Kutyasétáltatás… álommeló, ugye?

Amikor a kutyasétáltatásra gondolunk, általában egy new yorki utcakép ugrik be (legalábbis nekem), ahol 10 pici kutyát visz valaki pórázon1. Vagy esetleg egy állatorvostan-hallgató, aki így keres egy kis mellékest. Úgy alakult, hogy az egyik jóbarátom is így kezdte a kutyasétáltatást (állatorvostan-hallgatóként, nem New Yorkban). Most már évek óta főállásban űzi ezt, a párjával együtt. Októberben meglátogattam őket, hogy többet tudjak meg erről.

A munka nagy része abból áll, hogy a kutyákat egy csapatban megsétáltatják reggelente. Összesen legfeljebb 10 kutyát vállalnak (fejenként ötöt), plusz a két saját kutyájuk is velük tart.

Egy ilyen nagy csoport kezeléséhez lankadatlan figyelem kell és az, hogy nagyon jól tudják olvasni a kutyák testbeszédét. A helyzet nagyon gyorsan elfajulhat ennyi kutyával, mivel hát kutyák.

Nagyon fontos megfelelő helyet találni a sétához – minél kevesebb más kutyával találkoznak, annál kevésbé kell “fegyelmezni” a csapatot.

A közhiedelemmel ellentétben nem kell 10 kilométeres sétákat tenniük, néha épp csak egy kilométert tesznek meg. De gondolj bele abba, mit jelent ez a kutyáknak. A séta tele van ingerekkel: valaki fölveszi őket otthonról, aztán autóban utaznak, kiszállnak, sétálnak, szaglásznak, játszanak, kaját keresnek, megnézik, mit csinál a másik… Ez nagyon fárasztó!

Új kutya csak egy beszoktatási időszak után csatlakozhat a csoporthoz, ami alatt a gazdája is velük tart. A beszoktatás hossza azon múlik, hogy milyen gyorsan találja meg a helyét az új kutya a csoportban.

A legtöbb kutya, de nem mindegyik, egy idő után póráz nélkül sétálhat. A jó sétáltatónak tudnia kell, hogy melyik kutyát lehet póráz nélkül sétáltatni. Néhány kutya túlságosan szeret vadászni, vagy túl izgatott ahhoz, hogy ebben a helyzetben el lehessen engedni. Egyszerűen nem tudsz rájuk elég egyéni figyelmet fordítani, amikor több kutya rohangál összevissza.

A kutyasétáltató egyik legfontosabb eszköze a bőségesen osztogatott jutalomfalat. Ne feledd, hogy ők nem a saját kutyáik, tehát kevésbé fognak rájuk hallgatni, ha valami elvonja a figyelmüket.

Ha egyik kutya sem szokta bevédeni a kajáját, akkor nem fognak a falatokért harcolni, amíg mindenkinek jut elég.

A jutalmazáson túl a falatokat szét is lehet szórni, hogy megkereshessék őket – a szaglászás lefoglalja és megnyugtatja őket, és figyelemelterelésként is működhet. Természetesen ha a kutyák bármelyike érzékeny valamire, azt figyelembe kell venni,

A különleges igényeket tiszteletben kell tartani. Például ha van velük egy kölyökkutya, aki inkább csak lefeküdne és megfigyelné a többieket, akkor ő lefekhet és ezt teheti.

Kutyasétáltatónak lenni sokkal többet jelent, mint csak játszani a kutyákkal. A barátaim legalább annyi (ha nem több) időt töltenek a vezetéssel, mint magával a sétával. Fel kell őket venniük, hazavinniük magukhoz stb. Nem meglepő módon elég sok időt töltenek a lakásuk porszívózásával is…

Ezentúl egy csomó adminisztrációs és logisztikai problémát is meg kell oldaniuk, hogy az emberi ügyfeleik boldogok legyenek. De végső soron az a legfontosabb nekik, hogy a négylábú ügyfeleik boldogok legyenek, és ez elég egyszerű. Csak meg kell nekik adni a lehetőséget, hogy kutyák lehessenek: szaglászhassanak, ehessenek, hancúrozhassanak és időnként büdös dolgokban fetrenghessenek.

 

 

A kutyákról és a tömegközlekedésről

A cukiság átok lehet is, különösen a kutyák számára. Biztosan tőletek is megkérdezték már vadidegenek, hogy megsimogathatják-e a kutyátokat – jellemzően akkor, amikor közlekedtek. És nehéz nemet mondani, mert valljuk be, jólesik nekünk, hogy mások cukinak tartják a kutyánkat. Én személy szerint ráadásul mindig azt érzem, hogy jutalmat érdemelnek azért, mert legalább megkérdezték (és nem csak odanyúltak, mintha a kutya egy tárgy lenne). És mégis nemet mondok. Mindenkinek. A nagymamának is, és a gyerekeknek is.

Mert a kutyák nem tudják elkerülni a hozzájuk nyúló kezet.

Mert a kutyáknak – mint nekünk is – joguk van eldönteni, hogy ki és mikor érhet hozzájuk.

Mert ez még akkor is egy megterhelő helyzet nekik, ha hozzá vannak szokva a tömegközlekedéshez. Sok a hirtelen mozgás, szag és ismeretlen tárgy – és ezt nem szeretném még megterhelőbbé tenni.

Mit válaszolhatsz ilyenkor?

Nagyon köszönöm, hogy megkérdezte, nagyra értékeljük, de…

  • a kutyám nem szereti, amikor ismeretlen emberek megsimogatják1
  • a kutyám most eléggé stresszel, úgyhogy kérem, inkább ne simogassa2
  • ebben a helyzetben a kutyám nem tudja világosan kommunikálni, hogy mit szeretne, ezért kérem, inkább ne simogassa.
egy kutya utazik a lábak között, van rajta szájkosár
Ne felejtsd el a kutya fejéhez illeszkedő szájkosarat 🙂

Hogyan tudod megkönnyíteni az utazást a kutyádnak?

Ha még nem utazott tömegközlekedéssel:

  • kezdjetek viszonylag üres járművekkel, hogy fokozatosan hozzá tudjon szokni
  • teremts pozitív képzettársításokat – eleinte csak olyan helyre utazzatok, ahol jól érzi magát

Keress neki egy jó helyet:

  • próbálj nem csúcsidőben utazni
  • segíts neki találni egy biztonságos helyet (pl. sarkok, ülések között) és jutalmazd meg, ha jól választ
  • állj vagy ülj úgy, hogy megakadályozd, hogy bárki rálépjen a kutyádra, különösen a farkára

Ha már megvan a jó hely:

  • ügyelj a többi kutyára és a gyerekekre
  • ha a kutyád szereti, nyugodtan simogasd őt
  • ha a kutyád szereti, adj neki jutalomfalatokat
  • támogasd őt, amennyire szüksége van rá – ha aznap rossz kedve van, rosszabbul fogja bírni az utazást is
  • ne hagyd, hogy idegenek megsimogassák 😉 (de köszönd meg nekik, ha megkérdezik)

Beszélnünk kell a dicséretről

Elhatároztam, hogy a kutyakiképzés alapjairól fogok írni több, de rövidebb bejegyzést. Egyelőre a dicséretről, a jutalmazásról, a felszerelésről (pl. nyakörvek, hámok), és a testbeszédről tervezek bejegyzést. De ha van valami téma, ami téged érdekel, írj bátran!

Kezdjük a jó öreg dicsérettel. Ez egy nagyon egyszerű, mindig elérhető eszköz, ami mégis sokat segíthet a kutyáddal való kapcsolatodon. Amikor dicsérünk, azt mondjuk a kutyánknak, hogy “ügyes”, “okos”, “nagyon jó” stb. Mivel a kutyák nyilván nem értik az emberi beszédet, ezért ilyenkor a hanghordozásunk a legfontosabb (legyen lágy, kedves).

Continue reading “Beszélnünk kell a dicséretről”

Segítség, a kutyám elveszti a fejét más kutyák közelében

Tudom, hogy nagyon fárasztó és idegesítő egy olyan kutyát sétáltatni, aki állandóan húz, ugrál összevissza és/vagy ugat. De hidd el, nem azért csinálják, hogy felbosszantsanak téged. Igazából sok kutyának okoz nehézséget a más kutyákkal történő találkozás, főképp akkor, amikor pórázon vannak1. Ebben a bejegyzésben megvizsgáljuk ennek fő okait és pár lehetséges megoldást a problémára.

Continue reading “Segítség, a kutyám elveszti a fejét más kutyák közelében”

Megsimogathatom-e a kutyámat, amikor fél?

Amikor fél, sok kutya igyekszik felhívni magára a figyelmet, pl. ugat, nyüszít, követ minket mindenhova. Sok gazdi pedig attól fél, hogy ha erre reagál (megsimogatja, beszél hozzá), azt jutalmazásnak veszi a kutya és csak egyre többet fog ugatni (nyüszíteni stb). Nézzük meg ezt a kérdést tudományos szemszögből.

Nyugodtan simogasd meg, nem fogsz tovább rontani a helyzeten.

Először is, amikor fél a kutyád, ezek a “rossz” viselkedések csak tünetei az érzelmi állapotuknak. A félelem egy nagyon fontos érzés, ami azt jelzi nekünk, hogy közvetlen veszélyben vagyunk. Biztonsággal feltételezhetjük, hogy ez senkinek sem kellemes1. Patricia McConnell2 szerint “nem tudod annyit simogatni a kutyádat, hogy ezért megérje neki pánikolni”.

Másodszor, az elv, amire itt gondolni szoktak, az az operáns kondicionálás – amikor jutalmazás segítségével növeljük egy viselkedés gyakoriságát. Itt viszont nem ez történik.

  • Egyrészt, amint láttuk, azért viselkedik így a kutya, mert fél; ezek csak a stressz tünetei. Tehát nem az a célja velük, hogy mi megsimogassuk őket. Sőt, ezeket a viselkedéseket nem is lehet simogatással megerősíteni, mert nem azt akarja a kutya. Ő leginkább biztonságban szeretné érezni magát.
  • Másrészt az operáns kondicionálás segítségével csak akaratlagos viselkedéseket lehet tanítani. Amit a kutyád a vihar alatt csinál, az pedig akaratlan viselkedés.

Ráadásul, ha nem segítesz neki megnyugodni, akkor lehet hogy valami más, még ennél is rosszabb módon fogja kifejezni a félelmét, pl. szétrág valamit…

Nem, a kutyád nem fogja majd “megszokni”.

Amit mi “megszokásnak” hívunk, annak a tudományos neve a habituáció. A folyamat során a kutya hozzászokik egy ingerhez annyira, hogy az a végén gyakorlatilag háttérzajjá válik számára. De ez csak akkor működhet, amikor az inger nem túl erős3 és a kutya nem érzi magát rosszul tőle.

Viszont, ha nagyon erős az inger – mint pl. tűzijátéknál – ennek pont az ellentéte fog történni4: a kutya még jobban fog rettegni (pl. bepisil, lerombolja a lakást) vagy akár teljesen le is fagyhat.

Az egyetlen megoldás ilyenkor, ha csökkentjük a stressz/félelem szintjét! Erről bővebben olvashatsz a vihar- és tűzijáték fóbiákról szóló bejegyzésben.

 

Vihar és tűzijáték fóbiák

Sok kutya retteg a tűzijátéktól és a vihartól. Néha szinte megőrülnek a félelemtől: elbújnak a fürdőszobában, bepisilnek, akár meg is szöknek… – és az elszökött kutyák 40-50 százaléka soha nem kerül haza! Ezért a legfontosabb feladatunk az, hogy csökkentsük a félelem szintjét.

Tartsd észben, hogy minden kutya más és más, nem lehet mindegyiket kigyógyítani, és mi sem vagyunk mind képesek arra, hogy végigcsináljunk egy szigorú kiképzési programot. Legyünk őszinték azzal kapcsolatban, hogy mit tudunk elérni, és próbáljuk a lehető legjobbat kihozni az adott helyzetből.

a kutya elbújt egy szekrényben
Sok kutya kedveli a zárt, ablak nélküli helyiségeket rejtekhelyként, pl. fürdőszoba, szekrény. ©Lis Berger

1. Mérd fel a kutyádat

Fel kell tudnod ismerni, hogy mennyire stresszel a kutyád egy adott helyzetben1. Ezek alapján el tudod dönteni, hogy mennyire súlyos a helyzet, és mit kezdjél vele. Felsorolom a stressz jellemző jeleit, a kevésbé súlyos jelekkel kezdve – figyeld meg, melyik jeleket tanúsítja a kutyád:

    • liheg
    • járkál
    • ásít
    • önmagát nyalogatja (főképp a mancsait)
    • hangokat ad ki (nyüszít, ugat)
    • nyáladzik
    • igyekszik felhívni magára a figyelmet
    • vedlik
    • elbújik
    • megrázza magát
    • pisil (vagy bepisil a félelemtől, vagy annyira feszült, hogy egyáltalán nem képes üríteni)
egy kutya túrót eszik
Ha a kutya nem stresszel túlságosan, adhatsz neki egy játékot a kedvenc ételével megtöltve. A rágás és a nyalogatás nyugtató hatású tud lenni. ©Piri Stechauer

2. Az esemény elött: csökkentsd a stressz szintjét

A stressz nem egy egyszeri esemény, hanem az idő múlásával felhalmozódik. Tehát a kutyád gyorsabban rendbe fog jönni egy tűzijáték után, ha amúgy általában jól érzi magát – még akkor is, ha amúgy nem tudod kigyógyítani a tűzijáték-fóbiából. 

Ha tudod, hogy tűzijáték lesz, vagy viharok jönnek, akkor készülhetsz rá:

Kerülj minden olyan tevékenységet, amitől fél vagy amitől rosszul érzi magát (pl. utazás a kocsiban, étterembe menés, állatorvosi vizit), de azokat is, amiktől nagyon izgatott lesz (pl. labdázás). Hasznos lehet szüneteltetni az agility órákat is. Ehelyett sétálj vele olyan helyeken, ahol nem kell állandóan ellenőrizned és utasítgatnod, hagyd minél többet szaglászni, masszírozd meg, vidd el úszni… te tudod, mitől érzi magát legjobban és legnyugodtabban a kutyád. 

Mit tehetsz még:

  • nyugtatók – beszélj az állatorvosoddal, hogy ez nálatok működhet-e 
  • feromon-tartalmú nyakörv
  • Thundershirt
  • nyugtató hatású étrendkiegészítők
egy kutya egy rendes hámmal és egy nyakörvvel
Ha nincs biztonsági hámod, rögzítheted a pórázt a hámon keresztül a nyakörvhöz. Thundershirt is van rajta. © Piri Stechauer

3. Az esemény közben: kezeld a helyzetet, amennyire csak lehet

  • sétáljatok még a tűzijáték előtt
  • séta közben legyen rajta biztonsági hám, vagy nyakörv és hám – hogy ne tudjon kibújni belőle
  • legyen rajta a GPS nyomkövető, ha van
  • ha van egy kedvenc búvóhelye otthon, tedd a lehető legkényelmesebbé
  • tegyél be zenét, vagy kapcsold be pl. a mosógépet, hogy elnyomja a kinti zajokat
  • nyugtasd meg, ha kéri

Sokan gondolják azt, hogy nem szabad nagy hűhót csapni a kutya körül, ha ideges. Ez részben igaz: te nem félsz a tűzijátéktól, tehát ne tégy úgy, mintha félnél. De nem jelenti azt, hogy ne simogasd a kutyádat, ha kéri! Viszont ez esetben figyelj oda, hogyan érsz hozzá: ne a fejét veregesd simogatás címszó alatt, és ne játsszál vele durván. Helyette válassz megnyugtató érintéseket: pl. bújjatok össze, masszírozd meg óvatosan, vagy simogasd lassan, a fejétől a farkáig.
egy lány és a kiskutyája összebújnak az ágyban
Nyugodtan bújjatok össze, ha arra van szüksége a kutyádnak. ©Lis Berger

4. Hosszútávú megoldások: relaxáció tréning és a klasszikus ellenkondicionálás

A HundeUni Bern kutatóközpont tanulmánya szerint a két leghatásosabb módszer a relaxáció tréning és a klasszikus ellenkondicionálás. 

A relaxáció tréning része lehet:

  • megtanítani a kutyát arra, hogy egy szőnyeget vagy egy zeneszámot a relaxálással társítsa
  • megtanítani neki egy kondicionált relaxáló jelet – tehát, hogy egy adott jelre meg tudjon nyugodni 
  • megjutalmazni minden egyes alkalommal, amikor magától lehiggad

A félelmeket általában a klasszikus ellenkondicionálás módszerével szokták kezelni. Jean Donaldson, a modern kiképzési módszerek egyik úttörője a következőt írja erről: Az ellenkondicionálás a képzettársítások megváltoztatásáról szól. Azért ellenkondicionálás, mert a kutya már egy negatív érzelmi reakciót társít ahhoz a dologhoz, amire kondicionálni próbáljuk. Tehát ezzel szemben akarunk létrehozni egy pozitív képzettársítást.2.

Például: a kutyád utálja a porszívót. Lehet mondjuk az a célod, hogy amikor előveszed a porszívót, akkor nyugodtan hagyja el a szobát ahelyett, hogy elkezdene vadul ugatni.

  1. Kezdd el hozzászoktatni a porszívó hangjához vagy úgy, hogy felveszed a hangját és halkan visszajátszod, vagy megkérsz valakit, hogy a lakás másik végében kezdjen el porszívózni3. A kutyádon múlik, mi az, ami még elfogadható.
  2. Párosítsd valamivel, amit imád: valami ínycsiklandó falattal, a kedvenc játékukkal vagy egy masszírozással. Nem szabad, hogy a stressz jeleit mutassa eközben! 
  3. Fokozatosan növeld az inger erősségét addig, amíg a kutyád megkedveli a porszívó hangját, vagy legalább már nem készül ki tőle. 
  4. Ezután elkezdhetsz dolgozni a kívánt viselkedésen, például hogy menjen át a másik szobába.

A fenti lépesek egyszerűnek tűnhetnek, de igazából nagyon nehéz pontosan és sikeresen végrehajtani. Ha szeretnél segíteni a kutyádnak, javaslom, hogy dolgozz egy hozzáértő kiképzővel!

biztonsági kutyahám
Biztonsági kutyahám. ©Conny R. Centuri
kutya fülvédők
Vannak fülvédők kutyáknak is, mutt muffs-nak hívják őket. Ez csak rövidtávra megfelelő megoldás, sőt, a fülvédőhöz is hozzá kell szoktatni őket. ©Martina Uebersax
kutya nyomkövetővel
Kutya nyomkövetővel. © Renate Helfert

Ne sétáltasd a kutyát, hanem sétálj a kutyával

Ez a téma azért fontos nekem, mert – mint sok más ember – én is túl sokat sétáltattam Leust. De aztán kiderült, hogy csípőízületi gyulladása van, és át kellett gondolnom a hozzáállásomat. Majd voltam egy konferencián, ahol számtalan profi kutyakiképző beszélgetett arról, hogy túlerőltetjük a kutyáinkat és túl sok ingernek tesszük ki őket. Majd egy másik konferencián egy egész előadás szólt csak erről a témáról. A következőket tanultam:

Bízz a kutyádban. Ha a kutyád szeret futni, akkor sokat fog futni. Nem kell külön elvinned futni vagy kutyás sportokat űzni. Csak biztosíts neki lehetőséget arra, hogy eldönthesse, össze-vissza akar rohangálni vagy inkább szaglászna egy kicsit.

Continue reading “Ne sétáltasd a kutyát, hanem sétálj a kutyával”

Túlélni a nyarat

Végre itt a nyár. Lehet, hogy ez nekünk divatos nyári ruhákat és szabadtéri fröccsözést jelent, de a kutyáink valószínűleg kevésbé boldogok tőle. Egyrészt, mert ők csak a tappancsukon keresztül izzadnak, és a testhőmérsékletüket leginkább lihegéssel tudják szabályozni. Másrészt pedig – a közhiedelemmel ellentétben – a kutyák is le tudnak égni, főleg a rövidszőrűek. Ha rövidfejű (pl. bulldog, boxer, mopsz, Cavalier King Charles spániel) kutyád van, különösen figyelj rá, mert ők a legjobb körülmények között is csak nehezen kapnak levegőt.

A rövidfejű kutyák, mint a mopszok, boxerek és bulldogok különösen hajlamosak túlhevülni.
(Forrás: www.balancebehaviour.org)

Continue reading “Túlélni a nyarat”

Miért nem örülök annak, hogy Cesar Millan Budapestre jön

 

Cesar Millan az egyik legismertebb kutyakiképző a világon. A csodálatos kutyadoki című tévéműsora 8 évig futott a National Geographic csatornán, és csak akkor vették le a képernyőről, amikor állatkínzással vádolták meg. De én most nem Cesar Millanról és az ő karrierjéről fogok írni.

Ehelyett egy alternatív, tudományosan megalapozott magyarázatot szeretnék adni arról, hogy mi történt az Indexnek adott bemutató alatt. Ha a jó kiképzés azt jelenti, hogy olyan feltételeket teremtünk a kutya számára, hogy sikeres lehessen, akkor ez nyilvánvalóan egy példa a rossz kiképzésre – a kutyáknak esélyük sem volt a sikerre.

