Cesar Millan az egyik legismertebb kutyakiképző a világon. A csodálatos kutyadoki című tévéműsora 8 évig futott a National Geographic csatornán, és csak akkor vették le a képernyőről, amikor állatkínzással vádolták meg. De én most nem Cesar Millanról és az ő karrierjéről fogok írni.
Ehelyett egy alternatív, tudományosan megalapozott magyarázatot szeretnék adni arról, hogy mi történt az Indexnek adott bemutató alatt. Ha a jó kiképzés azt jelenti, hogy olyan feltételeket teremtünk a kutya számára, hogy sikeres lehessen, akkor ez nyilvánvalóan egy példa a rossz kiképzésre – a kutyáknak esélyük sem volt a sikerre.
Az én olvasatom arról, mi is történt1:
- Két idegen kutyát kényszerítenek arra, hogy szemtől szembe közelítsék meg egymást2 egy kis, zárt területen, ahol ráadásul sok ember is van.
- Mindkét kutya pórázon van.
- Mindkét kutya csúszkál a padlón.
- Az emberek nem mondják a kutyáknak, hogy mit is várnak tőlük.
Eleinte a kutyák kíváncsiak és egy kicsit izgatottak. Majd látható a változás, különösen a vizslán, akit Cesar fog: a farka lefelé konyul, elfelé néz, majdnem lefagy, először szorosan összezárja a száját, majd pedig elkezd erősen lihegni. Egy izgatott, de alapvetően rendben lévő kutyából egy feszült, egyértelműen stresszes kutyává válik, aki nagyon sok nyugtató jelet használ.
Ha a kiskutyára figyeltek, látszik, hogy igazából ő tökéletesen kommunikálja, hogy mit szeretne. Ő is sok nyugtató jelet használ, hogy csillapítsa a feszültséget. Egyértelműen megpróbál odébb menni.
Még egy dologról muszáj írnom. Cesar használ egy eszközt, amiről azt mondja, hogy “lenyugtatja (a vizslának) az agyát”. HAZUGSÁG. Ez egy vékony póráz, a végén hurokkal. A hurkot ráhúzza a kutya szájára, és a póráz ott csatlakozik hozzá, ahol a koponya és a nyak találkozik. Bár sokat beszél arról, hogy ne húzzon a kutya, ő folyamatosan nyomást gyakorol ezzel az eszközzel, és ezzel gyakorlatilag megakadályozza, hogy a kutya levegőt vegyen. Ehhez nem kell sok erőt használnia, mert a fizika és a természet törvényei neki dolgoznak:
- Minél kisebb az a terület, amire nyomást gyakorlunk, annál kevesebb erőt kell kifejteni ahhoz, hogy hatékony legyen. Tehát minél vékonyabb a kötél, annál könnyebben lehet fojtogatni a kutyát.
- Az a hely, ahol a koponya és a nyak találkozik, különösen sérülékeny, tehát ez az eszköz valószínűleg fájdalmat is okoz.
Cesar nem mondja meg, hogy mi a célja ennek a gyakorlatnak. De tételezzük fel, hogy a gazdi mellett nyugton kellene maradnia a kutyának anélkül, hogy húzná a pórázt. Képesek erre a kutyák ilyen nehezített körülmények között? Biztosan. DE EZT MEG KELL TANÍTANI NEKIK, nem pedig terrorizálni őket.
Alább olvashatsz arról, milyen jeleket mutat a vizsla a videó során. Ez csak egy részlet a teljes elemzésből. Ha kíváncsi vagy az egészre, amit a Canis Pacalis hálózathoz tartozó kutyakiképzők segítségével állítottam össze, szívesen elküldöm emailben.
- A videó elején a vizsla egy kicsit húzza a pórázt, és szabadon mozog
- 00:07–00:10 amikor Cesar nagyon közel áll és sokat gesztikulál, akkor a vizsla már elkezdi öltögetni a nyelvét
- 00:17–00:20 amikor Cesar ráteszi az eszközt, közvetlen előtte áll és föléhajol 3; látszik, ahogy egyre lassabban csóvál.
- 00:32–00:34 amikor CM tartja a pórázt: a vizsla már alig mozog, a feje és a farka lent van, az egész teste feszültnek tűnik, a füle hátraszegve; próbál elfordulni, de nem tud.
- 00:52–00:59 a kutya alig mozog, lent van a farka, először szorosan összezárja a száját, majd erősen liheg és elforgatja a fejét Cesartól, amennyire csak tudja. A csóválás és a lihegés felgyorsul, amikor Cesar megérinti őt. Majd amikor Cesar mögéáll és bemutatja a póráz meghúzását, a kutya lefagy.