlzott arckifejezések (“játékos arc”), pl. nagyon szélesre nyitott száj, “vicces” grimaszok

Figyelem!

A kutyák könnyen túlpörögnek a játék alatt, főleg akkor, ha fiatalok. És amikor túl magas az izgatottsági szintjük, könnyen előfordulhatnak félreértések, agresszív viselkedések.

Az egyik legegyszerűbb módszer ennek a megelőzésére az, ha időnként kihívjuk a kutyát a játékból, akár csak pár másodpercre, és jutalmazzuk. Ha minden rendben van, mehet vissza. Így elkerüljük az izgatottság szint növekedését és kialakítunk egy hasznos szokást a kutyánál – hogy akkor is érdemes ránk figyelni, amikor játszik

Játékos  viselkedés mint egy feszültség oldási stratégia: