Blog

Beszélnünk kell a dicséretről

Elhatároztam, hogy a kutyakiképzés alapjairól fogok írni több, de rövidebb bejegyzést. Egyelőre a dicséretről, a jutalmazásról, a felszerelésről (pl. nyakörvek, hámok), és a testbeszédről tervezek bejegyzést. De ha van valami téma, ami téged érdekel, írj bátran!

Kezdjük a jó öreg dicsérettel. Ez egy nagyon egyszerű, mindig elérhető eszköz, ami mégis sokat segíthet a kutyáddal való kapcsolatodon. Amikor dicsérünk, azt mondjuk a kutyánknak, hogy “ügyes”, “okos”, “nagyon jó” stb. Mivel a kutyák nyilván nem értik az emberi beszédet, ezért ilyenkor a hanghordozásunk a legfontosabb (legyen lágy, kedves).

Continue reading “Beszélnünk kell a dicséretről”

Segítség, a kutyám elveszti a fejét más kutyák közelében

Tudom, hogy nagyon fárasztó és idegesítő egy olyan kutyát sétáltatni, aki állandóan húz, ugrál összevissza és/vagy ugat. De hidd el, nem azért csinálják, hogy felbosszantsanak téged. Igazából sok kutyának okoz nehézséget a más kutyákkal történő találkozás, főképp akkor, amikor pórázon vannak1. Ebben a bejegyzésben megvizsgáljuk ennek fő okait és pár lehetséges megoldást a problémára.

Continue reading “Segítség, a kutyám elveszti a fejét más kutyák közelében”

Megsimogathatom-e a kutyámat, amikor fél?

Amikor fél, sok kutya igyekszik felhívni magára a figyelmet, pl. ugat, nyüszít, követ minket mindenhova. Sok gazdi pedig attól fél, hogy ha erre reagál (megsimogatja, beszél hozzá), azt jutalmazásnak veszi a kutya és csak egyre többet fog ugatni (nyüszíteni stb). Nézzük meg ezt a kérdést tudományos szemszögből.

Continue reading “Megsimogathatom-e a kutyámat, amikor fél?”

Vihar és tűzijáték fóbiák

Sok kutya retteg a tűzijátéktól és a vihartól. Néha szinte megőrülnek a félelemtől: elbújnak a fürdőszobában, bepisilnek, akár meg is szöknek… – és az elszökött kutyák 40-50 százaléka soha nem kerül haza! Ezért a legfontosabb feladatunk az, hogy csökkentsük a félelem szintjét.

Tartsd észben, hogy minden kutya más és más, nem lehet mindegyiket kigyógyítani, és mi sem vagyunk mind képesek arra, hogy végigcsináljunk egy szigorú kiképzési programot. Legyünk őszinték azzal kapcsolatban, hogy mit tudunk elérni, és próbáljuk a lehető legjobbat kihozni az adott helyzetből.

a kutya elbújt egy szekrényben
Sok kutya kedveli a zárt, ablak nélküli helyiségeket rejtekhelyként, pl. fürdőszoba, szekrény. ©Lis Berger

Continue reading “Vihar és tűzijáték fóbiák”

Ne sétáltasd a kutyát, hanem sétálj a kutyával

Ez a téma azért fontos nekem, mert – mint sok más ember – én is túl sokat sétáltattam Leust. De aztán kiderült, hogy csípőízületi gyulladása van, és át kellett gondolnom a hozzáállásomat. Majd voltam egy konferencián, ahol számtalan profi kutyakiképző beszélgetett arról, hogy túlerőltetjük a kutyáinkat és túl sok ingernek tesszük ki őket. Majd egy másik konferencián egy egész előadás szólt csak erről a témáról. A következőket tanultam:

Bízz a kutyádban. Ha a kutyád szeret futni, akkor sokat fog futni. Nem kell külön elvinned futni vagy kutyás sportokat űzni. Csak biztosíts neki lehetőséget arra, hogy eldönthesse, össze-vissza akar rohangálni vagy inkább szaglászna egy kicsit.

Continue reading “Ne sétáltasd a kutyát, hanem sétálj a kutyával”

Túlélni a nyarat

Végre itt a nyár. Lehet, hogy ez nekünk divatos nyári ruhákat és szabadtéri fröccsözést jelent, de a kutyáink valószínűleg kevésbé boldogok tőle. Egyrészt, mert ők csak a tappancsukon keresztül izzadnak, és a testhőmérsékletüket leginkább lihegéssel tudják szabályozni. Másrészt pedig – a közhiedelemmel ellentétben – a kutyák is le tudnak égni, főleg a rövidszőrűek. Ha rövidfejű (pl. bulldog, boxer, mopsz, Cavalier King Charles spániel) kutyád van, különösen figyelj rá, mert ők a legjobb körülmények között is csak nehezen kapnak levegőt.