Continue reading “Miért nem örülök annak, hogy Cesar Millan Budapestre jön”

Ne kiabálj a kutyáddal (2. rész)

Foglaljuk össze röviden, mi is történt: póráz nélkül sétáltattam a kutyámat, és közben telefonon beszéltem. Leus kisétált az úttestre. Én kiabáltam vele, hogy jöjjön vissza, mire ő lefeküdt az utca közepén. De miért is? Erre egyszerű a válasz: a testbeszéd miatt. Vizsgáljuk meg közelebbről.

Az emberi oldal: mit csináltam én?

Kihúztam magam, valószínűleg kinyújtottam a kezemet is, előredőltem, valamint hangos és fülsértő hangot használtam. A kutyák megtanulhatják egyes szavak jelentését, de az beléjük van kódolva, ahogyan a testbeszédre reagálnak, és ezt nagyon nehezen tudják legyőzni.

A szavaim azt mondták: gyere ide! A testbeszédem és a hangnemem azt üzente: maradj távol! Számunkra természetes, hogy szemtől szemben kommunikálunk, de a kutyák – ha van rá módjuk – inkább oldalról közelítenek egymáshoz.1. Szerintem ebben a pillanatban a testbeszédem mindenki számára fenyegető volt, csak mi, emberek, erre kevésbé vagyunk érzékenyek, mert elsősorban szavakkal kommunikálunk. Nézzük meg, hogyan tudtam volna javítani a helyzeten:

Körülbelül így nézhettem ki – igazából szemben álltam vele, de itt oldalról mutatom, hogy látszódjon, hogy előre dőlök 2:

Egy fokkal jobb – a kezek leeresztve, és már nem dőlök előre:

Még egy fokkal jobb – oldalt állok hozzá képest:

A lehető legjobb – guggolok:

A kutya oldala: mit csinált Leus?

Leus megállt, amikor szóltam neki és visszafordult felém, majd lefeküdt annak ellenére, hogy hívtam. Vajon miért tette ezt?!

Mindenekelőtt szabaduljunk meg attól a tévképzettől, hogy a kutyák azért csinálnak valamit, hogy minket felidegesítsenek. Utána rátérhetünk a tényleges magyarázatra.

Azt már megállapítottuk, hogy a testbeszédem fenyegető volt. A testbeszédem üzenete (“ijesztő vagyok”) erősebb volt, mint a szóbeli üzenetem (“gyere ide”). Leus azért feküdt le, hogy megpróbáljon engem megnyugtatni és elkerülni a velem való konfliktust.

Nyugtató jelek

Ez a felismerés elvezet minket a “nyugtató jelekhez” – ezt a kifejezést egy norvég tréner, Turid Rugaas találta ki.3 Turid Rugaas 3 fontos dolgot vett észre, amik gyökeresen megváltoztatták a kutyakiképzést:

  1. A kutyáknak gazdag testbeszédük van, és ezt aktívan használják is annak érdekében, hogy elkerüljék a konfliktusokat.
  2. Ezt a beszédet főleg másik kutyáktól tanulják meg, de az emberek is segíthetnek nekik az elsajátításában.
  3. Ennek a testbeszédnek az egyes elemeit mi is tudjuk használni.

Lefeküdni a földre, ahogy Leus is cselekedett, az egyik ilyen nyugtató jel. A legfontosabb jelek, amelyeket Turid Rugaas leír a könyvében, a következők:

  • fej elforgatása / másfelé nézés
  • a tekintet “lágyítása” (hunyorítással vagy lassú pillantásokkal)
  • nyelvöltögetés (a nyelvével gyorsan megérinti a pofáját vagy az orra hegyét)
  • szájnyalogatás (ez lassabb is lehet)
  • leülés
  • lassú mozgás
  • ívben mozgás
  • megállás
  • lefekvés
  • szagolás
  • ásítás
  • elfordulás
  • hajolás
  • pisilés
  • a többi kutya szétválasztása
  • farokcsóválás

Néhány viselkedés ezek közül nyugtalanságot is jelenthet: egy tele buszon utazva vagy az állatorvosnál várva sok kutyát láthatsz, aki liheg, ásít vagy megnyalja magát. Nyilván ezek csak töredékei a testbeszédnek – a kutya ásíthat akkor is, amikor álmos, liheghet, amikor szomjas és csóválhatja a farkát, amikor boldog. Mindig az adott kontextusban kell értékelnünk ezeket a jeleket. De kérlek, ne kiabálj többet a kutyáddal!