Ne kiabálj a kutyáddal (2. rész)

Foglaljuk össze röviden, mi is történt: póráz nélkül sétáltattam a kutyámat, és közben telefonon beszéltem. Leus kisétált az úttestre. Én kiabáltam vele, hogy jöjjön vissza, mire ő lefeküdt az utca közepén. De miért is? Erre egyszerű a válasz: a testbeszéd miatt. Vizsgáljuk meg közelebbről.

Az emberi oldal: mit csináltam én?

Kihúztam magam, valószínűleg kinyújtottam a kezemet is, előredőltem, valamint hangos és fülsértő hangot használtam. A kutyák megtanulhatják egyes szavak jelentését, de az beléjük van kódolva, ahogyan a testbeszédre reagálnak, és ezt nagyon nehezen tudják legyőzni.

A szavaim azt mondták: gyere ide! A testbeszédem és a hangnemem azt üzente: maradj távol! Számunkra természetes, hogy szemtől szemben kommunikálunk, de a kutyák – ha van rá módjuk – inkább oldalról közelítenek egymáshoz.1. Szerintem ebben a pillanatban a testbeszédem mindenki számára fenyegető volt, csak mi, emberek, erre kevésbé vagyunk érzékenyek, mert elsősorban szavakkal kommunikálunk. Nézzük meg, hogyan tudtam volna javítani a helyzeten:

Körülbelül így nézhettem ki – igazából szemben álltam vele, de itt oldalról mutatom, hogy látszódjon, hogy előre dőlök 2:

Egy fokkal jobb – a kezek leeresztve, és már nem dőlök előre:

Még egy fokkal jobb – oldalt állok hozzá képest:

A lehető legjobb – guggolok:

A kutya oldala: mit csinált Leus?

Leus megállt, amikor szóltam neki és visszafordult felém, majd lefeküdt annak ellenére, hogy hívtam. Vajon miért tette ezt?!

Mindenekelőtt szabaduljunk meg attól a tévképzettől, hogy a kutyák azért csinálnak valamit, hogy minket felidegesítsenek. Utána rátérhetünk a tényleges magyarázatra.

Azt már megállapítottuk, hogy a testbeszédem fenyegető volt. A testbeszédem üzenete (“ijesztő vagyok”) erősebb volt, mint a szóbeli üzenetem (“gyere ide”). Leus azért feküdt le, hogy megpróbáljon engem megnyugtatni és elkerülni a velem való konfliktust.

Nyugtató jelek

Ez a felismerés elvezet minket a “nyugtató jelekhez” – ezt a kifejezést egy norvég tréner, Turid Rugaas találta ki.3 Turid Rugaas 3 fontos dolgot vett észre, amik gyökeresen megváltoztatták a kutyakiképzést:

  1. A kutyáknak gazdag testbeszédük van, és ezt aktívan használják is annak érdekében, hogy elkerüljék a konfliktusokat.
  2. Ezt a beszédet főleg másik kutyáktól tanulják meg, de az emberek is segíthetnek nekik az elsajátításában.
  3. Ennek a testbeszédnek az egyes elemeit mi is tudjuk használni.

Lefeküdni a földre, ahogy Leus is cselekedett, az egyik ilyen nyugtató jel. A legfontosabb jelek, amelyeket Turid Rugaas leír a könyvében, a következők:

  • fej elforgatása / másfelé nézés
  • a tekintet “lágyítása” (hunyorítással vagy lassú pillantásokkal)
  • nyelvöltögetés (a nyelvével gyorsan megérinti a pofáját vagy az orra hegyét)
  • szájnyalogatás (ez lassabb is lehet)
  • leülés
  • lassú mozgás
  • ívben mozgás
  • megállás
  • lefekvés
  • szagolás
  • ásítás
  • elfordulás
  • hajolás
  • pisilés
  • a többi kutya szétválasztása
  • farokcsóválás

Néhány viselkedés ezek közül nyugtalanságot is jelenthet: egy tele buszon utazva vagy az állatorvosnál várva sok kutyát láthatsz, aki liheg, ásít vagy megnyalja magát. Nyilván ezek csak töredékei a testbeszédnek – a kutya ásíthat akkor is, amikor álmos, liheghet, amikor szomjas és csóválhatja a farkát, amikor boldog. Mindig az adott kontextusban kell értékelnünk ezeket a jeleket. De kérlek, ne kiabálj többet a kutyáddal!

  1. Ha ez a téma érdekel, mindenképpen olvasd el Patricia McConnell The other end of the leash című könyvét
  2. Ez nyilván egy nagyon eltúlzott testhelyzet, a kutyák sokkal érzékenyebbek a testbeszéd apró változásaira.
  3. A részletekért olvasd el a könyvét (On Talking Terms with Dogs: Calming Signals).