A rövidfejű kutyák, mint a mopszok, boxerek és bulldogok különösen hajlamosak túlhevülni.
(Forrás: www.balancebehaviour.org)

Continue reading “Túlélni a nyarat”

Miért nem örülök annak, hogy Cesar Millan Budapestre jön

 

Cesar Millan az egyik legismertebb kutyakiképző a világon. A csodálatos kutyadoki című tévéműsora 8 évig futott a National Geographic csatornán, és csak akkor vették le a képernyőről, amikor állatkínzással vádolták meg. De én most nem Cesar Millanról és az ő karrierjéről fogok írni.

Ehelyett egy alternatív, tudományosan megalapozott magyarázatot szeretnék adni arról, hogy mi történt az Indexnek adott bemutató alatt. Ha a jó kiképzés azt jelenti, hogy olyan feltételeket teremtünk a kutya számára, hogy sikeres lehessen, akkor ez nyilvánvalóan egy példa a rossz kiképzésre – a kutyáknak esélyük sem volt a sikerre.

Continue reading “Miért nem örülök annak, hogy Cesar Millan Budapestre jön”

Ne kiabálj a kutyáddal (2. rész)

Foglaljuk össze röviden, mi is történt: póráz nélkül sétáltattam a kutyámat, és közben telefonon beszéltem. Leus kisétált az úttestre. Én kiabáltam vele, hogy jöjjön vissza, mire ő lefeküdt az utca közepén. De miért is? Erre egyszerű a válasz: a testbeszéd miatt. Vizsgáljuk meg közelebbről.

Az emberi oldal: mit csináltam én?

Kihúztam magam, valószínűleg kinyújtottam a kezemet is, előredőltem, valamint hangos és fülsértő hangot használtam. A kutyák megtanulhatják egyes szavak jelentését, de az beléjük van kódolva, ahogyan a testbeszédre reagálnak, és ezt nagyon nehezen tudják legyőzni.

Continue reading “Ne kiabálj a kutyáddal (2. rész)”

Miért érdemes a pozitív megerősítést használni?

Röviden: mert a pozitív megerősítés egy humánus, tudományosan megalapozott kiképzési módszer, ami a kívánatos viselkedések megjutalmazására koncentrál. Ezt a módszert mindenki biztonságosan használhatja, és a kötődést is erősíti köztetek.

  • Humánus, mert nincs benne büntetés (sem szóbeli, sem fizikai). Minden állatnak más az érzékenysége, és bár sok kutya elviseli a büntetést, de sok másiknál negatív reakciót okozhat (pl. ugatás, harapás, menekülés). Vagyis végső soron nem oldja meg a problémát, hanem tovább rontja a helyzetet.  Tehát büntetést használni nem biztonságos. Másodszor, a büntetés rombolja a kettőtök kapcsolatát – a kutya azt tanulja meg, hogy nem bízhat benned, sőt, hogy félnie kell tőled. (Személy szerint etikátlannak és haszontalannak is tartom a büntetést, de ez egy másik bejegyzésbe való.)
  • Tudományosan megalapozott, mert a klasszikus kondicionálásra és az operáns kondicionálásra épül, amely elvek működését az elmúlt évszázadban kutatásokkal is alátámasztották. A pozitív megerősítésről is készült kutatás, ami azt igazolta, hogy az ezzel a módszerrel kiképzett állatok gyorsabban tanulnak és lassabban felejtik el a tanultakat.
  • Egy módszer, mert ha megtanulod a alapelveket, akkor te magad is ki tudod képezni a kutyádat. Természetesen az, hogy mit tanítasz meg, és mennyi idő alatt, sok mindentől függ (pl. hány éves, mi történt vele és mire hajlamos, mennyire vagy ügyes és mennyi időt szánsz rá), de egészen biztosan nem kell “kutyasuttogóvá” válnod, hogy használhasd ezt a módszert.

Pár tévhit és cáfolat a pozitív megerősítésről:

  • A pozitív megerősítés nem megy egy csapásra. Mint minden más sikeres kiképzési módszernél, itt is végig kell gondolnod, mi a célod; előre kell tervezned; és olyan feltételeket kell teremtsél a kutyád számára, hogy ő sikeres lehessen. A legtöbb probléma több “rossz viselkedésből” áll össze, és mindegyikkel külön-külön kell foglalkoznunk. (Például ha a kutyánk rosszul viselkedik amikor hazaérünk, az jelenthet ugatást, ugrálást és ide-oda rohangálást is. Ezek mind külön kezelendőek.)

