Mostanában sok kiképző hirdeti azzal magát, hogy tudományos alapokon dolgozik – én is ezt teszem. De még ha van is egyetemi végzettségük, a kiképzők többsége nem dolgozik tudósként és maga a tréning sem történik a laborban. Ebben a helyzetben mit jelent akkor, hogy egy tréning tudományosan megalapozott?
A tudományos hozzáállás egy “szisztematikus megközelítés a természeti világról szóló ismeretek keresésére és rendszerezésére.” (Cooper, Heron and Heward. 2007)
Az egyik előadásában Chirag Patel a tudomány 6 jellemzőjéről beszélt:
- determinizmus
- empirizmus
- kísérletezés
- megismételhetőség
- takarékosság
- filozófiai kétség
Nézzük meg együtt, hogy ezt mit jelent és én hogyan interpretálom őket a munkámban!
Determinizmus
A világegyetem törvények szerint működik. A kutyakiképzésben ez azt jelenti, hogy minden viselkedésnek van egy funkciója. Az egyik legfontosabb feladat a tréning tervezése előtt az, hogy felismerjük, hogy milyen ok van a viselkedés hátterében és mi a funkciója ennek a viselkedésnek.
Képzeljük el, hogy jön egy új ügyfél, aki szerint a kutyája “utálja a vendégeket”. Az alapvető információkon kívül (pl. kor, nem, élettörténet, napi rutin, egészségi állapot), meg kell tudnunk pár dolgot a problémás viselkedésről:
- Mikor kezdődött és hogyan alakult?
- Változik az intenzitása? Mitől függően változik? (pl. nő vagy férfi jön)
- Próbáltak már beavatkozni? Milyen módszerekkel próbálkoztak és mi volt az eredmény?
- Hány percig tart egy ilyen helyzet?
Empirizmus
Az igaz, hogy nem lehetünk 100 százalékig tárgyilagosak. Azonban nagyon fontos, hogy igyekszünk minél tárgyilagosabban leírni a problémát.
Például az nem igazán hasznos, ha azt mondjuk, hogy a kutya “pofátlan” vagy “utálja a vendégeket”. Inkább írjuk le a konkrét viselkedéseket:
- A kutya járkál, követ minket és liheg, amikor azt látja, hogy készülünk a vendégek érkezésére.
- Amikor csengetnek, elkezd ugatni (röviden és élesen).
- Amikor bejönnek a vendégek, még hangosabban ugat, felugrik rájuk, harapdálja a ruhájukat.
Kísérletezés
Egy viselkedés hatékony megváltoztatásához meg kell határoznunk, hogy mi befolyásolja azt.
Maradjunk az előző példánál. Változik-e a kutya viselkedése attól függően, hogy:
- hány vendég jön?
- a vendégek nők, férfiak, felnőttek, vagy gyerekek?
- hogyan viselkednek a kutyával? (beszélnek-e hozzá, lassan/gyorsan mozognak)
- mi hogyan reagálunk? (korrigálunk, próbáljuk elterelni a figyelmét, kizárjuk egy másik szobába)
- hol történik az első találkozás? (pl. az udvaron a lakás helyett)
- mit történt a kutyával aznap?
Takarékosság
Mindig kezdjük a legegyszerűbb, logikus magyarázattal. Csak ha ez nem vált be, akkor gondolkozzunk a további, bonyolultabb magyarázatokon.
A példában megállapítottuk, hogy az ismerkedési helyzettel van a gond. A kutya felizgul, és minél többet foglalkoznak vele a vendégek, annál jobban ugrál rájuk és harapdálja a ruhájukat. A kutya testileg és lelkileg egészségesnek tűnik, más probléma nincs vele. Soha nem gyakorolták viszont vele ezt a helyzetet. Ezért itt a legegyszerűbb magyarázat az, hogy a kutya azért nem tudja kezelni ezt a helyzetet, mert nem tudja, hogy mit várnak tőle.
Ebben a helyzetben a tréning célja az lenne, hogy megtanítsuk neki, hogy:
- átirányíthatja a figyelmét a vendégekről például azzal, hogy rág egy játékot, és
- jutalmat kap, ha mind a négy lába a földön marad, és
- el tud menni a pihenőhelyére, amikor érkeznek a vendégek.
Ezen túl a gazdi el kell magyarázza a vendégeinek, hogy ők hogyan viselkedjenek! Pl. ne nyúljanak hozzá a kutyához, igyekezzenek nyugodtak maradni – így a kutya is kevésbé fog felizgulni.
Megismételhetőség
Egy viselkedés megváltoztatását célzó terv csak akkor lehet sikeres, ha az elemei megismételhetőek. Ez azt jelenti, hogy mindenkinek, aki az adott helyzetben a kutyával van, el kell tudnia végezni az új feladatokat. Nem csak a kutyához, hanem a gazdihoz is hozzá kell szabni a tervünket!
A vendégséges példánál az ügyfelünk egy fiatal pár. Tehát a feladatokat úgy kell kialakítani és mindkettővel gyakorolni, hogy utána mindketten képesek legyenek azokat végrehajtani.
Ha egy másik viselkedésről lenne szó, ami kint fordul elő és több ember sétáltatja a kutyát, akkor mindenkinek tudnia kell, hogy hogyan kell kezelnie azt a helyzetet. Következetesség nélkül szinte lehetetlen megváltoztatni egy viselkedést.
Filozófiai kétség
A szó szoros értelmében a filozófiai kétség arról szól, hogy “egészséges szkepticizmussal” szemléljük a tudományos tényeket, mert a tudomány is folyamatosan előrehalad és változik a megértésünk a világról.
A kutyakiképzésben számomra ebből két dolog következik:
- Rendszeresen tovább kell képeznem magamat. A legjobban a behaviorista állatorvosoktól és az alkalmazott viselkedéselemzés gyakorlatokról szeretek tanulni. Így egyszerre tanulom az elméleti és a gyakorlati oldalt is.
- Minden kiképzési tervet felül kell vizsgálni meghatározott időközönként:
- Javult a problémás viselkedés? (A kutya kevesebbet ugat? Gyorsabban meg tud nyugodni? Milyen körülmények között fordul még elő az, hogy felugrál?)
- A gazdi el tudja végezni a gyakorlatokat?
- Lehet növelni az elvárásainkat?
- Megfelelő a kiválasztott jutalmazás?
- Hogyan tudom jobbá tenni az eddigi kiképzési tervet?