  • A pozitív megerősítés nem azt jelenti, hogy állandóan jutalmaznod kell, két ok miatt is. 1. Bár eleinte tényleg minden alkalommal jutalmazol, de amikor a kívánt viselkedés már szokássá válik, akkor fokozatosan elhagyhatod a jutit (de alkalmanként ekkor is érdemes adni). 2. A kutatások szerint az a leghatékonyabb, ha nem minden alkalommal jutalmazunk: ilyenkor a kutya a kívánt módon viselkedik azt remélve, hogy jó eséllyel kapni fog érte valamit (szakzsargon: változó gyakoriságú megerősítés). Pont ugyanettől a hatástól sikeresek a kaszinók is!1

  • A pozitív megerősítés nem azonos az engedékenységgel. A különbség a pozitív megerősítés és a “hagyományos” kiképzési módszerek között az, hogy hogyan reagálunk a nem kívánt viselkedésekre. Korrigálás2 vagy büntetés helyett egy pozitív megerősítéssel dolgozó tréner azt a viselkedést próbálja kommunikálni, amit szeretne(, és nem azt, amit el akar kerülni)3. Nagyon igazságtalan azt várni a kutyádtól, hogy magától találja ki, mi a helyes viselkedés. Példa: a kutyád lemegy a járdáról. Ahelyett, hogy rákiabálnál vagy visszarántanád, az egyik lehetséges megoldás az, hogy megtanítod neki a “járda” jelet és megjutalmazod, amikor visszajön a járdára.

  • Nagyon fontos észben tartanunk azt, hogy nem mindent lehet, vagy kell egyáltalán megtanítani.

ne kiabálj a kutyáddal

…és hogyan tanultam ezt meg a magam bőrén.

Néha nagyon nehéz megállni, hogy szóban megbüntessük a kutyát, főleg ha valami olyat csinál, ami nem csak “rossz”, hanem veszélyes is. Patricia McConnell* szerint a kiabálásnak elsősorban az a célja, hogy levezessük a dühünket, a tanításhoz igazából nincsen köze. De azért néha nagyon nehéz nem kiabálni.

Egy konkrét példa: minden tréning ellenére, a kutyám vidáman kisétált az úttestre. Hogyan reagáltam? Naná, hogy kiabáltam. Ő pedig megállt. Az utca közepén. Én még egy kicsit kiabáltam. Ő lefeküdt. A zebra közepén feküdt le.

De miért? Először is, a kiabálásom nem tartalmazott semmilyen utasítást. Azt hiszem, arra rájött, hogy elégedetlen vagyok, de az nem volt világos, mit is szeretnék tőle. Másodszor, szerintem ijesztő lehettem, nem csoda, hogy nem is akart közelebb jönni hozzám.

Szerencsére egy nyugis környéken laktunk, ahol kevés autó járt és volt elég időm átgondolni, hogy kiképzőként mit csináljak ebben a helyzetben. Megváltoztattam a testbeszédemet és a hanghordozásomat és újra behívtam. Remélem, hogy jól meg is jutalmaztam, amikor visszajött. Valószínűleg az egész kevesebb mint egy percig tartott, de nekem sokkal hosszabbnak tűnt.

Biztos vagyok benne, hogy minden gazdinak (vagy szülőnek…) ismerős ez a történet. A frusztráció kezelése mindenkinek problémát okoz, az embereknek és a kutyáknak is. Az ilyen helyzetek egyértelműen megmutatják, hogy a kiabálás nem old meg semmit. A legfontosabb tanulság nekem ebből az volt, nem túl meglepő módon, hogy ne kiabáljak vele. De van más tanulság is.

A legfontosabb kérdés, hogy elkerülhető lett volna-e ez a helyzet? Igen. 100 százalékig én voltam a hibás. Nem lett volna szabad póráz nélkül sétáltatnom, mert 1) éppen telefonáltam és 2) még csak ekkor kezdtük gyakorolni azt, hogy ne menjen le a járdáról.

Az emberi világban van egy csomó szabály, ami nekünk nyilvánvaló és azt feltételezzük, hogy a kutyáknak is az. Például, hogy egymás mellett sétálunk vagy szemben állva üdvözöljük egymást. Vagy, hogy a városban csak a járdán lehet biztonságosan sétálni. De a kutyám valószínűleg vidéken nőtt fel, honnan kellene ezt tudnia? Ahhoz, hogy jó társai legyünk a kutyánknak, olyan feltételeket kell teremtenünk, hogy jó döntéseket hozhassanak.

A mi esetünkben ez azt jelenti, hogy soha nem telefonálok, amikor póráz nélkül sétálunk, valamint az utcán csak akkor sétálhat póráz nélkül, amikor teljesen rá tudok figyelni (és nyilván ha nem egy forgalmas utcán vagyunk). És én nagyon igyekszem nem kiabálni vele, mert ha “rosszalkodik”, akkor az azért van, mert én nem tanítottam meg jobban.

*Egy amerikai viselkedéskutató. A könyveit nem csak kutyatulajdonosoknak ajánlom, de sajnos nem elérhetők magyarul. A legnépszerűbb könyve, “The other end of the leash (Why we do the things we do around dogs)” angolul, németül, lengyelül és sok más nyelven elérhető.